Gólyatöcsök csatája

"A vadász ül hosszú, méla lesben." Én nem vadász vagyok, nem is ültem, inkább térdeltem ma reggel a lesben, alig két órát töltve mindössze a fotózással - és persze elmélázni sem tudtam, annyi érdekességet láttam....

De kezdjük az elején. Még a múlt héten, amikor a Vértesi úton jártam, eszembe jutott, hogy meg lehetne próbálni egy lessátras fotózást az itt található vízálláson. Gólyatöcsök, szerecsensirályok is mutatkoztak, és arra gondoltam, hogy egy jól elhelyezett lessel érdemes lenne kísérletezni. Aztán ma reggel nekivágtam. Még napkelte előtt beraktam a víz partjára a sátrat. Sajnos néhány nádszál látszott, hogy útban lesz, ezek később okoztak is gondot a fotózás során:-( A másik gond - amint azt fent említettem - , hogy nem annyira ülni, mint inkább térdelni tudtam csak. A sátor legideálisabb kémlelőnyílása ugyanis ilyen magasságban volt - ülve nem tudtam volna fotózni... Így már egy félóra alatt is kellemesen elgémberedik az ember- én meg két órát szántam a mai fotózásra... De ha van téma, akkor repül az idő. Téma pedig akadt!

Már napkelte előtt megjelent egy fehér gólya a párjával. Egyiküket sikerült két nádszál között úgy lencsevégre kapnom, hogy ne legyen takarásban. Később kiderült, hogy a legnagyobb gond ez lesz: úgy fotózni, hogy a belógó növényzet ne takarja az éppen mutatkozó madarakat.

Fehér gólya

Gólyatöcsökből sem volt hiány:

Gólyatöcs

Egyik-másik példány közelebb is jött:

Gólyatöcs

Legutóbb 18 példányt - 9 párt - számoltam a fokozottan védett madarakból. Ekkora mennyiségű gólyatöcsöt nemigen tartana el ez a kis vízállás - és ezt tudták ők is. Olyan csetepaté zajlott az egyébként kecsesnek és finom modorúnak tűnő madarak között, hogy öröm volt nézni - és fotózni:

A levegőbe ugrálás kissé a darvak táncára emlékeztetett, de itt kizárólag a másik madár elzavarása, bosszantása volt a cél. Ha kellett szemből:

ha kellett, alulról rúgták egymást a "székigólyák".

De a csípésekkel, piszkálásokkal sem fukarkodtak:

Némelyik távol-keleti harcművészekre emlékeztető módon próbálta erejét fitogtatni - míg a másik kecses mozdulattal libben arrébb a támadás elől:

Időnként meglehetősen komikus jelenetek is adódtak. Mintha az alsó madár csak kilesne a másik fedezékéből, hogy jön-e már az "ellenség". És bizony az jött...

Több alkalommal megfigyeltem azt is, hogy erőfitogtatás - vagy elrettentés - gyanánt időnként rá is lépnek a megfélemlítendő ellenfélre:

Ezen a képen is jól látszik ez a pillanat. Úgy tűnt, hogy a "legyőzött" madár már eleve felvett egy behódoló pozíciót és a támadó ezt még tetézte a rálépéses technikával:

Közben vártam a sirályokat is, de egyelőre hiába. Piroslábú cankó is mutatkozott a vízállás túloldalán, de nem akart közelebb jönni. Egyszerre feltűnt két világosabb színű rokona is. Először réti cankóknak véltem őket:

A karcsú testalkat és a vékony, tűszerű csőr azonban gyanús kellett volna, hogy legyen. De nem törődtem különösebben velük, főleg, hogy nem jöttek közelebb a leshez.

Gólyatöcsök azonban igen. És bármilyen sokat is fotóztam már ezeket a madarakat, egyszerűen nem lehet megunni a látványukat:

Aztán kezdtek bejönni a sirályok is. A szerecsenek jellegzetes "ugató" kiáltását is hallottam, de vízre csak nehezen szállt le egy-egy példány. Akkor is takarásba került, vagy éppen hátat fordított nekem. Sajnos a legjobb képem ma erről az egyébkén igencsak mutatós madárról csak ilyenre sikeredett:

Szerecsensirály

Szerencsére a az eleinte csak rétinek vélt cankókra is lőttem még pár kockát - és milyen jól tettem. Az otthoni képszerkesztés és elemzés után vált egyértelművé, hogy ezek bizony a fokozottan védett és ritkább tavi cankók! (A háttérben ott a piroslábú is.)

A csőr hossza, vékonysága és a hát mintázata jól látszik ezen a képen is. A "sapka" talán nem olyan kifejezett, a láb hossza meg a vízállás mélysége miatt nem látszik, de szerintem bizonyító fotónak elmegy ez a felvétel:

8 óra körül már úgy tűnt, hogy nem akad több fotótéma. Összepakoltam hát és mivel akadt még egy kis időm, a Fancsikai tavakat látogattam meg. Itt már nem lesből fotóztam, de így is akadt megfigyelni- és megörökíteni való. Mindjárt két szerecsensirály repült átt fölöttem. A hófehér tollazat a fekete fejjel és piros csőrrel még ezen a távoli képen is feltűnik. (De persze a hangja árulta el most ezeket a szép sirályokat:-)

Szerecsensirályok

A vízen tüzetesen átnézve a szárcsákat, dankákat és récéket hamar előkerült egy pár vörösnyakú vöcsök. Nem is akárhogyan: nászviselkedésben mutatkoztak.

Vörösnyakú vöcsök

A kölcsönös szembeúszás, vízből való kiemelkedés rítusa után következett a fej jobbra-balra fordításával a táncbemutató:

Végül együtt elúsztak a madarak - remélhetőleg idén is költeni fognak ezek a ritkának számító madarak a tavon. Az esély megvan rá, főleg, hogy egy másik párt is találtam a Fancsika másik szegletében. Két pár nagyon jónak számít ebből a fajból, tekintve, hogy a négy hazánkban költő vöcsökfajól még mindig ez a legritkább.

Közben - nekem idei "új" fajként visított a guvat is. A gáton pedig egy gyöngyházlepke is leszállt, sajnos csak egyetlen felvétel készülhetett róla:

Közönséges gyöngyházlepke

A récék között akadt kendermagos is:

Sikerült megpillantani egy búbosbankát is, a fotózást azonban nem várta meg. A nádasban éppen csak észrevehető módon egy tőkés récével párban mutatkozó fehér (valószínűleg háztól megszökött) kacsa jelentette a mai nap utolsó élményét.