2023. február 27., hétfő

Szeszélyes február

 Legújabb bejegyzésemben nemcsak egy nap, hanem egy egész hónap élményeit osztom meg olvasóimmal. E rövid hónap annyi arcát mutatta, hogy tanulságképpen érdemes egyben szemlélni a tapasztalt változásokat. Február első napjai még meglehetősen enyhék voltak. A kora tavaszias időben az erdőben a fenyőrigók, léprigók ugyan nem tűntek el, de egyre gyakrabban hangzott fel a széncinegék "nyitnikék"-je is. Ezekben a napokban a napsütéses, enyhe reggeleken egyre-másra kerültek elém a nem mindennapos fajok. Közép fakopáncs, ökörszem mellett többször találkoztam hegyi fakusszal is.

Hegyi fakusz

Hegyi fakusz

A madarász sulis gyerekekkel már csészegombákat is bőven találtunk, máskor ennek az "idénye" február közepére esik.

Piros csészegombák

Február 4-én aztán megjött a hó, az erdőben létesített etetőhelyen is rögtön nagyobb nyüzsgés támadt. Széncinegék, kék cinegék, barátcinegék, csuszkák, erdei pintyek, mezei verebek és fakopáncsok, fekete- és fenyőrigók is megjelentek. Hamar el is pusztították a kihelyezett napraforgót és faggyúgolyót és az almák is fogytak rendesen.

Széncinegék

Csuszka

Barátcinege

Kék cinege (a háttérben széncinege)

Nézz az ég felé! (Csuszka)

Kék cinege portré

A nagy viharban egy hatalmas fűzfa is kettétört, így aztán néhány napig lezárta a gyakran járt erdei utat. 


A partfal felé vezető út melletti szántókat is belepte a hó. Itt is izgalmas volt figyelni, hogy miképpen küzdenek meg a madarak a hirtelen jött zimankóval. A pintyek most is összeverődtek, többszázas csapatukat főleg tengelicek és kenderikék alkották, de néhány zöldike és erdei pinty is akadt köztük.

Tengelicek csapata, az előtérben zöldikével

Erdei pintyek

Repülő tengelicek

Tengelicek

Pintyek serege

Egész télen itt tartózkodott egy nagy őrgébics. Most is előkerült a téli vendég.

Nagy őrgébics

De az igazi izgalmat ekkoriban már a rigók jelentették. Egyre nagyobb fenyőrigó-csapatok jelentek meg, de végre egy szőlőrigót is újra találtam az erdőben. (Januárban nem került elő a faj, pedig Debrecenben szép csapatait figyelték meg madarászok. ) Később hol egy, hol három példány is tartózkodott az iskolával szemközti telek tujáján, aminek magjait eszegették rokonaival (fenyő- és fekete rigókkal) együtt. Itt már sikerült egész jó képeket készítenem a fajról.

Szőlőrigó

Fekete rigó

Falatozó szőlőrigó

Nyújtózkodás (szőlőrigó)

Megvan!

Érdekes módon a fenyőrigók sokkal ijedősebbek voltak, ezen a télen igazán jó fotót nem is sikerült róluk készítenem.
Fenyőrigó


Az erdőben megint kihelyezett valaki vaddisznózsigereket a hollók és az egerészölyvek nagy örömére...

Holló

Hollók

Aztán elolvadt a hó, újra megenyhült az idő és Zsuzsanna napkor bizakodva vártam, hogy megszólalnak a pacsirták. Így a partfal felé kerékpároztam, ahol tavaly három pacsirtafaj is költött. A pipiskék (búbospacsirták) ugyan énekeltek, de ők már korábban sem voltak csendben. (Nem vonuló faj lévén egész télen jelen voltak.) Az első mezei pacsirtát majd csak 21-én, az első erdei pacsirtát pedig február 26-án hallottam énekelni. Mégsem volt haszontalan a Zsuzsanna-napi túrám. Közel 900 daru repült át ekkor a terület fölött, ilyen mennyiségben még sohasem láttam a fajt Bocskaikertben. Sajnos borús, szürke idő volt, egy kép egy alacsonyan átrepülő csapatról viszont mégis hangulatos lett. 

"Kéz a kézben" - darvak

Ráadásul a még mindig itt időző nagy őrgébics énekelni kezdett, amit nem sokszor hallottam eddig. A sordély is megszólalt aznap, így egy újabb érkezőt jegyezhettem fel. (Néhány napja már egy énekes rigót is sikerült megpillantanom, de fotózni sajnos nem hagyta magát.)
Február 27-re havazást jósoltak, amiből semmi nem lett. Az idő ugyan lehűlt, az éjszakák pár napig még biztosan fagyosak, a nappalok meg hűvösek lesznek, de ezzel együtt véget ér a február. A március meg már mégiscsak tavaszi hónap, várhatjuk a további érkezőket! (Csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú, cigánycsuk egy-két héten belül jöhetnek.) 
Márciusban nem újrakezdjük, hanem csak folytatjuk.