Madarak szigete

Ma késő délután sikerült a szeméttelep melletti vízállást felkeresnem. Korábban a Tócót téli oázisnak neveztem el, hiszen számos madárnak szolgál télen táplálkozóhelyül a be nem fagyó víz, ezt a kis élőhelyet pedig nyugodtan nevezhetnénk madarak szigetének, hiszen iszapzátonyaival igazán csalogatója a különféle limikoláknak. A lassan aláhanyatló nap fényében még ezek a távoli havasi partfutók is mutatósak voltak:

Ezúttal is a kocsi volt a leshely, így még egy tőkés réce pár sem fogott gyanút, amely közvetlenül előttem sétált el.

Íme a gácsér:

Az alábbi madár okozott némi fejtörést. Habitusában, nagyságában is elmegy pajzsoscankónak, ám a viszonylag homogén színezetű háta és az az ideges táplálkozási mód, ahogy az iszapban keresgélt, elbizonytalanított. De semmi más, hasonló fajt nem tudok helyette, így valószínűleg ez mégiscsak egy pajzsos.

A part mentén ki-kiültek madarak a bokrokra, így egészen közeli képeket is sikerült készítenem.

Például erről a mezei verébről:

Az alábbi képen jól megfigyelhető a pajzsoscankók ivari "dimorfizmusa" azaz a két nem közötti nagyfokú eltérés.

Temminck-partfutók is mozogtak a területen, ezt az egyet sikerült lencsevégre kapni, sajnos nem volt olyan közel, ahogy szerettem volna.

Ezt a sarlós partfutót viszont röptében sikerült elkapni, így tükörképpel egész hangulatos lett a fotó:

Kivágással ugyanez a madár:

A hím pajzsosok extrém külsejükkel közelről még izgalmasabbak:

Egészen közel egy nádirigó is leszállt elém, igaz, nem fért a képbe, de elég részletgazdagra sikerült a felvétel:

Idén elég sok pajzsoscankó-felvételt készítettem, íme egy újabb:

A piroslábú cankók már ritkábban kerülnek lencsevégre, ezúttal egy kivétel:

Annak idején a pajzsosokat borzascankónak is nevezték. Én ma találtam egy igazi "borzast" bár ez egy réti cankó, és nem "elaludta" a sérót, hanem a szél tupírozta ilyenné:

A kutyák sajnos továbbra is garázdálkodnak a területen, aminek előbb-utóbb rossz vége lesz a gólyatöcsök sikeres költésére nézve.

Ez pedig egy északi billegető!!!