2022. december 28., szerda

35 év

 1987. december 28-án történt az első bejegyzésem az első madarásznaplómba. Vagyis éppen ma 35 éve, hogy "hivatalosan" is madarászom. Bár bizonyára korábban is meg- megfigyeltem a természetet, mégis, amikor az ember arra vetemedik, hogy a látott dolgokat feljegyezze, azaz megörökítse a jövő számára, akkor már egy tudatosabb tevékenységet végez. 

Most ideje lenne számot vetnem, hogy madártani szempontból mi is történt az elmúlt három és fél évtizedben velem. 

266 madárfajjal hozott össze eddig a sors, ami nem számít soknak, a legkitartóbb twitcherek akár egy év alatt is 300 fölötti fajszámot produkálnak. (Jelen pillanatban Veszelinov Ottó 309 fajjal áll az éves listáján.) A magyarországi (nem éves) listán pedig nem férnék bele az első kétszázba, további 119 (azaz összesen 385) faj megfigyelésével kerülhetnék csak dobogóra, ha ilyen célok vezérelnének. (Szerencsére nem vezérelnek:-) 

Sokkal fontosabb, hogy a 35 év alatt mennyi élményt kaptam a madaraktól és a természettől. Az utóbbi években ezek közül jónéhányat megosztottam blogom olvasóival, de a java a szekrényben tornyosuló madarásznaplóimban rejtőzik. Ezeket semmilyen lista vagy rangsor nem helyettesítheti, hiszen aki szereti a madarakat, annak minden egyes terepi nap nyújt valami maradandót. Az elmúlt 35 év így észrevétlenül repült el, de egyáltalán nem nyom nélkül! 

*

Természetesen egy kis jubileumi madarászatra is vetemedtem ma. Itt Bocskaikertben a partfalhoz kerékpároztam ki. -4C volt, a felfagyott utakon könnyű volt haladnom. (Tegnap meg csak kínlódtam a sárban...) A régi homokbányánál nem láttam semmit, az újaknál sem mutatkozott először madár. Aztán egyszer csak egy nagy őrgébicset vettem észre. Sajnos a fényképezőgép ekkor még a táskában volt és nem várta meg, míg összerakom az optikát... Viszont ekkor tűnt fel, hogy az almáskertben nagy a nyüzsgés. Fenyőrigók százai lepték meg a fákon maradt csemegét. 

Legalább 500 madár mozgott, de nem volt könnyű számolni őket és hamar odébb is álltak: 



Viszont kisebb madarakból is akadtak tömegek. A vegyes pintycsapatok (mert azok voltak) mindig érdekesek, mert akár ritkább fajok példányai is vegyülhetnek a gyakoribb madarak közé. Most nem volt ilyen szerencsém, a két-háromszáz példányos sereget javarészt kenderikék és tengelicek alkották, csak néhány zöldike tűnt fel még közöttük. A napfény engedte a röpképezést is, de igazán jó fotók ezúttal mégsem sikerültek. 
Kenderikék

Három pintyfaj

Röpkép

Repülő tengelicek

Repülő tengelicek

Gyülekező

Gyülekező

Kenderikék

Kenderikék

Talán még az alábbi képek sikerültek legjobban:




Végül még ez a citromsármány is modellt ült. Sajnos csak itthon vettem észre, hogy egy ág belelógott a képbe, így rontott valamit az összhatáson...





2022. december 22., csütörtök

Karácsonyi ajándék

 Tegnap kaptam a hírt, hogy füstös récéket láttak (Tar János, majd később mások is) a látóképi víztározón. Nagy sóhajjal vettem tudomásul az infót, mert nem is reméltem, hogy én is láthatom a ritka madarakat. De mivel ma megkezdődött a téli szünet és egyébként is volt dolgom Debrecenben, úgy döntöttem: teszek egy kitérőt és adok egy esélyt magamnak. Még 14 óra sem volt, de az erősen borult égbolt már ekkor késő alkonyati fényviszonyokat eredményezett. A K-2-es víztározó (mert ez a hivatalos neve a helynek, ahová igyekeztem) ma már kiépített horgásztó, annak minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy ma már a legcsapadékosabb időszakban is járható a gátja (emlékszem még azokra a régebbi túráimra, amikor itt bokáig süllyedve kellett cuppogni a sárban, ami gumicsizmában sem volt túl kellemes élmény), hátránya pedig, hogy jóval zsúfoltabb, zavartabb a terület, mint egykor. A Gatya-tónak is nevezett terület csúfnevét furcsa alakjáról kapta: Egy nadrág két szárára emlékeztet a vízállás keleti és nyugati ága, aminek délre van a legszélesebb kiterjedése, az "ülepe":


