Búcsú a nyártól

Bár már az első őszi hónapnak is vége van, a mai, fancsikai kirándulásom mégis a nyár elmúlását idézte. Az augusztus végén látható fajok többsége mára eltűnt a tóról, de akadtak kivételek. Kanalasgémből még hármat is számolhattam. Először csak egy átrepülő példány került elém.

Kanalasgém

A vízen kis vöcskök, tőkés récék, nagy kócsagok mutatkoznak, a kis kócsagok és vörös gémek már eltűntek. Helyettük nagy lilikek bukkantak fel. Három nappal ezelőtt Veszelinov Ottó a Madártani Egyesülettől hat példányt figyelt itt meg, most 11 egyed tartózkodik a vízen. Sajnos jó távol, így csak dokumentálni lehet a jelenlétüket. (Ez a hazánkba ősszel érkező lúdfaj a levegőben bárhol feltűnhet - akár nagy csapatokban is - de leszállva Debrecen területén nem túl gyakran lehet látni.)

Fancsikai életkép

A nádi énekeseket is hiába keresném, helyettük kék- és széncinegék, meg a vonulásban lévő füzikéket találom. Itt például egy csilpcsalpfüzike volt aránylag kis távolságra az objektívemtől. Rövid ideig láttam, így megfigyelni nem tudtam alaposan, a fotón azonban jól látszik a fekete láb, ami fajra jellemző bélyeg. (A madár szemsávja, sárgászöld színe akár a fitiszre is utalhatna.)

Csilpcsalpfüzike

A múltkor a Nagyerdőn találkoztam nagy kócsaggal, itt azért ez sokkal gyakoribb faj. Nem volt persze ez mindig így, 15-20 évvel ezelőtt még az Erdőspusztákon is rendkívüli élmény volt a fokozottan védett madárral találkozni. Az alábbi példányt a nádas rejtekéből sikerült fotóznom:

Nagy kócsag

Közben a kanalasgémek is újra feltűnnek: 

Egyikük nem vesz észre, így aránylag közelről sikerül megörökítenem. Jól látszik a csőrén, hogy fiatal madár.

Kanalasgém

Ahogy a másik kettő is ideinek tűnik. 

Kanalasgémek

Kanalasgémek

Még három fekete gólyát is látok a tavon. Nem sokkal később két példány jelent meg a levegőben, a vízen tartózkodő három madár pedig csatlakozott hozzájuk és az ötös talán már a telelőterületük felé indult - de a Fancsikát biztosan elhagyta.

Fekete gólyák

A napokban nagy őrgébicset is láttak már itt, ma én is összeakadok a téli vendéggel:

Nagy őrgébics

Van még egy kis időm, így átmegyek a Cserei ér melletti kaszálóra. Nagy őzlábgomba adja a táj őszies hangulatát.

Nagy őzlábgomba

Egy átsétáló tehéncsorda még hangulatosabbá varázsolja a helyet:

Egy lepke - valószínűleg kéneslepke is hagyja fotózni magát.  Sajnos nem sokáig...

Kéneslepke

A kaszáló fölött vörös vércse szitál, majd egy másik példány is megjelenik. Utóbbi mellé egy kabasólyom is társul, próbálom együtt fotózni a két ragadozót. 

Kabasólyom és vörös vércse

Kabasólyom és vörös vércse

Békás-tavi vendég

Volt egy jó háromnegyed órám délután a Nagyerdőn. Távcső volt nálam, de fényképezőgép nem. Gondoltam, hogy valamilyen vonuló fajba (füzikébe, királykába vagy légykapóba) esetleg belefutok, erre ahogy a Békás-tóhoz érek, valami fehérlik az egyik fa tetején. Nagy kócsag! A halastavakon, mocsarakban már egyáltalán nem ritka faj azért itt számomra meglepetést okozott. Telefonnal készítettem az alábbi "doku" fotót.

Nagy kócsag a fán

Másnap már a fényképezőgép is be volt készítve, és ezúttal nem a fán, hanem lenn a Békás-tóban bukkantam a magyar természetvédelem címermadarára:

Nagy kócsag a vízben

Bár a tóban tilos horgászni - erre tábla is figyelmeztet - a kócsagra ez természetesen nem vonatkozik:-) Így aztán remélhetőleg még ellesz itt egy darabig. (Az aranyhalak készlete bőségesnek tűnik:-)

Nagy kócsag portréja

Rézsikló

Volt már rá példa többször is, hogy Bocskaikertben rézsiklóval találkoztunk. Ilyen termetes példányt azonban még nem láttunk, mint az alábbi, amely az iskolaudvaron bukkant fel délután. Természetesen teljesen ártalmatlan kígyóról van szó, ráadásul mint minden hüllő (és kétéltű!) védett is. (Természetvédelmi értéke 50 ezer forint.) Hogy baja ne essen a jövevénynek, egy vödörbe tereltem - a kíváncsi gyereksereg szurkolása közben - majd kitessékeltem a kerítésen kívülre. 

Rézsikló

Rézsikló

Bivalyostól bivalyosig 2.

