Sárándtól Mikepércsig

Régen jártam már a sárándi határban. Évekkel korábban rendszeresen felkerestem az itt található legelőt és a Tócó-Kösely menti tározót, sőt a szakdolgozatom gerincét is e terület természeti értékeinek kutatása jelentette. Mára azonban sok minden megváltozott. A TKM-tározó évek óta szárazon áll, csupán az északi (Debrecen közvetlen határán található) medencéiben csillog még valamennyi víz. Tavaly is csak nádi énekeseket találtam a nádas és gyékényes növényzetben, most mégis úgy döntöttem: ránézek a számomra oly kedves élőhelyekre. A Városréti-legelő melletti ezüstfán kis őrgébicsek bizonyították, hogy ez a terület ma sem értéktelen!

Kis őrgébics

Kis őrgébicsek

Néhány közönséges, ám mutatós virág is lencsevégre kívánkozott.

Közönséges gyujtoványfű

Réti imola

Persze maga a Városrét is elég látványos, én legalábbis mindeféle szikes élőhelyet szépnek találok.

Városréti legelő vakszikkel

Városréti legelő

Látkép a tározó gátjáról, háttérben a nagy dombbal

A gáton bandukolva sikerült fiatal tövisszúró gébicset is megfigyelni, meg fotózni is:

Tövisszúró gébics

A szomszédos árokban végre sikerült kékbegyet is találni! Sajnos fotózásával nem volt szerencsém, nem sokáig maradt ugyanis egy helyben. Így is örültem, mert idén még valahogy elkerültük egymást a különben nagyon látványos fajjal. Így újra a növények felé fodultam. Az aszatfajok mindig is érdekesek számomra:

Ez a peszérce pedig szintén fotózásra érdemesnek bizonyult.

Vízi peszérce

Úgy döntöttem, hogy visszaballagok a kocsihoz és Mikepércs felé veszem az irányt. A Városréti tanya előtti Kösely-híd mellett azonban újra meg kellett állnom. Ez a fiatal partifecske egészen közel ült a vezetéken.

Partifecske

Mikepércs felől a Cserepes-dűlőn keresztül jutottam el az itteni Tócó-szakaszhoz. Meglepően magas vízállás fogadott. Valahonnan - talán a közeli autópálya-építési munkálatok területéről - bizonyára vizet szivattyúznak a mederbe, mert máshonnan nem fogadott volna ez a kép a parton:

Tócó-szakasz Mikepércs határában

Tócó-szakasz Mikepércs határában

A hídról is sikerült látványos képeket készítenem a folyóról, amit errefelé már nem is Tócónak, hanem Tekeresnek neveznek.

A Tócó (Tekeres)

A vízfolyás mellett még néhány szikes foltot is felkerestem. Sóvirágot sikerült találnom:

Magyar sóvirág

Aztán egy mezei nyúl is figyelt gyanakodva:

Mezei nyúl

A gyomnövények is elég hangulatosak lehetnek, csak meg kell találni a megfelelő perspektívát és szöget a fotózásukhoz. Az ellenfény és az aránylag sötét háttér például ideálisnak bizonyult ehhez a varjúmákhoz.

Varjúmák

Ahol egy kis víz is maradt a sziken, ott már megjelentek a réti cankók és a sárszalonkák is. A felrebbenő madarakat ezúttal nem sikerült megörökítenem, így az "élőhelyüket" mutatom be:

Visszatértem a Tócó hídhoz, ezúttal a vízben található hínárokat akartam fényképezni.

A felhőkkel együtt azonban még látványosabbnak bizonyult a Tócó itteni szakasza.

Mégsem örülhettem maradéktalanul, mert miközben a tájképet komponáltam, hirtelen egy apró emlős szaladt át előttem az úton. Teleobjektívvel lett volna esélyem jobb képet is készítenem róla, így azonban egy HOG (hidden object game) lett a fotóból. A feladat: megtalálni a hermelint a képen - merthogy az volt! (Segítségül: nyáron a hermelin egyáltalán nem fehér és minden évszakban jó bélyeg az, hogy a farka vége fekete színű.)

Eltűnő vizeken

Alig egy hete néztem rá a Vértesi úton található vízállásra és már csak töredékét találtam a korábbi kiterjedt vízfelületnek:

Eltűnőben a vízállás...

 Ha ez a hőség és szárazság tovább tart, akkor már nem sok lehetőségem lesz itt fotózni és madarászni, így aztán a mai reggel talán az utolsó próbálkozásom voltidén a kis "oázist" felkereső madarak megörökítésére. Világos van, amikor elhelyezkedem a sátorban, de bízom benne, hogy a víz jelenléte csalogatóbb lesz a madarak számára, mint az odaérkezésem miatti rövid riadalom. Így is történt. Pár perc múlva már fiatal dankasirályok jelennek meg a látómezőben. Egyikük egész közel oltja a szomját:

Dankasirály

Ivás közben (dankasirály)

Egy öreg gólyatöcs is megjelenik, a fiatalok ezúttal nem mutatkoznak. 

A hulladéklerakó kerítésén szarkák és dolmányos varjak várakoznak.

Szarkák és varjak

Egy-egy példány lejön inni a vízálláshoz, így őket is megörökíthetem: 

Szarka

Szarka

Hirtelen valami madár landol a sátram tetején. Kinézni nem tudok, csak a lábának kaparászásából sejtem, hogy mi lehet. Aztán csak sikerül megpillantani: szintén egy fiatal, még tapasztalatlan szarka szállt rá a leshelyem tetejére. (Öreg szarka ilyen meggondolatlanságot nem csinálna!)

