Hideg reggelre ébredtem. Ilyenkor mindig izgalmas a Tócó-patakra ránézni, mert a be nem fagyó víz sokszor mágnesként vonzza a madarakat. Szürke gémek, erdei cankók, csörgő- és tőkés récék most is akadtak a mederben, de a fény még kevés volt a madarak fotózásához. A tájkép viszont adott volt:
 |
| A Tócó a Vértesi úton. |
A vetési varjak és csókák tömegei az éjszakázó helyeikről most térnek vissza a kedvenc táplálkozó helyükre, a hulladéklerakóra. Míg a csapatokat figyelem, lassan felkel a Nap:
 |
| Napkelte a Tócóval |
A kemény fagy miatt járhatónak ígérkezik a szepesi szikesekhez vezető dűlőút is. Az autót persze le kell tenni, de hamar kiderül, hogy gyalog sem túl kényelmes a járás. A fagyok ellenére a hótakaró "szigetelő" hatása miatt alatta a sár még képlékeny anyagnak bizonyul, így vigyázni kell minden lépéssel. Téli énekesek felbukkanásban reménykedem, de nincs szerencsém. Még madár is alig akad, az ilyenkor rendszeresen előkerülő kékes rétihéják sem mutatkoznak. Egy áttelelő vörös vércse meg néhány egerészölyv kerül csak elő. A fények szerencsére jók, így a környékbeli halmokat örökítem meg.
 |
| A Róka-halom reggeli fényben |
 |
| Szepes-halom |
A behavazott szántókon és gyepeken az őzek csapatai jelentettek még némi látnivalót.
 |
| Őzek |
 |
Őzek
|
Visszagyalogoltam az autóhoz és hazafelé vettem az irányt. Még Szepes településen akadt egy újabb látnivaló: Egy kuvik a kéményen!
 |
Kuvik
|
A fények még jók voltak, az autóból azonban csak pár kockát készítettem a bagolyról. Dokumentumnak azért elmegy...
 |
Kuvik
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése