Ismét téli vendégek reményében látogattam ki a Fancsikára, de búvárokkal, füles vöcskökkel ezúttal sem találkoztam. A nagy köd miatt pedig a fotózás sem szolgált nagy élménnyel...
Napfényes időben még ebből a jégmadárból is "többet ki lehetett volna hozni".:
A ködben néhány dankasirály repkedett, őket csak akkor láthattam, mikor egész közel repültek hozzám. Néhány alkalommal furcsa "sirályszerű" kiáltást is hallottam, amelynek forrását nem sikerült megtalálni. (Lehet, hogy csüllő volt a hang tulajdonosa??! Otthon meghallgattam, de utólag már nem mertem rámondani, hogy biztosan az lett volna... Mindenesetre a dankák és sárgalábú sirályok hangját már elég jól ismerem, és nem azokra emlékeztetett.)
A ködös vízfelület helyett figyelmemet inkább a talajon található élőlények kötötték le. A gombákat legalább fotózni is tudtam, sőt vakuval egészen hangulatos képeket is készíthettem róluk. Mondjuk a határozáshoz segítséget is igénybe kellett vennem, de Bőhm Éva Irén (Csukóka) szerencsére ezúttal is megmentett:-)) Köszönet érte.
A vízhez egész közel találtam ezt az apróságot, amely még határozásra vár.
A nyírfák között ballagva találtam ezt a szürke korallgombát (Clavulina cinerea).
Egy másik "csomó":
Nagyon mutatós volt ez a gomba is, amely nyilvánvalóan a színéről kapta a nevét:
Ez a lila pereszke (Lepista nuda):
Gyanakodtam, hogy a bimbós pöfeteg lehet a szintén a nyírek tövében talált újabb faj, de a megerősítést Csukókának köszönhettem:
Az alábbi, különleges megjelenésű zuzmót még nem sikerült meghatároznom:
Hogy madártani érdekesség nélkül se maradjak a mai napon, arról az alábbi faj gondoskodott:
Igen, fekete hattyú!
A gyapjas tintagombához már nem kellett segítség, ez azon kevés gombafajok egyike, amelyet még én is meg tudok határozni:
Odahaza még egy apróság várt rám: egy picike ugrópók a szobában, amit mielőtt kitessékeltem, még sikerült lefotóznom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése