Félbemaradt blogomat folytatom...
Ma reggel a Fancsikai tavakra látogattam ki és meglepő madárbőség fogadott.
Feketenyakú vöcsökből csak ez a három példány került elő:
Búbos vöcsökből azonban legalább 12 pár mutatkozott, sőt már fészket építő madarakat is láttam. Ez a példány úszott el legközelebb a parthoz.
Az viszont sajnáltam, hogy cigányrécével már nem találkoztam, viszont a kendermagosok jó tucatnyi mennyisége örömteli volt. Akármit mond is a szakirodalom, szerintem az egyik legtetszetősebb récefajunk:
Ahogy a Fancsika I-es Panoráma út felőli szakaszához értem, már messziről felhangzott a kis vöcskök kacagása. Csak számoltam, számoltam és végül 115 példányos minimum mennyiséget sikerült összehozni! (A tényleges mennyiség ennél csak több lehetett, akár 140 madár is lehetett a teljes vízfelületen.)
A Fancsika II-n aztán meglett a negyedik vöcsökfaj is: a vörösnyakú!
Később visszafelé újra a Fancsika I. partján haladtam, ahol Papp Gáborral is összefutottam. Az ő teleszkópján még másik 4 vörösnyakú vöcsök is előkerült, így összesen 5 példány jött össze a legritkább fészkelő vöcsökfajunkból. A tavon közel 500 szárcsa is tartózkodott, így a kanalas-, tőkés-, fütyülő-, böjti- és barátrécékkel együtt igazán gazdag volt a vízivilág a Fancsikán. (És a tucatnyi nagy kócsagot, szürke gémet, két barna rétihéját, bütykös hattyúkat még nem is említettem.)
