A napsütésnél nincs szebb, de azért a köd sem mindig csúnya! Ezzel a bölcs gondolattal nyugtáztam ma reggeli túrámat. Bár a tájképek, akár a madárfotók napfényben a legszebbek, a mai ködös, borús reggel mégsem tartott vissza attól, hogy szétnézzek az erdőben. És nem is bántam meg... A fák között sok királyka mozgott, ezúttal tüzesfejűre nem bukkantam, de a sárgafejűek fotózásának sem lett volna sok értelme a sötétben... Megszólalt egy fácánkakas, felbukkant egy énekes rigó is, de most inkább a tájra koncentrálok:
 |
| Őszi erdő |
A szomszédos szántóföldön az elmúlt hetekben még nyüzsögtek a madarak: csuszkák, cinegék, pintyek szedegették az elszórt napraforgómagokat. Most is van néhány belőlük, hosszú idő után meggyvágókat is látok meg egy fenyőpinty is többször megszólal. Az átrebbenő madarakat nem sokáig tudom követni, túl kevés a fény vagy épp hamar elvesznek a ködben. A ködben, aminek azért mindig van egy sajátos hangulata:
 |
| Ködbe veszve |
Begyalogolok a szomszédos szántóföldre, most elég száraz a talaj hozzá. Nem sok látnivaló fogad, pedig a közeli árokpart (ami a Kondoros vízfolyás kezdete) többnyire remek madárvonulási útvonalnak számít. A napokban egerészölyvek csapatait, nemrégiben kékes rétihéját, tavasszal pedig egy hím fakó rétihéját is megfigyeltem itt. Madarak helyett most inkább egy aranyvessző kelti fel a figyelmemet: virágzik! Furcsa egy ősz: a szeptemberi kiadós csapadék után sok növény újra "életre kelt", még virágzó napraforgótáblát is fotóztam mostanában.
 |
| Virágzó aranyvessző október végén |
Tovább ballagok és ismét a ködöt, mint témát próbálom megörökíteni:
 |
| Ködös táj |
 |
| Őszi vetés a ködben |
Az erdőben egyszerre újabb érdekességre bukkanok: Egy fatörzs csonkjából furcsa gomba bújt elő: Nyárfa tőkegomba.
 |
| Nyárfa tőkegomba |
De a színes avarban is előtűnnek élőlények: Valószínűleg a nagy bokorcsiga egy példánya.
 |
| Nagy bokorcsiga |
Beljebb megyek az erdőbe is, ahol egy harkály kiáltását hallom. Nagy fakopáncs szorgoskodik az egyik faágon. De lent is van érdekesség. Gombostűfejnél éppen nagyobb gombák az avarban. Feladja a leckét a fotózásuk, a vizes levelekre hasalni nincs nagy kedvem, meg annyira kicsik, hogy ehhez igazi makroobjektívre lenne szükség, de azért megörökítem az apróságokat. (A fajnevet még keresem, de ha valaki ismeri, bátran megírhatja!)
 |
| Apróságok |
 |
| Közelebbről |
Az erdőt egy rövid időre otthagyom, elbiciklizek a jegenyesorig. Itt pár napja még élénk madármozgás volt, köszönhetően a mindenütt heverő napraforgónak. Azóta a földet felszántották, így nincs most itt semmi, a szemközti árok felől azonban nagy a lárma. A friss szántón nem akarok átgázolni, inkább megkerülöm. A tengelicek hangját már messziről is felismertem, de találok citromsármányokat is, a bokrok sűrűjében pedig sok veréb is csiripel. A lucskos növényzetben a bakancsom is hamar átázik, de a vasút túloldalán a fenyves/akácos még rám vár. Itt ismét sok királykát hallok, de megpillantanom sem sikerül egyet sem. Marad témának az őszi táj és a gombák. A lombhullató fajok között akad más is, mint akác, ennek a szilnek a levelei például nagyon szépre színeződtek:
A színes avarban néhány gomba is feltűnik:
Közelebbről is szemügyre veszem.
 |
| Bársonyos tönkű cölöpgomba |
 |
| Bársonyos tönkű cölöpgomba |
A köd is felszáll közben, de a nap nem süt ki most sem. Mégsem volt haszontalan a mai túrám, amit ezzel az őszi képpel zárok:
