Rigók nyomában

Újévi madarak

A léprigó és névadója

Téli reggel - pintyekkel

Bár még egy hét van decemberig, a ma reggel mínusz 5 fokos hideggel és dérrel köszöntött be Bocskaikertben. Lyukas órámon tettem egy kísérletet a környék feltérképezésére: vajon milyen fajokat hoz elém a lehűlés. Két holló örvendeztetett meg rögtön az út elején: nem számítottam rájuk, még a fényképező sem volt előszedve a táskámból, így csak egyiküket sikerült "dokumentálnom":

Holló

 A vasút melletti fasorban nagyobb csapat pinty mozgott. Legalább 50 fenyőpinty és 20-25 süvöltő táplálkozott a kőriseken. A téli vendégeket szerencsére sikerült aránylag közelről is figyelnem és fotóznom. Ilyen kis távolságról korábban még nem volt módom szemrevételeznem a fenyőpinteket. Szerencsére a Nap is sütött, így most nem volt akadálya a fotózásnak sem.

Fenyőpinty (hím)

Fenyőpinty (tojó)

Süvöltő (hím)

Életkép: fenyőpintyek, süvöltő

Fenyőpinty (hím)

 Érdekes volt a fejmintája ennek a példánynak:

 A madarakat annyira lekötötte a kőrismagok bontogatása, hogy ügyet sem vetettek rám:

Északi búvár

Tegnap egész nap esett, így esélyem sem volt a madarászatra. Azt terveztem, hogy ha ma az idő kegyes lesz hozzám, akkor felkeresem a legközelebbi állóvizet, hátha összehoz a sors egy téli vendéggel. Nos: majdnem minden összejött. Nem esett az eső (bár erősen borult volt az ég), kijutottam a Látókép után található K-2-es víztározóhoz (az alakja miatt  Gatya-tónak is nevezett horgásztóhoz), és még egy északi búvárt is sikerült megfigyelnem. A fény sajnos hiányzott a jó képekhez, de nem vagyok telhetetlen: az élmény így is nagy volt. A búvár fotózása közben nagy lilikek, nyári ludak és darvak hangjával telt meg a novemberi ég, így igazi késő őszi madarászatban lehetett részem.

északi búvár (fiatal)

északi búvár (fiatal)

Kis énekesek

Fitiszfüzike

Királyka

Vadkeleti

A mai utam a Vértesi úthoz vezetett, ám nem sok érdekesség fogadott. Úgy döntöttem, hogy ha már Debrecenben vagyok, meglátogatom gyerekkorom egyik kedvenc helyét, a Köntösgát környékét. Akkoriban még itt egy kis erdő állt, ma már ez nincs meg, de a Tócó-patak közelsége miatt azért érdemes időnként ránézni a területre. A vasúti töltés tövében lévő gyalogbodza termésein mezei poszáták táplálkoztak, akadt egy fiatal tövisszúró gébics is, de semmi egyéb. Aztán már a kocsi felé ballagva pillantottam meg ezt a madarat a vezetéken. Először vadgerlének gondoltam, majd a határozókönyvet felütve egyre erősebbé vált a gyanúm, hogy esetleg keleti gerlével van dolgom! Szerencsére jó pár fotót sikerült készítenem a madárról, így - később - eldőlt, hogy mégiscsak egy fiatal vadgerle volt a rejtélyes madár... Ehhez más, tapasztaltabb madarászok véleménye mellett a népszerű "Madárhatározó" angol nyelvű, nagy alakú változata, a Collins is kellett, hogy meg legyek győzve. A gyakoribb faj mellett az szólt, hogy "a vállevezők elég világos szürkék középen, illetve a rozsdás szegés is elég vaskos" - Kókay Bence válaszát ezúton is köszönöm. Engem elsősorban az zavart meg, hogy a terepi határozó nem ezeket a bélyegeket emeli ki elsősorban, hanem a vadgerlére jellemző fekete tollszárakat említi - ez hiányzott erről a madárról, illetve a keletire jellemző szürkébb farcsíkot mutatja - ez viszont jól látszik ezen a példányon. A "nagyalakú" Collins viszont sokkal részletesebben mutatja be a két fajt, és ez már számomra is meggyőzőbb volt. 

Fiatal vadgerle

Készítettem telefonnal a teleszkópba kamerázva egy rövid videót is a fajról. Ezen még zavaróbb a madár megjelenése, ha csak ez a dokumentum lenne a kezemben, még mindig tamáskodnék:-)

Tanulsága a történetnek, hogy mindig, minden bélyeget alaposan vizsgáljunk meg, mielőtt egy ritkaság mellett tennénk le a voksunkat, és ha tehetjük, készítsünk sok felvételt az adott madárról.
Ettől függetlenül érdemes időnként ránézni a Tócó-völgy bármelyik területére, így a Köntösgátra is. Sohasem lehet tudni, mi vár bennünket...