Téli vendégek

Mostanában többször is eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha ismét meglátogatnám a Látóképi víztározót? A hivatalosan K-2-nek keresztelt vízállás Debrecen közigazgatási területén belül szinte mindig tartogat valami meglepetést, ilyenkor novemberben pedig nagy esély van arra is, hogy búvárokkal találkozzunk a tavon. (Persze nem merülő emberekkel, hanem az északról hazánkba látogató madarakkal, amelyek megpillantása nekem mindig élményszámba megy.)

Szóval terveztem, terveztem, aztán tegnap jött a hír: Nagy Miklós és Tóth Emese fekete récét figyeltek meg a Látóképi tározón! Ez a tengeri madár a város közigazgatási területére nézve teljesen új észlelés, méghozzá a 275. faj a debreceni madárfauna képzeletbeli listáján. De jó lenne, ha nekem is sikerülne látni! - gondoltam, így ma délelőttre ki is tűztem az úticélt: irány a K-2! (Ami ezúttal nem a hegymászók, hanem a madarászok álma:-)

Útközben jött a hír a telefonomra: Emri Tamás és Zöld Barna (debreceni madarászok) sarki búvárt és örvös bukót láttak ma a helyszínen. Ezek szerint a fekete récét nem találták meg- ami nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a faj már nincs a területen - viszont a ma látott madarakra még van esélyem.

11 óra tájban értem a tóhoz, ahol a parton két alak már javában figyelte a víztükröt. Szelőczei István és Mohácsi Gábor az, akik szintén a fekete réce reményében érkeztek az általuk korábban nem ismert helyszínre. (Ők ketten vezetik egyébként az éves magyar listát, Istvánnak ez a tengeri faj lenne a 304. faj idén.) Most épp a sarki búvárt nézik, egészen közel van a madár, meg is örülök neki. Javaslom, hogy gyalogoljunk be a gáton a tó keleti ágáig, tavaly a füstös récéket is itt találtam meg. (https://pastijozsefcsaba.blogspot.com/2022/12/karacsonyi-ajandek.html)

Alig indulunk el, a mai két jutalomfaj együtt kerül elénk: az örvös bukó és a sarki búvár is jól megfigyelhető. Nagyon örülök mindkettőnek, az előbbi fajnak ráadásul ez a második megfigyelése Debrecen területén! Ej, ha még a fény is ideális lenne - mondatja velem a telhetetlenség... Így azonban csak dokumentálnom sikerül a madarat.

Örvös bukó - valószínűleg fiatal példány

Sajnos a búvár lebukik, a bukó elrepül, mi pedig gyalogolunk tovább a Gatya-tó "ülepéig". Itt egy késői örvös galamb fogad bennünket, majd alaposan átnézzük a kiterjedt vízfelszínt. Néhány tőkés récén kívül azonban nem akad semmi érdemleges. Aztán egyszerre mégis felcsillan a remény: Istvánék a tőkések között egy kisebb, sötét színű récét fedeznek fel. Jó messze van, ráadásul pihen, így a fejét nem látjuk megfelelően.  Immár hárman próbáljuk megfejteni a titkát. Több mint egy fél órán át hiába, a madár csak alszik... Egyszer-egyszer mintha látszana valami világosabb szín a fején, de lehet, hogy csak a szemünk káprázik. Valami ilyesmit kellene látnunk: Fekete réce

De lassan rá kell jönnünk, hogy ez bizony nem fekete réce, csupán egy cigányréce tojó tréfált meg bennünket. Istvánék továbbállnak, én pedig még a keleti ágat is végignézem, hátha akad valami érdekes. Az átrepülő libacsapatokon és néhány kárókatonán kívül azonban csak az erre is elúszkáló örvös bukót jegyezhetem fel magamnak. Visszafelé egyre jobban felszakadozik  felhőzet, néhány nagyobb lilikcsapatot már fotózni is érdemes. Nagyon lesem a tömegüket, hátha vörösnyakú lúd is előkerülne benne, de ekkora mázlim ma nincs. 

Nagy lilikek

Egyszerre hirtelen PÓ-LI kiáltást hallok. Csak nem egy nagy póling repül át felettem? De bizony az! A népies nevén szélkiáltónak is nevezett madár sem tipikus debreceni faj, mindig megörülök neki, főleg ilyen télies időben:

Nagy póling

Nagy póling

Az idő persze gyorsan telik, miközben visszafelé ballagok az autóhoz. A nap közben kisüt, úgy tűnik, hogy egy vízityúk, egy átrepülő darucsapat és az egyre több liba látványa lesz ma a nap utolsó élménye. Aztán mégsem: egyszer csak észreveszem, hogy ott úszik előttem a sarki búvár. Nem a legideálisabbak fényviszonyok, de ezt a fajt nem lehet megunni (én legalábbis nem tudom). Így az ő fotóival zárom a mai beszámolómat. Visszafelé autózva a 33-as út túloldalán még egy nagy libacsapatot láttam, de a forgalomban már nem tudtam megállni, hogy alaposabban megfigyeljem őket. 

