Úgy alakult, hogy idén is bejutott egy csapatunk a Zöld Szemfüles országos természetismereti vetélkedő döntőjébe, így ismét három napot tölthettem Márokpapiban. A verseny közben és mellett számos természeti értékkel és szépséggel is találkozhattunk, most ezekből mutatok be egy válogatást. Néhány faj nevét még nem sikerült pontosan azonosítanom, ehhez ismét szívesen fogadok segítséget.
A Csiperke Tanösvényen járva jó néhány növényfajjal megismerkedhettünk. Itt van mindjárt a réti iszalag. Virágzó állapotában már tavaly bemutattam
, most itt a növény másik "arca":
A fészkes virágzatú növények közül is álljon egy példa: réti peremizs.
Nem ismertem korábban a következő növényt. Ez a kakascímer:
A következő fajjal is csak könyvekben találkoztam eddig.
Most végre én magam fotózhattam egy réti kardvirágot. (Védett növény!)
A következő faj (vagyis inkább alfaj) még érdekesebb volt. Első pillantásra macskafarkú veronikának tűnik, de ez egy másik, ritkább rokona. Szerencsére Horváth András segített a határozásban. Ő korábban a Szegedi Tudományegyetemen tanárom is volt, most pedig a simontornyai csapat felkészítő pedagógusaként volt itt döntőn. Szóval ez a növény a Bugás veronika (Pseudolysimachion spurium subsp foliosum), mely ugyancsak védett taxon. (Veronica spuria néven is ismert)
A bakfű virágát már tavaly is megfotóztam. Most ezzel a lepkefajjal még izgalmasabb témát kínált.
A fajnevet még keresem:-)
Most már nem... Ha a tanár már lusta, akkor jó, ha számíthat a diák szorgalmára (még a nyári szünetben is). Bevallom, én nem törtem magam a fel nem ismert fajok pontos határozásával, de a gyerekek ennél szorgalmasabbak. Most jelezte Csengeri Zsófi, hogy ez a faj a Közönséges fémlepke (Procris statices). Köszönet Zsófinak a kutakodásért! (Most már tényleg illene a hiányzó ízeltlábúaknak utánanéznem:-))
A szöcskéket csápjuk hossza alapján különíthetjük el legkönnyebben a sáskáktól.
Ez a példány sem panaszkodhat:-))
Az alábbi, ecsetpázsiton látható rovarok is határozásra várnak még. Valamilyen poloskák lennének?
A tatárjuhar pirosló, ikerlependék termése már messziről feltűnik. Fotótémának sem utolsó.
Csoportos túra közben a növényfotózásra nincs túl sok idő. Ideális körülmények között talán jobb képet is készítettem volna az alábbi orchideafajról.
Így marad a dokumentáció: a kétlevelű sarkvirág is előfordul a területen.
A gyerekek találták ezt a nagyon érdekes "bölcsőt". A kis, csengettyű alakú "lakásból" valami biztosan ki fog kelni. Ha kiderül, hogy mi, a fajnévvel sem leszek adós:-)
Tákoson és Csarodán is jártunk, ahol a két műemlék templomról is készítettem fotókat. Ezekkel azonban most nem rabolnám a tárhelyet -mert hamar úgy járok majd, mint az előző blogomban - így csak egy kétéltű fajt mutatok be, amely a Csaronda partján került lencevégre. Valószínűleg nagy tavibéka az illető.
A Csiperke Erdei Iskola azért is nagyon jó hely, mert ki sem kell mozfulni a táborhelyről, hogy az ember érdekességekre bukkanjon. Az alábbi méh például a tábor hátsó részén található tavacskájának nádbugáját látogatta szorgosan! A nád közismerten szélbeporzású növény, de úgy látszik ez a méhecske nem olvasta a szakirodalmat. (A furcsa viselkedésről több fotót is készítettem, ha valakit érdekel, keressen bátran.)
Itt van például egy farontólepke:
Ez a furcsa, "földönkívüli" kinézetű faj még határozásra vár:
A könnyű zsákmány reményében ragadozó ízeltlábúak is felkeresik a terített asztalt. Egy pókfaj:
Az alábbi rovarfajban sem vagyok biztos. Talán valamelyik holyva lenne?
Ez a félgömb alakú bogár nagyon "vízi" kinézetű. Még itt is keresem a pontos fajnevet.
Az erdei csótány felismerése már nem okoz gondot:-)
Az alábbi éjjeli lepkét azonban még nem mondanám biztosra. Ha meglesz a pontos fajnév, jelentkezem:-)
Reggeli táj a tábor hátsó részéről:
A túrák során madarakat is észleltünk. A legjobb fajoknak a holló, a berki tücsökmadár, a fekete harkály és a fürj bizonyultak. A madarak egyébként a táborhelyre is rendre belátogattak. Az udvari fenyőn erdei fülesbagoly költ, az odúban seregély, de a rozsdafarkú, barázdabillegető, széncinege is mindennapos volt. Az utcán kaptam lencsevégre ezt a fiatal balkáni fakopáncsot.
Szóval a gyerekekkel együtt számos élménnyel és ismerettel gazdagodhattam Márokpapiban. Köszönet a szervezőknek, az E-misszió Egyesület munkatársainak: Szőke Zsuzsának, Kolocsán Tündének és Kovács Tamásnak a lehetőségért.
Ja, és míg el nem felejtem: csapatunk, a Madárvédők (Bácsi Eszter, Csengeri Zsófi és Harangi Viktória) bronzérmesek lettek az országos versenyben!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése