Polgár vallomásai

Havasi lilék között

Kaptam egy fülest...

Kaptam egy fülest! Szerencsére nem pofont, hanem egy információt a füles vöcsök egy példányáról, amely a Hortobágyi Halastavon bukkant fel nemrégiben. Az időpont nagyon szokatlan, mert őszi vagy tavaszi vonuláson előkerülő fajról van szó, most pedig nyár végi megjelenést jegyezhettek fel. A www.birding.hu oldalon azt is olvashattam, hogy az I. tó gátjához viszonylag közel úszkált a madár, így elhatároztam, hogy szerencsét próbálok. Sikerült időben felébrednem, így már 6 óra után a halastó gátján ballaghattam. A Bivalyos nagy része ki van száradva, a főgát melletti része azonban nem mutatott csúnyán a reggeli fényben:

A Bivalyos látképe

A Nap még időnként el-elbújt a felhők mögött, pedig nagyon vártam a jó fényeket, mert pár perc múlva már meg is találtam a füles vöcsköt. Az általam korábban még nem látott faj ráadásul nászruhában mutatkozott (nyilván a nyári időpont miatt), és mivel aránylag közel volt, próbálkozhattam a fotózással is.

Füles vöcsök

Elég gyorsan úszkált a madár, hol távolabb, hol közelebb került hozzám, de a fények nem mindig voltak megfelelőek. Közben a szülőtől kunyeráló fiatal búbos vöcsköket is fotózhattam:

Búbos vöcsök fióka

Búbos vöcsök

Egyszer-egyszer egy jégmadár hangját is hallottam, sőt nemsokára le is szállt a közeli zsilipre egy példány! Sajnos félig ellenfényben, de így is készítettem róla néhány képet:

Jégmadár

Időközben a füles vöcsök is előkerült, aminek nagyon megörültem, mert már a fények is ideálisabbak lettek. Ennek ellenére nem volt könnyű jó képet készíteni a fajról, talán a gyors mozgása volt az oka, hogy csak ilyen fotó sikeredett róla:

Füles vöcsök

Búbos vöcsök fióka

Füles vöcsök

Egy üstökösgém is átrepült előttem, sikerült is megörökíteni:

Üstökösgém

Füles vöcsök

Füles vöcsök

Fattyúszerkő

Az I. tó, ahol a füles vöcsök úszkált:

A kormos szerkő példányai is előkerültek:

Kormos szerkő

Ha van fotótéma, akkor gyorsan telik az idő. Egy utolsó fotó a fülesről és ballagtam is vissza a kocsihoz.

Füles vöcsök

Útközben azonban még akadt fotózni való. Partifecskék tömegei szállták meg a közeli épület cseréptetőjét, ahol a résekből szedegettek ki valamiket. Sajnos nem sikerült kivennem, hogy mit.

Partifecskék

Partifecskék

Gondolatok a RAMM-ban

Megígértem, hogy az exeteri Royal Albert Memorial Museum-ban tett látogatásunkról is beszámolok. Angliában nagyon szimpatikus gyakorlat, hogy sok múzeum és kiállítás ingyenesen látogatható, nem kell belépődíjat fizetnünk. Ilyen a RAMM is, így természetesen fel is kerestük - ha már ingyenes...

Nem bántuk meg. Több szinten rendkívül gazdag kiállítási anyag, amit több száz éve gyűjtenek...

A RAMM épülete

Külön részen vannak bemutatva a tengeri csillagok, medúzák és tengeri herkentyűk...

A különböző földrészeket bemutató kultúrtörténeti rész is nagyon érdekes volt, a tengeri emlősök beléből készített, emberi hajszálakkal díszített eszkimó ruházat, az indián fejdísz vagy a rabszolgakereskedelem emlékei mellett is sok különleges dolgot láthattunk. A természettudományos tárlatok azonban még izgalmasabbnak ígérkeztek. Bevallom, nem szívesen nézegetek kitömött állatokat, itt pedig volt bőven. A kitömött tigris vagy zsiráf és elefánt ugyanúgy megtalálható, mint a jegesmedve és sok madárfaj preparátuma. 

A Nepálban V. György király által elejtett tigris...

 A már kihalt fajok példányai közül a legmegdöbbentőbb a vándorgalamb egyik példányának bemutatása. Annak idején sokat olvastam a faj szomorú történetéről. A 19. században még sokmilliós csapatai lepték el az észak-amerikai égboltot. Eltelt pár évtized és az utolsó példányig sikerült kiirtania  az embernek ezt madárfajt... Itt pedig látható egy kitömött példány belőle:

Vándorgalamb

 De megtalálható a már szintén kihalt eszkimó-póling preparátuma is. Örömtelibb történet a Dávid-szarvasé. Vadon ugyan ez a faj is kihalt - természetesen az ember közreműködésével... - mégis vannak ma élő példányai, ami egy érdekes történet. Kínában már a középkorban eltűntek a faj vadon élő példányai, de a császári vadasparkokban még volt egy kisebb állománya. Első európaiként a francia Armand David szerzetes - aki a tilalom ellenére átmászott egy vadaspark falán -  láthatta ezeket a furcsa állatokat. Ez 1865-ben történt. Miután földrészünkön is tudomást szereztek a kínai nyelven milu-nak nevezett fajról, hamarosan európai állatkertekbe is  eljutottak példányai, és kivételesen ez volt a  Dávid-szarvas szerencséje. Mert a Kínában tartott példányok nemsokára kipusztultak, az utolsó egyedeket 1900 körül fogyasztották el a bokszerlázadás idején...  Az Európába került milukat viszont sikerült szaporítani és ma már két kínai nemzeti parkban is élnek visszatelepített populációi. 

Dávid-szarvas

A fehér gólyáról is megtudhattunk egy érdekes történetet. 25 évvel ezelőtt egy horvát városkában egy helyi lakos talált egy lelőtt tojó példányt. A meggyógyított gólya röpképtelen maradt, így elvonulni sem tudott többet.  A Malena-nak elnevezett madárnak azonban fészket épített a gazda a ház tetején, sőt a téli időszakban a fűtött garázsában biztosította számára az "afrikai" környezetet. Nyolc évvel később történt a meglepetés: Egy hím gólya rátalált Malenára és miután párba álltak, a mai napig 59 fiókát neveltek fel együtt sikeresen. A horvát Love-story-nak nevezett történetet webkamerán keresztül emberek milliói követhetik ma már, ami a madárvédelemnek sem egy rossz reklám...

Malena és a fiókái

 Malena története mellett egy gólyás bélyegkiállítást is láthattunk, ahol még egy jól ismert ország bélyegét is sikerült felfedezni:-)

Angliai anzix

Augusztus első hetében volt szerencsém a ködös Albionban látogatást tenni. Szerencsére egyáltalán nem volt ködös, sőt csaknem végig szuper időnk volt. Sógoromék biztosították a szállást, meg a segítségükkel jó pár szép és érdekes helyre is eljutottunk Dorkával meg Blankával. A repülőgépen limitált csomagsúly miatt teleobjektívet, spektívet, távcsövet nem vittem magammal, így különösebb madarászatra nem készültem. Mégis voltak olyan élményeink is, amelyek jelen blog témájához is kapcsolódnak, ezekből teszek itt közzé párat.

Londoni sétánk során a nevezetes épületekre koncentráltunk, de a St. James Parkban tett látogatásunk közben ilyen gyöngyszemre is bukkantunk.

Duck Island Cottage

Ez a kis házikó a parkban tartott madarak felügyelőjének az otthona volt, de egy ideig a Londoni Ornitológiai Társaság klubhelyiségéül is szolgált. Mint a legtöbb angol épület, teljesen rendben tartott és a teraszáról sem csúnya a kilátás:

A park madarairól (fekete hattyú, rózsás gödény, nyári ludak, üstökös réce) is készült pár fotóm, de mivel az már-már az állatkerti fotózás kategóriája, így ezeket most mellőzöm. Készítettem viszont "vad" madarakról is képet, ami teleobjektív nélkül igazán kihívás. Ezt a barázdabillegetőt viszont muszáj volt lencsevégre kapni: ez a yarellii-nek nevezett brit alfaj példánya, ami nevéből adódóan Nagy Britanniában gyakori, viszont párszor már hazánkba is elvetődött. A feketésen sötét felsőtest mellett a hangja is határozóbélyeg, mert sokkal magasabban szólt, mint a hazai barázdabillegetők.

Motacilla alba yarellii

A fenti kép Exmouthban készült. A tengerparti kisváros főtere sem csúnya, ami miatt ide került, az a kőkereszt tetején üldögélő ezüstsirály. A leggyakoribb madárfaj volt, amivel találkoztunk, úgy Exeterben, mint a többi településen. Vigyázni is kellett velük, mert rendkívül szemtelenek és az utcai étkezéseket igencsak képesek megnehezíteni. (Konkrétan elrabolják az ételedet, ha nem vigyázol.)

Exmouth főtere

Természetes úton is szereznek táplálékot: itt egy tengeri csillagot kapott ebédre a fiatal ezüstsirály:

Ezüstsirály tengeri csillaggal

Nem voltak félénkek, így őket is lehetett egy kompakt gép segítségével fotózni. Nálunk az ezüstsirály inkább téli vendég, nászruhában (nyáron) az öreg példányok lába is rózsaszín, ez különbözteti meg legkönnyebben a nászruhás felnőtt sárgalábú vagy sztyeppi sirályoktól.

Ezüstsirály

Mivel most jártam először tengerparton, nekem maga a táj is nagy élmény volt:

Nem hagytuk ki Stonehenge látványát sem:

A legszebb tengerparti rész az ún. Jurassic Coast volt, ahol mai napig találnak ősmaradványokat. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, pedig jó pár mészkövek átvizsgáltunk. Ennek ellenére nagy élmény volt a tengerparton sétálni. A Durdle Door nevű részének látványa pedig szerintem vetekszik a trópusi tengerek tájképével. (Bár utóbbiakról még csak fényképet láttam:-)

A Jurassic Coast

A Jurassic Coast

Óriás dinoszauruszra emlékezte az a "kapu", amiről valószínűleg a nevét kapta a partszakasz.

A sziklafalka látványa is lenyűgöző volt. Itt találtam egy újabb madarat, a parti pityert.

Itt is van. Egy teleobjektívvel csodákra lettem volna képes (:-)), de talán így is látszanak afaj bélyegei. A legfontosabb, a hangja viszont többször is hallható volt, így egy újabb pityerfajjal ismerkedhettem meg. (Egyébként ennek a fajnak is van már magyar adata!)

Parti pityer (Rock Pipit)

A szikrázó napsütés azért sokat javított az amúgy sem csúnya látványon. Visszafelé baktatva már kezdett ködbe veszni a sziklafalak teteje. Ha ekkor értünk volna le a partra, azért jóval kevesebbet láttunk volna a tájból.

Exeterben a folyóparton sétálva a kanadai ludak mellett a sirályok voltak a leggyakoribbak. A fentebb már bemutatott ezüstsirály mellett itt heringsirály is sikerült fotózni. Mobilos kép, de ahhoz képest jól sikerült, így a mai bejegyzés végére illesztem:

Heringsirály az Exe folyó hídján

Heringsirály

Egy másik bejegyzésben az exeteri Royal Albert Memorial Museum természettudományi tárlatáról osztok meg pár gondolatot.