Ezúttal annyi időm volt csak, hogy a környéken széjjelnézzek. A Tócó-völgynek erről a szakaszáról (a 33-as út és a Kishegyesi út közé eső területről) kevesen gondolnák, hogy értékes lehet, de én már sok élménnyel gazdagodtam az itteni túráim során is. Most a vasúti töltésen gyalogosan toltam a kerékpáromat és rögtön két repülő bakcsót pillanthattam meg. Csakhamar meghallottam az énekes nádiposzátát is. Füsti fecskét, mezei verebet, szarkát is utánzott, de a kavalkádból még legalább három másik faj hangját is fel lehetett ismerni. A közelben aztán egy poszáta csattogása is felhangzott. Sajnos csak egy villanásnyira láttam, a szürkés, aránylag egyszínű tollazata a kerti poszátát sugallta, de nem voltam biztos a határozásomban:-((
A közeli Gyékényesben térdig érő vizes fűben gázoltam. Még jó, hogy rajtam volt a gumicsizma, legalább a zoknim száraz maradt... Ekkor még sütött a nap, a levegőben sarlósfecskék cikáztak:
A további élményekre azonban már rányomta a bélyegét a borúsra fordult, szeles idő. Nem is sok madarat fotóztam, pedig még három további énekes nádiposzáta meg egy mezei poszáta is akadt volna. A gémeskutas legelőn valamilyen hagymát is találtam, a rutinpálya közelében pedig egész kis állományt. Ezek már virágoztak is, itt aránylag szélcsendes helyen még a fotózásukkal is próbálkoztam. Talán kígyóhagyma lehet?
A szép virágról az embereknek nem feltétlenül a hagymák jutnak eszükbe, pedig a közeli felvételeken jól látszik, nem csúnya növények ezek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése