Ma reggelre -11 C-os hidegre ébredhettünk. A kemény fagy mellé erős szél is társult, így eredeti tervemről hamar lemondtam. (A Tisza-tóhoz vagy a Hortobágyi-halastóra szerettem volna kimenni, de a nagy szélben tartani lehetett attól, hogy a vízimadarak többsége a nádasban bújik meg - akkor meg minek annyit autózni...) Abban bíztem, hogy a nagy hidegben talán a be nem fagyó vízfelületre gyűlnek a környékbeli récék, így a K-2-es víztározót (hétköznapi nevén a Gatya-tavat) kerestem fel. Nem is volt befagyva a tó, de néhány tőkés récén kívül nem is találtam rajta madarat. A szél és a hideg által létrehozott alkotásokat viszont megcsodálhattam. A fűzfa gallyaira, a fatörzsekre fröccsenő víz jéggé dermedt és mesebeli figurákat készített. Jégkoloncok, fagykorongok, varázssüvegek voltak a víz szélén mindenütt:
|
Varázssüvegeg |
|
Jégkorongok |
Bár jól fel voltam öltözve, a kezemen kesztyű is volt, az ujjaim hamar el kezdtek fázni, néhány perc múlva pedig már olyan szinten fájni kezdtek, hogy nem gyönyörködhettem tovább a tél csodáiban, gyalogoltam vissza a kocsihoz. (Az erős és nagyon hideg széllel szemben még ez sem volt olyan egyszerű.)
A kocsiban hamar átmelegedtem, és mivel útközben a Tócóvölgy környékén sok fenyőrigót láttam, a következő úticél a Bartók Béla úti Tócó-hídhoz volt. Két örvös galamb fogadott, ahogy kiszálltam az autóból. (Bár majd' egy hónapja is láttak már itt egy példányt, most kettő rebben fel előttem.) Egy ölyv is keresztülrepül, majd néhány fenyőrigó is megjelenik.
Sikerül egy zöld küllőt is megfigyelni egész közelről, ám jó mindig takarja valami ág, így csak dokumentálom a harkályfaj jelenlétét. Egy jégcsapot még fotózok, aztán a Vértesi út felé veszem az irányt:
A Tócó itteni ága nem szokott befyagni, így itt is reménykedem valami érdekességben. Egyelőre a varjútömeg a fotótéma.
|
Vetési varjak |
Legutóbb olyan ötezerre becsültem a szeméttelep környékén csoportosuló varjak számát, most legalább tízezer példány nyüzsög:
|
Varjútömeg |
|
Varjútömeg |
|
Varjútömeg |
|
Varjútömeg |
|
Varjútömeg |
A Tócó vizén tőkés- és csörgő récék mutatkoznak. Érkezésemre felrebbennek, egy gácsér és egy tojó előttem repül át:
|
Csörgő réce |
A Tócó partján sétálva kis csapat énekesmadár kerül elém. Citromsármányok. Egyikük annyira belefeledkezik a táplálékkeresésbe, hogy egész közelről fotózhatom.
|
Citromsármány |
Újabb récecsapat kel szárnyra, a vetési varjak is izgatottá válnak.
|
Csörgő récék |
A riadalom oka is kiderül: az év madara, a vándorsólyom bukkan fel a semmiből. Meghajtja a varjakat, de nem sokáig tudom szemmel követni, olyan hirtelen tűnik el, mint ahogy előkerült.
|
Vándorsólyom |
Végre előkerül egy áttelelő madár: egy erdei cankó. Idén még nem láttam (csak decemberben), a jó fényben még fotózni is próbálom az óvatos madarat.
|
Erdei cankó |
Hamarosan egy hegyi billegető is felbukkan, de hamar odébbáll.
|
Hegyi billegető |
A csörgő récék is újra elém kerülnek, így velük zárom a mai fagyos napomat:
|
Csörgő récék |
|
Csörgő récék |