Hártyásszárnyúak

Kinyílott a nyári orgona. A mai időnként viharos erejű szélben pillangókat még nem láttam rajta, méhek és poszméhek azonban már látogatták. 

A szél nem akart csillapodni, a napsütés azonban csalogató volt, így délután a közeli partfalhoz kerékpároztam el, ellenőrizni a gyurgyalagokat. Sajnos egyre több ott is a leborított törmelék, szemét, így nem csoda, hogy az élőhelyek fogyásával kevesebb madárral találkoztam. Gyurgyalagból legfeljebb 2-3 pár költhet most a területen, partifecskét nem láttam, tövisszúró gébics viszont akadt két példány is. Visszafelé a szántóföldek közötti dűlőúton mentem, ahol előbb fiatal sárga billegető és hantmadár, később valami egészen más miatt kellett megállnom. Egy régi tanyahelyen jókora selyemkóró-állomány virít. A virágokon pedig különös rovarokat vettem észre. Óriás tőrösdarazsak, méghozzá egy hím és egy nőstény példány! (Utóbbinak vöröses a feje és még a hímnél is nagyobb termetű.) A méretük miatt félemetes kinézetű hártyásszárnyú rovarok egyébként ártalmatlanok. Ha nem bántjuk őket, elkerülik az embert, és csak védekezésképpen szúrhatnak. Ráadásul védett fajról van szó, példányonkénti eszmei értékük 50 ezer forint, az alábbi fotón tehát 100 ezer forint "mászkál":-)) 

Óriás tőrösdarazsak

A poszméhhel összevetve látszik jól, hogy mennyivel nagyobb is egy tőrösdarázs:

Földi poszméh és az óriás tőrösdarázs nősténye

A faj egyébként szoros kapcsolatban áll a múltkor bemutatott orrszarvúbogárral. (Bár erről utóbbi faj szerintem szívesen lemondana...) Hogy mi ez a kapcsolat, azt most nem árulom el, legyen ez a mai blogbejegyzés rejtvénye. Aki tudja, írja meg a hozzászólásokban! A helyes megfejtők elolvashatják majd a következő bejegyzést is. (Persze a többiek is:-)

Az erős szélben nem könnyű feladat ám a rovarfotózás. Mivel a nektárt keresgélve folyton mászkált is a virágon a darázs, ezért jó félórát eltötöttem a helyszínen, hogy ez a néhány kép - ha nem is tökéletesen - sikerüljön.