Forró reggel

Eredetileg azt terveztem, hogy még sötétben kijövök a TKM-tározóhoz és valamelyik tóhoz besátrazva fogok madarakat fényképezni. Nem így történt. Először is, ehhez olyan 3 óra körül illett volna elindulni otthonról, de majdnem 4 óra volt, mire felébredtem. Ráadásul az állványt sem készítettem elő este, hajnalban meg nem akartam felébreszteni a családot, így módosítottam az eredeti elképzelésemet. Csak a fényképezőgép, a teleobjektív és a távcső volt csak hát nálam, amikor elindultam. Mikepércsen a Cserepes dűlőn tértem le, ahol a reggeli forróságban már vágni lehetett a port a kocsi mögött. Már itt akadt fotótéma, az autó pedig ezúttal jó leshelynek bizonyult. Vadgerle:

Idén már annyi mezei nyúl fotót készítettem, mint korábban soha, de mit tegyek. Ha elém ugrál egy ilyen, amúgy félénk állat és már alig fér a képbe, akkor muszáj exponálnom:-)

A tározó gátján jó rövid a gyep, így autóval is körbe lehet járni a déli tavakat. Itt viszont úgy tűnt, hogy nem is annyira tökéletes rejtekhely a kocsi, legalábbis az első tavon azonnal felrebbentek a kócsagok és gémek. A következő medencén gyülekező gulipánok viszont nem zavartatták annyira magukat:

Közben a nádast is érdemes volt figyelni. Előbb egy nádi sármány...

.... majd egy nádirigó is kiült elém. Csak pár másodpercig időztek, de ez már elég volt a fotózáshoz:

A nyugati tavak előtt már ki kellett szállnom a kocsiból. Azért itt erősen éreztem a teleszkóp hiányát: a távolabbi, apróbb madarakat vizsgálva majd kiesett szemem, hogy beazonosítsam fajra a látott példányokat... Az alábbi madár szerencsére jól látszott, mégis komoly fejtörést okozott. Egy magányos liba, ami egy fiatal nagy lilikre hasonlít leginkább. 

Igen ám, de a nagy termete és a világos feje alapján még a nyári lúddal alkotott hibridizáció is felmerült. Viszont e két faj kereszteződéséről eddig nem találtam információt. Sőt: ha valóban egy fiatal nagy lilikkel volt dolgom, akkor felmerül egy újabb kérdés: mit keresett itt ez a faj, ilyenkor, és honnan jöhetett??! Csupa rejtély... Ma mutattam Dr. Kovács Gábornak a képeket. Szerinte egyértelműen nyári lúd, de persze nem szokványos kinézetű. A fehér folt a csőrön csak az egyik oldalon (jobb profilban) hangsúlyos, ami jellegzetes megjelenése a "színhibás" példányoknak. A madár testalkata (testtartása) is inkább nyári ludas. A narancssárga színű láb és a rózsaszín csőr sem zárja ki a nyári ludat, ráadásul a csőr hossza sem a nagy lilikre utal.

A szomszédos tavon már nyolcvannál is több nagy kócsagot számláltam és a kanalasgémek mennyisége sem csökkent. A fehér tömegben nemcsak füstös cankókat, hanem egy nagy godát is sikerült kiszúrnom:

Sőt: előkerültek a hattyúfiókák is. Ezúttal négy pelyhest tereltek a szülők:

A gátőrháznál a hatalmas napraforgótábla szolgált fotótémául, a kevesebb=több elve alapján.

Hátulnézet:

Hazafelé még maradt idő arra is, hogy a szeméttelep vízállására ránézzek. Itt a hamar felrebbenő sirálycsapatban egy szerecsensirályt sikerült kiszúrni.

Ha nem tűnik el minden víz a területről, akkor két héten belül már a partimadarak miatt is érdekes lehet az élőhely. Most csak pajzsos-, füstös-, réti- és erdei cankók mozogtak a szokásos ki liléken és bíbiceken kívül.

De - ahogy a képen is látszik - nagy a szárazság, a víz egyre fogy...