Sebaj, valami maradjon legközelebbre is!

Sarki búvár- valószínűleg elsőéves példány

Sarki búvár

Sarki búvár

Szeszélyes február

 Legújabb bejegyzésemben nemcsak egy nap, hanem egy egész hónap élményeit osztom meg olvasóimmal. E rövid hónap annyi arcát mutatta, hogy tanulságképpen érdemes egyben szemlélni a tapasztalt változásokat. Február első napjai még meglehetősen enyhék voltak. A kora tavaszias időben az erdőben a fenyőrigók, léprigók ugyan nem tűntek el, de egyre gyakrabban hangzott fel a széncinegék "nyitnikék"-je is. Ezekben a napokban a napsütéses, enyhe reggeleken egyre-másra kerültek elém a nem mindennapos fajok. Közép fakopáncs, ökörszem mellett többször találkoztam hegyi fakusszal is.

Hegyi fakusz

Hegyi fakusz

A madarász sulis gyerekekkel már csészegombákat is bőven találtunk, máskor ennek az "idénye" február közepére esik.

Piros csészegombák

Február 4-én aztán megjött a hó, az erdőben létesített etetőhelyen is rögtön nagyobb nyüzsgés támadt. Széncinegék, kék cinegék, barátcinegék, csuszkák, erdei pintyek, mezei verebek és fakopáncsok, fekete- és fenyőrigók is megjelentek. Hamar el is pusztították a kihelyezett napraforgót és faggyúgolyót és az almák is fogytak rendesen.

Széncinegék

Csuszka

Barátcinege

Kék cinege (a háttérben széncinege)

Nézz az ég felé! (Csuszka)

Kék cinege portré

A nagy viharban egy hatalmas fűzfa is kettétört, így aztán néhány napig lezárta a gyakran járt erdei utat. 

A partfal felé vezető út melletti szántókat is belepte a hó. Itt is izgalmas volt figyelni, hogy miképpen küzdenek meg a madarak a hirtelen jött zimankóval. A pintyek most is összeverődtek, többszázas csapatukat főleg tengelicek és kenderikék alkották, de néhány zöldike és erdei pinty is akadt köztük.

Tengelicek csapata, az előtérben zöldikével

Erdei pintyek

Repülő tengelicek

Tengelicek

Pintyek serege

Egész télen itt tartózkodott egy nagy őrgébics. Most is előkerült a téli vendég.

Nagy őrgébics

De az igazi izgalmat ekkoriban már a rigók jelentették. Egyre nagyobb fenyőrigó-csapatok jelentek meg, de végre egy szőlőrigót is újra találtam az erdőben. (Januárban nem került elő a faj, pedig Debrecenben szép csapatait figyelték meg madarászok. ) Később hol egy, hol három példány is tartózkodott az iskolával szemközti telek tujáján, aminek magjait eszegették rokonaival (fenyő- és fekete rigókkal) együtt. Itt már sikerült egész jó képeket készítenem a fajról.

Szőlőrigó

Fekete rigó

Falatozó szőlőrigó

Nyújtózkodás (szőlőrigó)

Megvan!

Érdekes módon a fenyőrigók sokkal ijedősebbek voltak, ezen a télen igazán jó fotót nem is sikerült róluk készítenem.

Fenyőrigó

Az erdőben megint kihelyezett valaki vaddisznózsigereket a hollók és az egerészölyvek nagy örömére...

Holló

Hollók

Aztán elolvadt a hó, újra megenyhült az idő és Zsuzsanna napkor bizakodva vártam, hogy megszólalnak a pacsirták. Így a partfal felé kerékpároztam, ahol tavaly három pacsirtafaj is költött. A pipiskék (búbospacsirták) ugyan énekeltek, de ők már korábban sem voltak csendben. (Nem vonuló faj lévén egész télen jelen voltak.) Az első mezei pacsirtát majd csak 21-én, az első erdei pacsirtát pedig február 26-án hallottam énekelni. Mégsem volt haszontalan a Zsuzsanna-napi túrám. Közel 900 daru repült át ekkor a terület fölött, ilyen mennyiségben még sohasem láttam a fajt Bocskaikertben. Sajnos borús, szürke idő volt, egy kép egy alacsonyan átrepülő csapatról viszont mégis hangulatos lett. 

"Kéz a kézben" - darvak

Ráadásul a még mindig itt időző nagy őrgébics énekelni kezdett, amit nem sokszor hallottam eddig. A sordély is megszólalt aznap, így egy újabb érkezőt jegyezhettem fel. (Néhány napja már egy énekes rigót is sikerült megpillantanom, de fotózni sajnos nem hagyta magát.)
Február 27-re havazást jósoltak, amiből semmi nem lett. Az idő ugyan lehűlt, az éjszakák pár napig még biztosan fagyosak, a nappalok meg hűvösek lesznek, de ezzel együtt véget ér a február. A március meg már mégiscsak tavaszi hónap, várhatjuk a további érkezőket! (Csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú, cigánycsuk egy-két héten belül jöhetnek.) 

Márciusban nem újrakezdjük, hanem csak folytatjuk.