Sárga billegető

Szürke légykapó

Íriszek, boglárkák, gulipánok

A sárándi határban rögtön meglepetés várt ma reggel. A Kösely hídja után, a Városrét előtt le volt zárva az út. A keresztbe húzott dróton nemzeti parkos tábla függött, rajta a jól ismert Tájvédelmi Körzet felirattal. Letettem hát az autót és gyalog folytattam utamat a tározó felé. Gyanítom, hogy a tavakon megszaporodott horgászok  miatt lépett a természetvédelem, még ha ennél hatásosabb módszerek sem ártanának a kordában tartásukra. Mikepércs felől ugyanis gond nélkül jöhetnek autóval is a pecások, és a megnövekedett forgalom a TKM-tározón valóban zavaró már az élővilágra. De a Városréten még nyugalom fogad. Sárga billegetőket vizslatok, miközben a bókoló bogáncsok is képre kívánkoznak:

. 

De az árok melletti részen egy eddig még nem látott virágot is felfedezek. Hoppá! Ez valami nőszirom lesz:

Hamar találok egy jobban kinyílt példányt is. Erős a gyanúm, hogy ez a faj a korcs nőszirom (Iris spuria). Papp László botanikus barátom Szepes határában már évekkel korábban megtalálta a fajt, ha nem tévedek a határozásban, akkor ez egy újabb lelőhelye e védett növénynek. (Azóta megerősítést kaptam ifj. Papp Lászlótól: ez valóban Iris spuria, azaz korcs nőszirom!!!)

Érdemes lenne alaposabban kutatni a Városréten található növényeket, 

sőt lepkéket is, mert rejtőzhetnek itt még további meglepetések. 

Ez a boglárka faj még határozásra vár:

A tározón persze most is nyüzsögtek a horgászok, az első két tavon nem is volt semmilyen madár. Szerencsére a távolabbi medencék nem annyira népszerűek a pecások körében, így itt a gulipánok is háborítatlanul fészkelhettek. Annyira, hogy már ki is keltek az első fiókák!!!

Az öreg madarak persze féltették a kicsiket, így néhány gyors fotó után tovább is álltam:

Szerencsére akadt még további érdekesség is. Az egyik medencén 24 nagy kócsag táplálkozott, a közelben meg 18 szürke gém mellett egy kanalasgémet is sikerült megpillantani.

A récék közül most is a cigányrécék voltak a legizgalmasabbak:

Megvannak a bütykös ásóludak is:

Partimadarak már jóval gyérebben mozogtak. Hiába volt három helyen is látszólag tökéletes iszapzátony, limikolák nem nagyon voltak. (A gulipánokat, gólyatöcsöket, kis liléket meg néhány pajzsost leszámítva.) Volt viszont még egy örömteli meglepetés: egy üstökösgém, vagy régebbi nevén selyemgém:

Hazafelé még tettem egy kitérőt a mikepércsi derítőhöz. (Ahol a múltkor a sárjárót látták.) A tetthelyen ezúttal azonban kaszálták a füvet, így erős zavarásnak voltak kitéve a "tómederben" rejtőző madarak. Két piroslábú cankó és egy pár gólyatöcs, meg egy éneklő foltos nádiposzáta akadt mindössze. 

Azért nem volt ez rossz nap, otthoni összesítéskor kiderült, hogy 49 madárfaj került ma elő!

Másfajta apróságok

Időszerűnek tűnt a szeméttelep melletti vízállás ellenőrzése. Már útközben váratlan vendég akadt: egy fehér gólya. 

A Tócó mellett gyalogolva énekes nádiposzátából is akadt két példány, majd egy őz hangos "ugatása" adta meg az alaphangot a mai naphoz. 

A vízen nem sok minden akadt. A sirályok - nagyrészt dankák, max. 100 példány - már érkezésem előtt felrebbentek, így mindössze pár piroslábú cankó, két gulipán, egy gólyatöcs meg néhány kis lile maradt mutatóba. Aztán feltűnt még két "apróság":

Az apró partfutó ugyan nem számít rendkívüli ritkaságnak Debrecenben, korábban már a Lovász-zugi tavakról is volt adata, idén azonban még ez az első megfigyelésem a fajról:

És a csoda: a duplacsőrű, négylábú madár!!!:-)))

A kis liléket is meredten néztem, hátha akad köztük egy parti lile. Nem volt... Pedig akadt köztük egészen nagytermetű példány is, de a sárga szemgyűrű mindegyik példányon azt mutatta, hogy ezek nem "partiképesek".

