2019. augusztus 10., szombat

Gondolatok a RAMM-ban

Megígértem, hogy az exeteri Royal Albert Memorial Museum-ban tett látogatásunkról is beszámolok. Angliában nagyon szimpatikus gyakorlat, hogy sok múzeum és kiállítás ingyenesen látogatható, nem kell belépődíjat fizetnünk. Ilyen a RAMM is, így természetesen fel is kerestük - ha már ingyenes...
Nem bántuk meg. Több szinten rendkívül gazdag kiállítási anyag, amit több száz éve gyűjtenek...

A RAMM épülete
Külön részen vannak bemutatva a tengeri csillagok, medúzák és tengeri herkentyűk...

A különböző földrészeket bemutató kultúrtörténeti rész is nagyon érdekes volt, a tengeri emlősök beléből készített, emberi hajszálakkal díszített eszkimó ruházat, az indián fejdísz vagy a rabszolgakereskedelem emlékei mellett is sok különleges dolgot láthattunk. A természettudományos tárlatok azonban még izgalmasabbnak ígérkeztek. Bevallom, nem szívesen nézegetek kitömött állatokat, itt pedig volt bőven. A kitömött tigris vagy zsiráf és elefánt ugyanúgy megtalálható, mint a jegesmedve és sok madárfaj preparátuma. 
A Nepálban V. György király által elejtett tigris...
 A már kihalt fajok példányai közül a legmegdöbbentőbb a vándorgalamb egyik példányának bemutatása. Annak idején sokat olvastam a faj szomorú történetéről. A 19. században még sokmilliós csapatai lepték el az észak-amerikai égboltot. Eltelt pár évtized és az utolsó példányig sikerült kiirtania  az embernek ezt madárfajt... Itt pedig látható egy kitömött példány belőle:
Vándorgalamb
 De megtalálható a már szintén kihalt eszkimó-póling preparátuma is. Örömtelibb történet a Dávid-szarvasé. Vadon ugyan ez a faj is kihalt - természetesen az ember közreműködésével... - mégis vannak ma élő példányai, ami egy érdekes történet. Kínában már a középkorban eltűntek a faj vadon élő példányai, de a császári vadasparkokban még volt egy kisebb állománya. Első európaiként a francia Armand David szerzetes - aki a tilalom ellenére átmászott egy vadaspark falán -  láthatta ezeket a furcsa állatokat. Ez 1865-ben történt. Miután földrészünkön is tudomást szereztek a kínai nyelven milu-nak nevezett fajról, hamarosan európai állatkertekbe is  eljutottak példányai, és kivételesen ez volt a  Dávid-szarvas szerencséje. Mert a Kínában tartott példányok nemsokára kipusztultak, az utolsó egyedeket 1900 körül fogyasztották el a bokszerlázadás idején...  Az Európába került milukat viszont sikerült szaporítani és ma már két kínai nemzeti parkban is élnek visszatelepített populációi. 

Dávid-szarvas

A fehér gólyáról is megtudhattunk egy érdekes történetet. 25 évvel ezelőtt egy horvát városkában egy helyi lakos talált egy lelőtt tojó példányt. A meggyógyított gólya röpképtelen maradt, így elvonulni sem tudott többet.  A Malena-nak elnevezett madárnak azonban fészket épített a gazda a ház tetején, sőt a téli időszakban a fűtött garázsában biztosította számára az "afrikai" környezetet. Nyolc évvel később történt a meglepetés: Egy hím gólya rátalált Malenára és miután párba álltak, a mai napig 59 fiókát neveltek fel együtt sikeresen. A horvát Love-story-nak nevezett történetet webkamerán keresztül emberek milliói követhetik ma már, ami a madárvédelemnek sem egy rossz reklám...
Malena és a fiókái

 Malena története mellett egy gólyás bélyegkiállítást is láthattunk, ahol még egy jól ismert ország bélyegét is sikerült felfedezni:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése