Volt, aki azt jósolta, hogy szép, hosszú őszünk lesz. De hogy ennyire??! Hogy még január közepén is +15 C legyen és a télnek se híre-hamva. De amikor már nagyon hozzászoktunk volna, akkor csak beköszöntött a zimankó: hóval, faggyal, ahogy kell. Ilyenkor különösen érdekes a debreceni Tócó szikgáti és Vértesi úti szakaszát meglátogatni, mert a be nem fagyott vízfolyáson bármilyen madár előkerülhet. A hó még mindig szakadt, amikor kilátogattam a területre, így nemcsak a fotózás, hanem a távcső használata is elég problémás volt. Mégis elég hamar sikerült kiszúrni egy havasi pityert, de közel kétezernyi tőkés réce is volt í vízen. Nemsokára meglett az első barázdabillegető is. Ezt az (öreg) példányt nem sikerült még fényképezni, de kissé északabbra egy első teles példányt már nem tudtam megállni. Takartam az objektívet meg a gépet, amíg összeszereltem és néhány képet csak készítettem a korai érkezőről (vagy inkább áttelelőről).
Akadt két kis vöcsök is, láttam elrepülni egy szürke gémet is, a szeméttelep fölött meg kb. 15 ezer vetési varjú kavargott. Amikor egy pillanatra kibújt a nap a felhők mögül, egész mutatós képet sikerült készíteni a területről is:
Sirályok is akadtak a szeméttelep környékén, főleg viharsirályok:
Akadt néhány sztyeppi sirály is a távolban, a varjak között meg sok csóka is. Végre felrebbent egy erdei cankó is. A kavargó hóesésben a nagy varjúcsapat fényképezésével nem is próbálkoztam, a récék meg nem vártak be olyan közelre, hogy érdemes legyen fotóznom őket. Miközben a kocsi felé ballagtam vissza, azért mégis kivételt tettem. Valahogy a mai nap hangulatát jól visszaadja az alábbi kép (előtérben a Tócóból előtogyogott tőkések, a háttérben a hóesésben kissé elmosódott kocsi:)