A röpkép is sokatmondó. Az egyszínű hát, a fehér sávok nélkül ugyancsak jó bélyeg.

Az egyik "apróságról" még egy fotó készült. 

A Lovász-zugi tavakra már nem maradt időm. Az első tóra tudtam csak ránézni, amin semmi nem volt. A Tócó mentén azonban rengeteg partifecske nyüzsgött, sőt egy gyurgyalagcsapat, majd egy sárgarigó is átrepült előttem.

Apró figyelmességek - figyelmes apróságok

Bocskaikerti sétám során ezúttal sem a madarak játszották a főszerepet. Miközben némi bodzavirágot gyűjtöttem, tekintetem óhatatlanul az apróságok felé fordult. Máskor talán fel sem tűntek volna azok az ízeltlábúak, amelyek ma viszont még fotótémául is szolgáltak. 

Például ez a szitakötőfaj, a sebes acsa: 

Ez a lepkefaj számomra ismeretlen volt. Valamilyen boglárkalepkének néztem. Szerencsére találtam egy nagyon jó honlapot, a http://www.macrolepidoptera.hu címen. Itt addig bogarásztam (illetve lepkésztem), míg megtaláltam, hogy a Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) lehetett a fotóalanyom:-)

Érdekes volt ez a levélen pihenő ugrópók-faj. Remekül lát, így közeledtemre azonnal a levél túloldalára húzódott. Pedig közelről igazán mutatós és izgalmas téma lenne.

 Ezúttal ez volt a maximum, amit sikerült kihoznom a lehetőségből:

Nem ismertem az alábbi fajt sem, a határozókból viszont egyértelműnek tűnt, hogy ez a közönséges darázscincér.

Ez a cincérfaj valószínűleg a fehérgyűrűs bogáncscincér lehet, de szakértők cáfolata még meggyőzhet:-)

A gyűjtögető méhekről nagy kihívást jelentett a "röpkép" készítése. Így sikerült:

Ha nem lenne olyan bonyolult a békák határozása, kapásból mondanám, hogy ez egy kecskebéka. De a helyzet a kereszteződések és a számos variáció és köztes forma miatt nem egyszerű. 

Ma újra sikerült látnom egy tövisszúró gébicset. Ezúttal az erdőszéli fasorban mutatkozott.

Az alábbi, taréjos tarackbúza ugyancsak mutatós volt. Ma még erre is emelkedett az objektív.

 Így sikerült:

Kékbegyes élmény

Épp ideje volt már felkeresnem a mikepércsi határt. Nem is bántam meg a mai napot, még ha nem is azt kaptam, amit vártam. (De hát a természetben ez gyakran így van...) Azt már áprilisban láttam, hogy jó partimadaras helynek ígérkezik a TKM-tározó egyik része. Azóta valóban remek limikolás híreket is kaptam a területről, és szó szerint. Előbb a tározón, majd tegnap a derítőn is megfigyeltek sárjárókat (amely faj tudományos neve a Limicola falcinellus). Persze - szerencsémhez híven - ma már nem találtam a fajt egyik helyen sem, viszont szép napos idő és sok más madár fogadott. És nemcsak madár: a mezei nyulak mellett az őzek képviselték az emlősök osztályát is: 

Csak egy ugrás:

A tározón a fattyúszerkők voltak jelen legnagyobb számban, kísérleteztem hát újra röpképpel is.

De a "zátonyos" medencén is jól mutattak a fokozottan védett madarak:

Néhány pajzsos cankó is akadt, rajtuk kívül csak piroslábú cankó, egy fiatal billegetőcankó, no meg gólyatöcsök és gulipánok képviselték a "limikolákat".

No meg 4 havasi partfutó:

A levegőben is akadt érdekesség: kakukk röpképem még nem nagyon volt, igaz ez sem a legjobb...

Végre akadtak bütykös ásóludak is. Ez a pár ígéretesnek tűnik a későbbi fészkelés szempontjából:

De a nap legjobb fotóját egy kisebb madár biztosította. Kékbegy! Soha ilyen közelről nem sikerült még ezt a rendkívül mutatós madarat fényképeznem. (Les nélkül voltam!)

A tározón egyébként a vízimadarak sem bővelkedtek. A legdélebbi tavakig el sem mentem, helyettem horgászok zavarták ott az élővilágot. Messziről bütykös hattyú, nagy kócsagok és szárcsák tűntek csak fel. Ami feltűnt, hogy egyetlen vöcsökfajjal sem találkoztam ma:-((

Még szerencse, hogy cigányrécék azért akadtak: