2018. február 25., vasárnap

Jégkorongok és varázssüvegek

Ma reggelre -11 C-os hidegre ébredhettünk. A kemény fagy mellé erős szél is társult, így eredeti tervemről hamar lemondtam. (A Tisza-tóhoz vagy a Hortobágyi-halastóra szerettem volna kimenni, de a nagy szélben tartani lehetett attól, hogy a vízimadarak többsége a nádasban bújik meg - akkor meg minek annyit autózni...) Abban bíztem, hogy a nagy hidegben talán a be nem fagyó vízfelületre gyűlnek a környékbeli récék, így a K-2-es víztározót (hétköznapi nevén a Gatya-tavat) kerestem fel. Nem is volt befagyva a tó, de néhány tőkés récén kívül nem is találtam rajta madarat. A szél és a hideg által létrehozott alkotásokat viszont megcsodálhattam. A fűzfa gallyaira, a fatörzsekre fröccsenő víz jéggé dermedt és mesebeli figurákat készített. Jégkoloncok, fagykorongok, varázssüvegek voltak a víz szélén mindenütt:




Varázssüvegeg




Jégkorongok






Bár jól fel voltam öltözve, a kezemen kesztyű is volt, az ujjaim hamar el kezdtek fázni, néhány perc múlva pedig már olyan szinten fájni kezdtek, hogy nem gyönyörködhettem tovább a tél csodáiban, gyalogoltam vissza a kocsihoz. (Az erős és nagyon hideg széllel szemben még ez sem volt olyan egyszerű.)
A kocsiban hamar átmelegedtem, és mivel útközben a Tócóvölgy környékén sok fenyőrigót láttam, a következő úticél a Bartók Béla úti Tócó-hídhoz volt. Két örvös galamb fogadott, ahogy kiszálltam az autóból. (Bár majd' egy hónapja is láttak már itt egy példányt, most kettő rebben fel előttem.) Egy ölyv is keresztülrepül, majd néhány fenyőrigó is megjelenik.



Sikerül egy zöld küllőt is megfigyelni egész közelről, ám jó mindig takarja valami ág, így csak dokumentálom a harkályfaj jelenlétét. Egy jégcsapot még fotózok, aztán a Vértesi út felé veszem az irányt:

A Tócó itteni ága nem szokott befyagni, így itt is reménykedem valami érdekességben. Egyelőre a varjútömeg a fotótéma.
Vetési varjak
 Legutóbb olyan ötezerre becsültem a szeméttelep környékén csoportosuló varjak számát, most legalább tízezer példány nyüzsög:
Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg
Varjútömeg
 A Tócó vizén tőkés- és csörgő récék mutatkoznak. Érkezésemre felrebbennek, egy gácsér és egy tojó előttem repül át:
Csörgő réce
 A Tócó partján sétálva kis csapat énekesmadár kerül elém. Citromsármányok. Egyikük annyira belefeledkezik a táplálékkeresésbe, hogy egész közelről fotózhatom.
Citromsármány
 Újabb récecsapat kel szárnyra, a vetési varjak is izgatottá válnak.
Csörgő récék
 A riadalom oka is kiderül: az év madara, a vándorsólyom bukkan fel a semmiből. Meghajtja a varjakat, de nem sokáig tudom szemmel követni, olyan hirtelen tűnik el, mint ahogy előkerült.
Vándorsólyom
 Végre előkerül egy áttelelő madár: egy erdei cankó. Idén még nem láttam (csak decemberben), a jó fényben még fotózni is próbálom az óvatos madarat.
Erdei cankó
 Hamarosan egy hegyi billegető is felbukkan, de hamar odébbáll.
Hegyi billegető
 A csörgő récék is újra elém kerülnek, így velük zárom a mai fagyos napomat:
Csörgő récék

Csörgő récék

2018. február 11., vasárnap

Ritka vendég

Mindig nagy élmény, ha nálunk, az Alföldön egy olyan madárfaj jelenik meg, amellyel normál esetben csak hazánk hegyvidéki tájain találkozhatnánk. A madarak egy része minden télen lehúzódik az alacsonyabb fekvésű területekre, a süvöltőkkel, fenyőpintyekkel vagy a hegyi fakusszal való találkozás nem számít rendkívülinek. A rendszertelenül megjelenő hegyvidéki vendégek viszont már igazi "csemegét" jelentenek!
Hajdúböszörményben ezen a télen például vagy két hónapig mutatkozott egy fenyőszajkó. Ezzel a fajjal korábban már Bocskaikertben is összehozott a szerencse, de azért jó lett volna a ritka vendéget újra látni. A héten már felkerestem egyszer a települést, ám nem járt sikerrel a kutatásom. Más madarászok is hiába keresték a fajt, találtak helyette egy még jobbat! Veszelinov Ottó szúrta ki a böszörményi temető bejáratánál a fán üldögélő uráli baglyot. Az uhu után a legnagyobb hazai bagolyfaj bizony nem túl gyakori vendég megyénkben. Az Alföldre sem jellemző, többnyire csak a régi, "inváziós" években jegyezték fel sík vidéken történő előfordulását. Két éve egy beteg példányt találtak Debrecenben, ezen a télen azonban megszaporodtak a faj megfigyelései környékünkön. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például több helyen is észlelték, amikor decemberben Nyírderzsen látta valaki, már azt számolgattam, hogy az légvonalban nincs 60 kilométerre sem Bocskaikerttől... Hátha ide is "jutna" - bizakodtam. 

Hajdúböszörmény sincs olyan messze, ma reggel én is felkerestem a helyet, ahol a ritka vendéget találták. Először nem volt szerencsém. A temető kapuja még zárva volt, így aztán körbejártam a területet, de nem láttam a keresett madarat. Nyitás után már más madarászokkal együtt kerestem a baglyot és hamar meg is találtuk. Egy fűzfán üldögélt, és nem volt túl bizalmas, többször is felrebbent. (Lehet, hogy unja már a fokozott érdeklődést!) Végül sikerült néhány fotót is készítenem róla így ma reggel egy nagy élménnyel is gazdagodtam!

Uráli bagoly

Uráli bagoly

Uráli bagoly