Ma délután újra hortobágyi madarászást terveztem. A nagy halastó Bivalyosnak nevezett területe még most is jónak ígérkezett. A fény mindenesetre remek volt, jól beláthattam a teljes vízállást. Azonnal a bőség zavarába kerültem:

A Bivalyos - tele madarakkal

Elsősorban a limikolák érdekeltek volna, ebből a távolságból azonban a fotózásuk nem bizonyult eredményesnek. Pedig találtam aranylilét, havasi partfutót, Temminck-partfutót, sőt még egy sarlós partfutót is véltem látni a gyakoribb fajok között. A közeli száraz fára kiülő hantmadár már fotogénebbnek mutatkozott:

Hantmadár barázdabillegetővel

Akadtak persze más látnivalók is: 

Kis kárókatona és kis kócsag

A fiatal tövisszúró gébicsek is itt vannak még, egyiküket félellenfényben sikerült megörökíteni:

Tövisszúró gébics

Kis kárókatona

Az egyik kis kárókatona aztán be is repült a "légterembe". Ennyit sikerült kihozni a témából:

Kis kárókatona

Hangulatos terület a Bivalyos, akárcsak a Halastó többi része. A délutáni fények és a gomolyfelhők egy kis tájképezésre biztattak:

Bivalyos

Bivalyos (tájkép)

Bivalyos

Utam megtervezésekor azon dilemmáztam, hogy a Bivalyos után - ha marad időm - melyik élőhelyet keressem még fel. Az Elepi-halastó is le van csapolva, gondoltam, hogy visszafelé esetleg arra nézek rá. Az idő azonban gyorsan szaladt és inkább újra az Akadémia-halastó melletti Bivalyos-hodály vízállását választottam. (Legutóbb itt láttak egy vékonycsőrű víztaposót, és reménykedtem, hogy talán én is belefutok még a régen látott fajba.) A hodály előtti kapu most nyitva volt, a kerítésen pedig egy rozsdás csuk fogadott:

Rozsdás csuk

A hodály mellől próbáltam átnézni a vízállást és hamar siker is koronázta a keresésemet: meglett a víztaposó!

Vékonycsőrű víztaposó bíbicekkel és pajzsoscankókkal

A közelben sárga billegetők is megmutatták magukat:

A víztaposó elég távol volt, de nem akartam közelebb menni hozzá, hogy ne riasszam fel a madarakat. Így egyfajta "hangulatképet" sikerült a fajról készítenem:

Vékonycsőrű víztaposó

Itt már egyértelműen sikerült sarlós partfutókat is megfigyelni, így e fajjal is kiegészíthettem a mai listámat, ami 49-re bővült. Búcsúzóul egy tájképet is mellékelek a Bivalyos hodályról, amit úgy tűnik, hogy ma is érdemes volt felkeresnem!

A Bivalyos-hodály

Fekete gólyák a Fancsikán

Idén nyáron több alkalommal is felkerestem a Fancsikai tavakat, de a szerkők és vöcskök költésén kívül nagyon érdekes madártani megfigyelésem nem nagyon akadt. Ráadásul a felnőtt növényzet miatt egyre kevésbé lehet belátni a vizeket, így látnivalóban sem volt annyira gazdag a terület, mint korábban. Mostanra mintha kezdene megváltozni a helyzet!

A nyílt vízfelület továbbra is kevés, viszont számos fokozottan védett madár vendégeskedik a tavon. Először a kis- és nagykócsagok nagyobb számú feltűnése volt izgalmas. (az előbbi fajból 16, az utóbbiból 35 példányt számoltam szeptember 3-án.) De akadt akkor 11 kanalasgém és 60 szürke gém is. (Utóbbi ugyan nem fokozottan védett, de azért ilyen mennyiségben mindenképpen feljegyzésre méltó faj.) A legérdekesebb megfigyelés viszont 15 fekete gólya megjelenése volt. Ma abban bíztam, hogy esetleg még nőhet is a számuk, ezért újra kilátogattam a Fancsikára.

A félellenfényes reggel először egy kisebb dankasirály csapatot hoz elém.

Dankasirályok

Az I. tó sarkában aztán megtalálom a fekete gólyákat is. Sajnos nagyon sok takarásban van, így nehéz a pontos számolás. Az már sejthető volt, hogy többen vannak, mint a múltkor.

Amikor egy közeledő autótól felrebbentek, a levegőben lévő madarakat próbáltam számolni. 23-ig jutottam, és akadt néhány kanalasgém is.

Fekete gólyák és társaik

Fekete gólyák

Találkoztam Prém Istvánnal, aki szintén madármegfigyeléseket végzett a tónál. "Konzultációnk" ereményeképpen legalább 30-ra kell, hogy becsüljem a most itt tartózkodó fekete gólyák számát, ugyanis több példány most is takarásban maradt és a tó más részein rejtőzött. Ez mindenképpen értékes adat.
Két, aránylag késői sarlósfecske hozott még némi érdekességet a mai napra, egyiküket sikerült is fotózni. (A legtöbb sarlósfecske már augusztusban elhagyja hazánkat.)

Sarlósfecske

(A Fancsika II-n 3 vörös gém is akadt - ez sem tipikus már szeptember 9-én.)

Macskabaglyok

Volt már rá példa, hogy egy lyukasórámon kiugrottam a közeli erdőszélre - felderíteni a következő Madarász Suli foglalkozásaira a terepet - és nem várt érdekességbe is belefutottam. Ma is szerencsém volt. Feltűnt, hogy a szajkók nagyon lármáznak, veszekednek, de először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Visszafelé azonban megtaláltam az okát: Macskabaglyok ültek egy kettétört fatörzs tetején, őket szidták az erdő őrei!

Macskabaglyok 

Az öreg a már jó nagyra megnőtt fiókával egy darabig tűrte a szidalmakat - és a fotózást - majd kisvártatva beljebb repült az erdőbe. A fiatal madarat egy őt ott is zaklató szajkóval is sikerült megörökíteni:

Szajkó és macskabagoly

Végül a mai élményhez még egy fiatal tövisszúró gébics is hozzá tudott tenni a pirosló galagonyabokron ülve:

Tövisszúró gébics