Szerencsére partimadarak is mozognak, ha nem is olyan számban, mint ahogy azt vártam. Billegetőcankó tükörképében is gyönyörködhetek ezúttal:

Billegetőcankó

Közben a másik kémlelőnyíláson is kilesek, ahol fiatal fácánok mutatkoznak:

Fácánok

A vízállás partján egy fiatal sárgalábú sirály tűnik fel.

Sárgalábú sirály

Sárgalábú sirály

Közben a fácánok mellett egy sirálytetemre szarkák gyűlnek. Hogy őket lencsevégre kaphassam, le kell vennem a fényképezőt az állványról. Ebben a pillanatban leszáll a kémlelőnyílás elé egy gólyatöcs! Pont oda, ahová eddig a teleobjektívem nézett. Halkan, de villámgyorsan teszem vissza a szerkezetet az állványra és szerencsém van: néhány kockát még tudok készíteni a "szuperközelre" bejött madárról:

Gólyatöcs-portré

Gólyatöcs

Amikor megunka a pózolást és elrepül, visszatérek a szarkakonzílium dokumentálásához:

A vízen a billegetőcankó mellett csak réti cankók tartózkodnak. 

Billegetőcankó a háttérben rétivel

A billegetőcankó egyszer úgy gondolja, hogy ő sem akar lemaradni a mai felvételről és közelebb jön:

Billegetőcankó

Billegetőcankó

A cankók élete sem fenékig tejfel. Időnként előfordul például, hogy kagylóba lép egy példány és csak a lába elvesztésével tud megszabadulni. Ez történhetett az alábbi képen, a bal oldali réti cankóval is, amelynek hiányzik az egyik lába. (A jobb oldali csak behúzta maga alá az egyik "futóművét). A rokkant madár egyébként egy lábon szökdelve közlekedett, de láthatóan táplálkozni, repülni jól tudott így is, valószínűeg megszokta már a sorsát.

Réti cankók

A lessátorban közben egyre nagyobb lett a forróság. Több madárra már nem számítottam, így néhány csoportképpel búcsúztam el a cankóktól és egyben a vízállástól.

Cankók

Cankók

Kiszáradt a tóbúl mind a sár, mind a víz...

Nagybátyámmal, Dr. Kovács Gáborral Bedőbe mentünk ma, elhozni a elkészült, madártani kaidványainkat. (Sárközi Lajos nevezetes és jól bevált könyvkötő szakértelmét már évek óta igénybe vesszük:-)) 

Ha már a bihari részeken jártunk, úgy terveztük, hogy egy kis botanizálásra megállunk az útba eső két szikes tónál.

Már az autóból is akadt látnivaló. A konyári Égett-réten ürgék kandikáltak ki a fűszálak közül:

Ürge

Konyári-sóstón a Kerek-fenék teljesen kiszáradt, de mi pont erre számítottunk:

A Kerek-fenék

A szikes tó kiszáradásakor tűnik fel az a fehérlő sótömeg (a tulajdonképpeni vakszik), amit régen összeseperve gyűjtöttek és a szódát (ami nem összekeverendő a szódavízzel) szappankészítésre használtak. (A nátrium-karbonát a szóda vagy sziksó a szénsav nátriumsója. A szódavíz szén-dioxiddal dúsított víz, amit a köztudattal ellentétben nem Jedlik Ányos talált fel, de előállításának egyszerűbb és olcsóbb módját neki köszönhetjük.)  

A kiszáradt szikes tó

Növénytani szempontból azért érdekes egy ilyen élőhely, mert csak különleges, sókedvelő vagy sótűrő növények élnek meg rajta. Hamar meg is találtuk az egyiket, mégpedig a bajuszpázsitot:

Bajuszpázsit

Bajuszpázsit

Tájképnek sem csúnya egyébként ilyenkor a tófenék:

Miután több növényt nem találtunk a Kerek-fenéken, otthagytuk Konyári-sóstót és elmentünk Bedőbe. Visszafelé a derecskei Nagy-nyomáson álltunk meg. Tavasszal itt fotóztam libatömegeket a kiterjedt vízálláson, az élőhely mai "arca" teljesen más képet mutat. Csak a középen haladó árokban csillog még némi víz, a biotóp többi része teljesen kiszáradt. 

No de mi éppen a vaksziken tenyésző növényekre voltunk kíváncsiak. Itt van például a bárányparéj.

Bárányparéj

Ilyen elfutó szárral ritkán lehet látni ezt a növényt.

Bárányparéj

Egy újabb szikes tómedret kedvelő növényre is rábukkantunk, ez a karcsú bajuszfű.

Karcsú bajuszfű

A vékonyka útifűnek csak egy-két példányát találtuk meg. Ez a növény a kígyófarkfűvel alkot társulást. (Ez utóbbi növényfajra is ráleltünk, de a szeles időben nem is próbáltam fotózni.)

Vékonyka útifű

Ami a kertünkben gyomként jelenik meg, itt ugyanúgy része a társulásnak.

Kövér porcsin

Bajuszfű és kövér porcsin

Virágzó bajuszfű

A lándzsás hídőr jellegzetes vízinövény. Elszáradt állományának tömegei színezik barnára most  a Nagy-nyomást.

Nagy örömünkre két kis póling is felrebbent innen, így a botanizálás mellett még egy kis madarászatban is volt részünk a mai napon.