Madarak Debrecenben - elindult egy küldetés

      Valamikor a 80-as években kezdődött. 

A nagybátyámtól, Dr. Kovács Gábortól – aki természetvédelmi felügyelő és egyben kitűnő ornitológus volt - kaptam ajándékba egy távcsövet. Ezzel kezdetben lakóhelyem, a Nagysándortelep környékének madarait figyeltem, ismerkedve a Peselő-laposon, a köntösgáti kiserdőben, a Gyékényesben előforduló fajokkal.

Ahol elkezdődött: A Tócó köntösgáti szakasza

 Később Debrecen más területeit is próbáltam felderíteni, így a Nagyerdő, az Erdőspuszták vagy a szepesi szikes területek madárvilágát is vizsgálni kezdtem. Szakmai segítségért gyakran Gabi bátyához fordultam, aki határozási problémákban, élőhelyismeretben vagy bármilyen más ornitológiai, természetvédelmi kérdésben is hasznos tanácsokat tudott adni. Közben persze gyűjtöttem és tanulmányoztam a madártani szakirodalmat, amelyekből mindig azok a cikkek voltak a legkedvesebb olvasmányaim, amik azokról az élőhelyekről írtak, ahol magam is megfordultam. Megismerkedtem más, tapasztalt szakemberekkel is, akiktől sokat tanultam, Fintha István vagy Szabó Anikó például soha nem sajnálták megosztani velem érdekes megfigyeléseiket, de a legtöbb debreceni madarász is segítőkészen állt a kezdő fiatal kérdéseihez.   A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként önkéntes felmérési munkákban is részt vettem, a több mint egy évtizedes adatgyűjtés során pedig elkészítettem első munkámat, A Tócó-völgy madárvilága című tanulmányt. (A címre kattintva olvasható is a szöveg.)

 Néhány évvel később a diplomadolgozatomban (A Tócó-Kösely menti élőhelyek ornitofaunisztikai vizsgálata és természetvédelmi értékelése) már nemcsak a debreceni, hanem a mikepércsi és sárándi határt érintő területekkel kapcsolatos kutatásaimra is támaszkodhattam. Egy ismeretterjesztő jellegű kiadványom pedig akkori lakóhelyem, a Nagysándortelep környékének természeti értékeit mutatta be, természetesen a hangsúly itt is a madarakon volt. 

 

A borítón a Peselő-lapos

  Mindhárom munka közben felmerültek olyan adatok, amelyek érdekesek voltak ugyan, de nem a tárgyalt területen belüli megfigyeléseken alapultak, így ki kellett, hogy maradjanak. Már akkoriban is felmerült bennem, hogy szükség lenne egy olyan összefoglaló munkára, ami Debrecen teljes területének madárvilágát ismerteti.

Bár voltak olyan kiváló előzmények, amelyek a város madárvilágával foglalkoztak - Dr. Juhász Lajos, Bozsko Szvetlana, újabban pedig Fintha István és Szabó Anikó tollából - de ezek nem fedték le a város teljes, mai közigazgatási területét.  Ráadásul az elmúlt évtizedekben olyan sok érdekes debreceni madártani megfigyelés történt, amelyeket elengedhetetlen figyelembe venni egy komolyabb szintézis során. Így további adat- és irodalomgyűjtésbe fogtam és elhatároztam, hogy hozzáfogok a nagy munkához.

2008-ban megpályáztam és megnyertem a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíját, amit Debrecen város madárvilágának összefoglalásához kívántam felhasználni. Az elnyert támogatásból sikerült megvennem az első digitális fényképezőgépemet, amivel azóta is próbálom megörökíteni a természeti értékeket és egyben dokumentálni madármegfigyeléseimet.

2023 végén - vagyis 15 évvel később - fogtam hozzá a tényleges íráshoz. Sok oka van annak, hogy a munka kezdete eddig halasztódott. Volt egy olyan elképzelés is, hogy nem egyedül, hanem szerzőtársakkal együtt fogok dolgozni, ám a közös alkotás még nehezebben akart elindulni.

Időközben eltávoztak azok a kiváló emberek, akik oly sokat inspiráltak korábban arra, hogy Debrecen madárvilágával foglalkozzak. 2006-ban Fintha István, 2019-ben Szabó Anikó hagyott itt bennünket, tavaly pedig egy gyors lefolyású betegségben meghalt Dr. Kovács Gábor, Gabi bátya is.

Az ő emléküknek is tartozom most már azzal, ha megírom a Debrecen madárvilágát bemutató tanulmányomat. 

Dr. Kovács Gábor és Fintha István egy közös madarászatunkon...

  A küldetés tehát elindult. Természetesen sok régi adat tisztázása és az időközben előkerülő észlelések miatt meglehetősen aprólékosan és lassan haladok, de máris annyi élmény ért a munka közben, amit csak az tud kellőképpen értékelni, aki végzett már hasonlót. Az adatgyűjtés és nyomozás során az elmúlt 150 év alatt Debrecenben megfordult ornitológusok szellemi öröksége is rendre előbukkan. Ráléptem egy útra, aminek a vége még alig látszik. De ha lesz érdeklődés, akkor néhány érdekes és izgalmas eredményt máris meg tudok osztani olvasóimmal, egyben beavatva őket a munkafolyamat nehézségeibe és szépségeibe.

Az út vége még alig látszik...