 A füstös récéket a tó keleti ágán (tehát a Debrecenhez közelebbi részén) figyelték meg. Ezt viszont ugyanúgy a nyugati ág (szár) felől érdemes megközelíteni, mert itt akár autóval is járható a gát, itt van a horgásztó hivatalos bejárata is. Gondolkodtam rajta, hogy bekérezkedem kocsival, de végül a gyaloglás mellett döntöttem. Szerencsére a portás/halőr most is simán beengedett, miután madármegfigyelési céllal érkeztem. Gyalogoltam hát dél felé a nyugati ág mellett és bár néhány mezei vereben kívül sokáig semmit nem láttam, mégis jóleső érzés fogott el. Mégiscsak egy vizes élőhelyen járok, vállamon a teleszkóppal, nyakamban  távcsővel, ami mostanában nem adatott meg. (Az erdei kiruccanások azért mindig mások, mint a víz melletti madarászás, ahol spektívre is szüksége lehet az embernek.)
Egyre-másra horgászokba botlom, a tó kiszélesedő részén vannak a legtöbben. Mégis vannak madarak a vízen, de vajon mik azok? A távcsőbe pillantva nem hiszek a szememnek: bütykös ásóludak, de egy egész csapat! 25 példányt számolok meg, és bár elég messze vannak, fotóval majd videóval is próbálkozom, hogy megörökítsem a nem mindennapi látványt. Debrecen területén ez a valaha megfigyelt legnagyobb létszáma a fajnak! (Ráadásul az egyik kedvenc madaram, amelynek az első kelet-magyarországi költését is nekem sikerült bizonyítanom. Hihetetlen, hogy már annak is majdnem 20 éve...)  A videó minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de mentségemre szolgáljon, hogy csak egy rögtönzött megoldás volt:

Viszont cserébe a fotó sem jó...:-(  (Mit nem adtam volna, ha napsütésben fényképezhetek!)

Bütykös ásóludak - rekordszámú csapat a város területén!

De az élmény már megvolt! Nem hiába jöttem és még a keleti ágat nem is láttam. Nem is kell sokáig gyalogolnom, amikor kercerécékre bukkanok. Téli vendégek be nem fagyó tavakon, de Debrecenen belül azért nem számítanak mindennapos látványnak.
Kercerécék

Kercerécék

Összesen 11 példány kerül elő, négy hím és 7 tojó mozog együtt.  Közben tucatnyi szárcsát, sőt egy áttelelő vízityúkot is felfedezek a túlsó part közelében, vagy száz tőkés réce is úszkál a vízen, de akárhogy nézem őket, más faj nem mutatkozik köztük... Egyre rosszabbak a fényviszonyok, pedig még mindig csak fél három van. Lassan elindulok hát visszafelé. Úgy tűnik, a füstösök már "elfüstöltek" innen. Tegnap még sokan megfigyelték a ritka madarakat, ma meg már madarásszal sem találkoztam, talán nem véletlenül - nyugtázom magamban, amikor két sötét madár bukkan fel a túlpart nádasa előtt. Csak nem??! De bizony, itt van a két füstös réce. (Hogy az előbb hol voltak, amikor ugyanitt ballagtam, csak a másik irányba?) Nagyon megörülök, hiszen Debrecen madárvilágát tekintve egy igazi ritkaságot láthatok. Az első adata a fajnak még 1930-ból származik, amikor Bársony György egy nászruhás gácsért lőtt a város szennyvízülepítő taván. A következő megfigyelésre 83 évet kellett várni, amikor Papp Gábor 2013 decemberében itt a Gatya-tavon látott három példányt, amelyekből két egyed még 2014 januárjában is kitartott. Most pedig, kilenc év múlva újra megjelent két madár. 

Sajnos a rossz fények miatt ezúttal róluk sem készülhetett jobb fotó (és videó), de dokumentumnak azért elmegy...


Füstös récék

Füstös récék


A Debrecenben előforduló madárfajok közül számomra ez a faj volt a 222, amit magam is láthattam. 2022. 12. 22-én ez már számmágiaként is megállná a helyét (ha hinnék az ilyesmiben:-)) Mindenesetre előrehozott karácsonyi ajándéknak tökéletes volt a ma délután!!





