Tokajtól Tokajig

Regécen a harmadik osztályos gyerekekkel tett osztálykirándulásunk remekül sikerült. Kifogtuk az ideális időt: eső nem volt, sem túl hideg, sem túl meleg fogadott bennünket és persze rengeteg érdekes és szép dolgot láthattunk. Tokajban megálltunk, itt megfigyelhették a gyerekek, hogyan találkozik a Bodrog és a Tisza.

A regéci várba kellemes gyalogtúrával lehet feljutni. Útközben persze akadtak fotótémák is. Sok időm persze nem volt, hogy komponáljak és a lehető legjobb beállításokat megkeresve örökítsem meg a természeti szépségeket, inkább a bemutatás és a dokumentálás célja vezérelt. 

Itt van például egy látványos növény, a baracklevelű harangvirág:

Ez a virág nekem már fejtörést okozott, de szerencsére kértem és kaptam is segítséget a pontos határozáshoz. Köszönet érte Bőhm Éva Irénnek!!! 

Szóval ez a gamandor ínfű:

Az alábbi növény már egyszerűbb volt, ezt még én is ismertem, sőt a gyerekeknek még azt is bemutathattam, hogy honnan kapta a nevét. (Farkaskutyatej, a szára sérüléskor fehér tejszerű nedvet ereszt.)

A regéci vár romjaiban is impozáns látványt nyújt.

A kilátás tényleg gyönyörű, a gyerekek is egyet értettek abban, hogy érdemes volt már a panoráma miatt is idáig felgyalogolni.

A kövek mellett a növények is izgalmasak voltak. Most is "futtában" kellett fényképeznem, de ezt az imola fajt meg akartam örökíteni. Kiderült, érdemes volt, ez a faj ugyanis a szirti imola (Centaurea mollis), védett növényünk.

Ezt a varjúhájat az egyik sziklán sikerült megörökíteni:

A remek kilátás miatt még a tájat is érdemesnek tartottam a fotózásra, bár a dél körüli időpont a legrosszabb fényviszonyokat kínálja az ilyen témákhoz.

 Ennyit tudtam kihozni a lehetőségekből:

A regéci vár romjai:

Lefelé menet több olyan fémes zölden csillogó bogárra is bukkantunk. Először ganajtúrónak néztem őket, de a határozót böngészve ez inkább csalán-levélbogár lehet. Ha valaki pontosítani tud, akkor javítom a fajnevet. Jánossy Lászlótól kaptam üzenetet, szerinte mégiscsak ganajtúró lesz ez, talán a tavaszi ganajtúró. Köszönet a segítségért!

Ez a növény pedig valamelyik "gólyaorr" lesz.

A "hegymászás" után a Háromhuta völgyben, patak partján lehetett játszani és pihenni a gyerekeknek. Az aktívabbak persze nyitott szemmel nézelődtek és egyikük talált is egy nagyon szép szarvasbogarat:

Persze az alábbi fajt is kérdezgették a gyerekek, hogy mi lehet. Szerintem egy lárvabőréből kibújni készülő kérész, de hogy pontosan melyik faj, azt nem tudom.

A fák között csobogó patak is szép látványt nyújtott:

Ezt a cserebogár-fajt az egyik pokrócon sikerült lencsevégre kapni. A pontos fajnévvel még itt is adós vagyok. Közben felvilágosítottak, hogy ez valamelyik szipolyfaj lesz inkább, nem pedig cserebogár. (Bár azért közeli rokonságban áll a két csoport.) Köszönet Jánossy Lászlónak az információért.

A kirándulás végén, hazafelé még újra tettünk egy megállót Tokajban. Itt aztán lehetett fagylaltozni, vásárolni (ami az osztálykirándulások elengedhetetlen velejárója -gyerekszemszögből:-)), de maradt még idő egy kis Tisza-parti sétára is: