Madarászni mentem volna, de akkora köd fogadott a Fancsikai tavak körül, hogy az orromig is alig láttam. Amit mégis, az viszont filmre - helyesebben memóriakártyára - kívánkozott.
Mert azért a köd is lehet szép...
Végül már a nap is próbált előbújni, de mire teljesen kiderült az ég, addigra már indulnom kellett. Látni nem sokat láthattam a madarakból, de hallottam süvöltőket és fenyőrigókat.
Érkeznek a téli vendégek!