2022. október 30., vasárnap

Ködös pillanatok

 A napsütésnél nincs szebb, de azért a köd sem mindig csúnya! Ezzel a bölcs gondolattal nyugtáztam ma reggeli túrámat. Bár a tájképek, akár a madárfotók napfényben a legszebbek, a mai ködös, borús reggel mégsem tartott vissza attól, hogy szétnézzek az erdőben. És nem is bántam meg... A fák között sok királyka mozgott, ezúttal tüzesfejűre nem bukkantam, de a sárgafejűek fotózásának sem lett volna sok értelme a sötétben... Megszólalt egy fácánkakas, felbukkant egy énekes rigó is, de most inkább a tájra koncentrálok:

Őszi erdő


A szomszédos szántóföldön az elmúlt hetekben még nyüzsögtek a madarak: csuszkák, cinegék, pintyek szedegették az elszórt napraforgómagokat. Most is van néhány belőlük, hosszú idő után meggyvágókat is látok meg egy fenyőpinty is többször megszólal. Az átrebbenő madarakat nem sokáig tudom követni, túl kevés a fény vagy épp hamar elvesznek a ködben. A ködben, aminek azért mindig van egy sajátos hangulata:

Ködbe veszve

Begyalogolok a szomszédos szántóföldre, most elég száraz a talaj hozzá. Nem sok látnivaló fogad, pedig a közeli árokpart (ami a Kondoros vízfolyás kezdete) többnyire remek madárvonulási útvonalnak számít. A napokban egerészölyvek csapatait, nemrégiben kékes rétihéját, tavasszal pedig egy hím fakó rétihéját is megfigyeltem itt. Madarak helyett most inkább egy aranyvessző kelti fel a figyelmemet: virágzik! Furcsa egy ősz: a szeptemberi kiadós csapadék után sok növény újra "életre kelt", még virágzó napraforgótáblát is fotóztam mostanában.

Virágzó aranyvessző október végén
      
Tovább ballagok és ismét a ködöt, mint témát próbálom megörökíteni:

Ködös táj
  
Őszi vetés a ködben

Az erdőben egyszerre újabb érdekességre bukkanok: Egy fatörzs csonkjából furcsa gomba bújt elő: Nyárfa tőkegomba. 

Nyárfa tőkegomba


De a színes avarban is előtűnnek élőlények: Valószínűleg a nagy bokorcsiga egy példánya.

Nagy bokorcsiga

Beljebb megyek az erdőbe is, ahol egy harkály kiáltását hallom. Nagy fakopáncs szorgoskodik az egyik faágon. De lent is van érdekesség. Gombostűfejnél éppen nagyobb gombák az avarban. Feladja a leckét a fotózásuk, a vizes levelekre hasalni nincs nagy kedvem, meg annyira kicsik, hogy ehhez igazi makroobjektívre lenne szükség, de azért megörökítem az apróságokat. (A fajnevet még keresem, de ha valaki ismeri, bátran megírhatja!)

Apróságok


Közelebbről

Az erdőt egy rövid időre otthagyom, elbiciklizek a jegenyesorig. Itt pár napja még élénk madármozgás volt, köszönhetően a mindenütt heverő napraforgónak. Azóta a földet felszántották, így nincs most itt semmi, a szemközti árok felől azonban nagy a lárma. A friss szántón nem akarok átgázolni, inkább megkerülöm. A tengelicek hangját már messziről is felismertem, de találok citromsármányokat is, a bokrok sűrűjében pedig sok veréb is csiripel. A lucskos növényzetben a bakancsom is hamar átázik, de a vasút túloldalán a fenyves/akácos még rám vár. Itt ismét sok királykát hallok, de megpillantanom sem sikerül egyet sem. Marad témának az őszi táj és a gombák. A lombhullató fajok között akad más is, mint akác, ennek a szilnek a levelei például nagyon szépre színeződtek:







A színes avarban néhány gomba is feltűnik:


Közelebbről is szemügyre veszem. 

Bársonyos tönkű cölöpgomba

Bársonyos tönkű cölöpgomba

Egy kisebb, kígyógomba-szerű faj is előkerül. Újabb kihívás a fotózásban: így sikerül:





A köd is felszáll közben, de a nap nem süt ki most sem. Mégsem volt haszontalan a mai túrám, amit ezzel az őszi képpel zárok: