Szepestől Mikepércsig

Szepes felől, a Sárga dűlőn keresztül akartam ma eljutni a TKM-tározóig. Nem is annyira a vizes élőhely volt a fő cél, hanem az odáig tartó szikesek madár- és növényvilága. A tegnapi zuhé itt elég kiadós lehetett, ugyanis már az földút kezdetén olyan sár és pocsolya fogad, hogy nem merem megkockáztatni az elakadást. 

Így aztán távcsővel és fényképezőgéppel a nyakamban gyalog folytatom az utat. A napraforgótábla mellett elhaladva a sárga billegetők a legérdekesebbek. Nincsenek is messze, így egy-egy példány megörökítésre is kerül. 

Közben foltos nádiposzátákat, nádirigókat is látok, a levegőben meg mezei pacsirta énekel. Az út eleje még inkább taposott gyomtársulás, így a növényzet sem annyira izgalmas. A napraforgók azonban ezúttal újabb madárfajt rejtenek: egy barna rétihéja pihen a levélen és sokáig észre sem vesz:

Aztán továbbhaladva előkerülnek a szikesekre jellemző növények: a bárányparéj, a sziki útifű, a sóvirág. Ezúttal nem fotózom őket, arra célirányosan állvánnyal, makróobjektívvel felszerelkezve kellene jönni. Hamar elérem a TKM-tározó északi medencéit, ahol szárcsák, kócsagok és fattyúszerkők a legjellemzőbb madarak. Egyszercsak azonban három kontyos réce is átrepül felettem. Nincs idő sok beállításra, így ilyen lett a dokumentáció:

Bejárhatnám még a további tavakat is, de ahhoz túl messze hagytam a kocsit. Így hát lassan visszafelé ballagok és gyönyörködöm a szepesi szikes táj szépségében. Érdemes volt kimozdulni!!!