Íriszek, boglárkák, gulipánok

A sárándi határban rögtön meglepetés várt ma reggel. A Kösely hídja után, a Városrét előtt le volt zárva az út. A keresztbe húzott dróton nemzeti parkos tábla függött, rajta a jól ismert Tájvédelmi Körzet felirattal. Letettem hát az autót és gyalog folytattam utamat a tározó felé. Gyanítom, hogy a tavakon megszaporodott horgászok  miatt lépett a természetvédelem, még ha ennél hatásosabb módszerek sem ártanának a kordában tartásukra. Mikepércs felől ugyanis gond nélkül jöhetnek autóval is a pecások, és a megnövekedett forgalom a TKM-tározón valóban zavaró már az élővilágra. De a Városréten még nyugalom fogad. Sárga billegetőket vizslatok, miközben a bókoló bogáncsok is képre kívánkoznak:

. 

De az árok melletti részen egy eddig még nem látott virágot is felfedezek. Hoppá! Ez valami nőszirom lesz:

Hamar találok egy jobban kinyílt példányt is. Erős a gyanúm, hogy ez a faj a korcs nőszirom (Iris spuria). Papp László botanikus barátom Szepes határában már évekkel korábban megtalálta a fajt, ha nem tévedek a határozásban, akkor ez egy újabb lelőhelye e védett növénynek. (Azóta megerősítést kaptam ifj. Papp Lászlótól: ez valóban Iris spuria, azaz korcs nőszirom!!!)

Érdemes lenne alaposabban kutatni a Városréten található növényeket, 

sőt lepkéket is, mert rejtőzhetnek itt még további meglepetések. 

Ez a boglárka faj még határozásra vár:

A tározón persze most is nyüzsögtek a horgászok, az első két tavon nem is volt semmilyen madár. Szerencsére a távolabbi medencék nem annyira népszerűek a pecások körében, így itt a gulipánok is háborítatlanul fészkelhettek. Annyira, hogy már ki is keltek az első fiókák!!!

Az öreg madarak persze féltették a kicsiket, így néhány gyors fotó után tovább is álltam:

Szerencsére akadt még további érdekesség is. Az egyik medencén 24 nagy kócsag táplálkozott, a közelben meg 18 szürke gém mellett egy kanalasgémet is sikerült megpillantani.

A récék közül most is a cigányrécék voltak a legizgalmasabbak:

Megvannak a bütykös ásóludak is:

Partimadarak már jóval gyérebben mozogtak. Hiába volt három helyen is látszólag tökéletes iszapzátony, limikolák nem nagyon voltak. (A gulipánokat, gólyatöcsöket, kis liléket meg néhány pajzsost leszámítva.) Volt viszont még egy örömteli meglepetés: egy üstökösgém, vagy régebbi nevén selyemgém:

Hazafelé még tettem egy kitérőt a mikepércsi derítőhöz. (Ahol a múltkor a sárjárót látták.) A tetthelyen ezúttal azonban kaszálták a füvet, így erős zavarásnak voltak kitéve a "tómederben" rejtőző madarak. Két piroslábú cankó és egy pár gólyatöcs, meg egy éneklő foltos nádiposzáta akadt mindössze. 

Azért nem volt ez rossz nap, otthoni összesítéskor kiderült, hogy 49 madárfaj került ma elő!