Aliga

Családi nyaralásunk helyszíne ezúttal Balatonaliga volt. Mivel vonattal mentünk, a csomagok mennyiségének csökkentése érdekében le kellett mondani pár dologról, így sem távcsövet, sem teleobjektívet nem vittem magammal:-(( 

A kisebb fotómasinámmal szerencsére lehet elfogadható tájképeket készíteni, így azért némi természetfotót csak sikerült becsempészni a családi felvételek közé...

Rögtön első este ilyen naplemente fogadott bennünket:

Naplemente Balatonaligán

A fenti képekből azt gondolnánk, hogy békés, nyugodt este várt ránk, Nem így történt... Míg a lemenő nap fotózásával bíbelődtem, dél felől valami nagyon ijesztő dolog kezdett közeledni: 

Nyugati irányban a naplemente narancsvörös színei is rávetültek az érkező viharfelhőkre, ettől a rózsaszínes-szürkés árnyalatban úszó égbolt még nyugtalanítóbbá vált. 

Nem is alaptalanul. Néhány másodperc múlva leszakadt az ég. Futva menekültem fel a szobánkba - szerencsére nem volt messze - a vihar ekkor már a szálloda folyosóján tombolt. Valaki nyitva hagyta az ablakot és az orkánerejű szél vízzel együtt mint valami trópusi monszun tett látogatást a falak között. Miután nagy nehezen becsuktam az ablakot, már a szobánk menedékéből sztoikus bölcsként figyeltem a kint zúgó áradatot. Szerencsére ez a fényképezőm videót is képes készíteni, így némi ízelítőt nyújthatok az átélt ítéletidőből:

A szélvihar nem is tartott olyan sokáig, utána jégeső és erős zivatar zárta a természet "bemutatóját". A villámlások az erkélyről szemlélve is félemetesek voltak, egyet sikerült "elcsípnem" és ezt lassítva közé is teszem:

A vihar alaposan lehűtötte az egyébként jókora hőséget, így végül még nyugodtan is aludtunk. Egy-egy furcsa robajt azért hallottunk még az éjszaka, amit nem nagyon tudtunk hova tenni. Másnap reggel derült ki, hogy mik voltak. A kidőlő fák zuhanása és törése...

Amerre mentem, tövestől kicsavart és derékbe tört fák voltak mindenütt. Azt hittük, hogy a Balaton mellett élőknek ez a tegnapi vihar nem szokatlan jelenség, de kiderült, hogy alaposan tévedtünk. 157 km/órás sebességű orkán csapott le ránk és a környező településekre, ilyet korábban még sohasem mértek a Balatonon!

Ezen a stégen tegnap délután még napoztak a nyaralók, ma már romokban az építmény:

Ezt a két vitorlást is felborította  a szélvihar:

Előző nap még ezen a lépcsőn mentünk le a vízbe, most fél méterrel odébbtéve és keresztbe fordítva találtam:

A parti zuhanyzó vascsövét(!) is elhajlította az ítéletidő!

De volt, ahol a cserepeket is lekapkodta:

Másnap éjjel órákon át tartó zivatar, harmadnap pedig erős szél jött, így a korábban talpon maradt fák közül is sok dőlt még ki a hét folyamán... 

Pedig volt gyökerük a kidőlt fáknak rendesen. A méretük talán jobban érzékelhető a következő képeken:

Sajnos egész héten elég erős szél fújt, így a balatoni fürdőzésünk nem volt zavartalan.  Tájképnek viszont a hullámzó tó látványa nem volt csúnya:

Aztán persze jöttek az újabb naplementék is. Nincs belőlük két egyforma...

A komponálásba még egy kis művészkedés is belefért:

 Kevés fürdéssel, sok pihenéssel és "izgalmas" élményekkel telt hát a balatoni nyaralásunk. Az alábbi szitakötős képpel köszönök el - remélem csak egy évre - a magyar tengertől.

Vízipásztor