Kissé megkésve indultam csak el a téglagyárhoz, ráadásul nem is sok időm volt ma a fotózásra. Úgy döntöttem, mégis megpróbálom. Szerencsére ez az élőhely nincs messze, így hiába indultam el 6 órakor, negyed hétkor már a lessátorban kuporogtam.
Nem is kellett sokat várnom: bejött egy erdei cankó:
Mivel most lessátorban voltam, szokás szerint a felső kémlelőnyílásokat használtam. Ezek nagyon praktikusak, hiszen a gép az állványon, én a széken és ez aránylag kényelmes testhelyzet, még olvasni is lehet, ha épp nem jön semmi. Viszont miután megtapasztaltam a "talajközeli élményt", vagyis azt, hogy mennyivel jobb fotókat lehet készíteni alacsonyabb magasságból. Mivel a lessátornak is van alsó kémlelőnyílása, gondoltam, kipróbálom. Most a székre került a gép, én mögé a földre, és nagy mázlim volt: szinte azonnal egy szürke cankó szállt be "tesztelésre". Ilyen lett:
Közben egyre jobban feltámadt a szél és majd' elvitte a sátramat. Fél nyolc volt még csak, de én már nem voltam elégedetlen. Sok mindenre már nem is számítottam, így aztán a mai "szélsebes" fényképezésnek véget is vetettem.
Tartok tőle egyébként, hogy az utolsó fotózásom volt az idén ezen a helyen. A szárazság egyre nagyobb, már csak ennyi nyílt víz maradt:
Talán egy nagyobb zuhé még mentene a helyzeten, de erre nem sok remény van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése