2012. december 30., vasárnap

Fagyos hangulat

Ma a lányokkal a Fancsikai tavakat látogattuk meg. Nem sok fajjal találkoztunk, az egész tórendszer fagyott állapotban volt:


2012. december 29., szombat

Jó faj, jó fényben

Három nappal ezelőtt volt szerencsém rábukkanni a pusztai ölyvre a Tócó és a hulladéklerakó közötti területen. Időközben nem voltam sehol - illetve igen: fogat húzatni, de ezt inkább hagyjuk... - szóval ma már nagyon mehetnékem volt. Távoli célt nem tűztem ki, a benzin is fogytán..., így aztán a ragyogó napsütésben úgy döntöttem, ránézek újra a szikgáti élőhelyre, hátha még itt lesz a madarunk. És milyen jó ötlet volt részemről: a pusztai ölyv ugyanis még mindig itt lebzselt! 

Ezúttal a napsütésnek hála, jobb képeket is készíthettem a fajról:




A fenti fotók a teleszkópra szerelt adapter segítségével készültek. Ezt pedig - amúgy nosztalgiaképpen -digiszkópolva csináltam: (Azaz a mobillal belefotóztam a spektívbe.)

 Az alábbiak azonban már a 400-as teleobjektívvel készültek:
Sikerült elcsípni a pillanatot, amikor a madár szárnyra kap, így aztán jól megfigyelhetők alulról...

...  és felülről is a fő bélyegek:



Közben láttam a bütykös ásóludat is a Tócóban, de erős ellenfényben, úgyhogy az ő fotózásáról le kellett mondanom. Reméltem, hogy a "fehérfejű" egerészölyv is előkerül újra, és íme: Sajnos ülő helyzetben nem sikerült fényképezni, mert az ágak erősen takarták, de miközben szárnyra kapott, sikerült megörökíteni a nem szokásos látványt.


2012. december 26., szerda

Ölyvek és ásólúd

Ma reggel úgy döntöttem, hogy végre madarászom egy jót. A debreceni szeméttelep és környéke jó célpontnak tűnt, mivel közel van, és a mostani enyhe idő talán még a sirályokat is visszahozta. A biztonsági őr azonban nem akart beengedni a lerakó területére, mivel nem kapott "erre nézve utasítást". Mivel nem nagyon láttam sirályokat mozogni a lerakó fölött, ezért nem is nagyon erőltettem a bejutást. Jött a "B" terv: a Tócó partján a szennyvíztisztítóig elsétálva esetleges áttelelő madarakat keresni. Korábbi teleken havasi pityerek, hegyi billegetők, erdei cankók is akadtak a Tócóban, így reménykedtem valami jó fajban most is. A sokszor bejárt terület most alaposan megváltozott. A régi, mindenféle szabályok nélkül épült lerakó rekultivációja zajlik éppen, így a Tócó nyugati ága mellett haladva most a következő kép fogadott:

Persze eszembe jutott, hogy májusban vagy augusztusban ez most micsoda partimadaras élőhely lehetne... De hát december van. Madarak nem is nagyon nyüzsögtek, csak a vetési varjak, csókák meg a szokásos egerészölyvek. Illetve hamar kiszúrtam egy "szokatlant" is. Ez a vöröses beütésű példány rögtön gyanússá vált, így a borult, fényszegény idő ellenére jó pár fotót próbáltam róla készíteni. Szerencsére nálam volt a fotóadapter, így a nagy távolság ellenére is sikerült dokumentálni az érdekes madarat. És milyen jól tettem: Később a fotókat megnézve Dr. Kovács Gábor és Kovács Gergely is megerősítette a gyanúmat: ez nem egerészölyv, hanem egy fiatal pusztai ölyv!!!






Néhány nappal ezelőtt Molnár Márton bütykös ásóludat látott a tőkés récék között a Tócóban. Remek adat, azt viszont csak titkon reméltem, hogy én is találkozom ma az áttelelő madárral. És íme: miközben az ölyvet fotóztam, a Tócó patak partján majdnem "belebotlottam". A félig takarásban lvéő madár még nem vett észre, később azonban felrepült, és pár röpkép is készült róla. 





Sirályok még a szennyvíztisztító műtárgyain is alig mutatkoztak (vagy 15 danka kivételével), de észak felé ballagva újabb érdekes madár fogadott. Ez a fehér fejű ragadozó egy világos színváltozatú egerészölyv. Vagy tíz évvel ezelőtt rendszeresen láttam ezen a területen egy hasonló példányt, akkor még nem tudtam fotókat készíteni. A felhős, borult idő és a nagy távolság most semnekem dolgozott, de azért dokumentáltam a nem megszokott látványt. (Még 6 napig úgyis ez a faj az év madara:-))



Akadt még egy áttelelő erdei cankó is meg egy ökörszem, úgyhogy utólag végül is örültem, hogy nem a szeméttelep területén töltöttem a mai reggelt. Több élményből is kimaradtam volna!

2012. december 7., péntek

Ezüstök

Ma délelőtt végre akadt egy órám, így meglátogattam a szeméttelep sirályait. Az épülő új lerakó kavicságyán ezúttal is szívesen időztek a madarak és reménykedtem, hogy ma végre én is összefutok ezüstsirállyal. (Eddig sikeresen elkerültük egymást...) Az esély mindenképpen megvolt rá, hiszen Farkas Tibor és Papp Gábor a napokban itt már több példányát is megfigyelték a fajnak. Sajnos teleszkóp híján most csak a kézitávcsövemre meg a teleobjektívre hagyatkozhattam a határozáskor, ami nem könnyíti meg a nehezebb fajok azonosítását... Ezen a képen például a dankák között valószínűleg egy sztyeppi sirály látható, a jobb oldali, sötétebb madár meg inkább sárgalábú lehet.
 (A heringsirálynak ennél kontrasztosabb a hátmintázata a tapasztalatom szerint, de azért ez nem 100%...)

Az alábbi kép előterében látható madár azonban már tutira ezüstsirály. Ebben megerősített Gábor is.
Szerencsére ez a példány nemcsak közel volt, de még szépen be is mutatta magát:-)
Itt a világos szárny alulról...
Itt a nagyfedők mintázata...
Itt a szárnyon feltűnő világos ablak látszik jól, amelyek mind fontos bélyegek.

Nem sikerült viszont teljesen egyértelműen határoznom az alábbi képeken látható nagyobb sirályokat. A középső, álló madár valószínűleg sztyeppi, de a mellette ülőben nem vagyok biztos. Sárgalábú?


Második teles madárnak gondolnám az alábbi képen álló madarat. De mintha a megjelenő új tollazat túl világos lenne. Még ez is lehet ezüst?

Ezek már tényleg távoliak a biztos határozáshoz. A sötétebb (barnás) madarak a talányosak. Vagy mind sárgalábú vagy nem mind az...

Az alábbi két képen látható sirályoknak még egyszer nekifutok. Akinek addig is van tippje, az ne habozzon megosztani!



2012. október 22., hétfő

Ködbe veszve

Madarászni mentem volna, de akkora köd fogadott a Fancsikai tavak körül, hogy az orromig is alig láttam. Amit mégis, az viszont filmre - helyesebben memóriakártyára - kívánkozott. 
Mert azért a köd is lehet szép...




Végül már a nap is próbált előbújni, de mire teljesen kiderült az ég, addigra már indulnom kellett. Látni nem sokat láthattam a madarakból, de hallottam süvöltőket és fenyőrigókat. 
Érkeznek a téli vendégek!