Rézsikló

Volt már rá példa többször is, hogy Bocskaikertben rézsiklóval találkoztunk. Ilyen termetes példányt azonban még nem láttunk, mint az alábbi, amely az iskolaudvaron bukkant fel délután. Természetesen teljesen ártalmatlan kígyóról van szó, ráadásul mint minden hüllő (és kétéltű!) védett is. (Természetvédelmi értéke 50 ezer forint.) Hogy baja ne essen a jövevénynek, egy vödörbe tereltem - a kíváncsi gyereksereg szurkolása közben - majd kitessékeltem a kerítésen kívülre. 

Rézsikló

Rézsikló

Bivalyostól bivalyosig 2.

Ma délután újra hortobágyi madarászást terveztem. A nagy halastó Bivalyosnak nevezett területe még most is jónak ígérkezett. A fény mindenesetre remek volt, jól beláthattam a teljes vízállást. Azonnal a bőség zavarába kerültem:

A Bivalyos - tele madarakkal

Elsősorban a limikolák érdekeltek volna, ebből a távolságból azonban a fotózásuk nem bizonyult eredményesnek. Pedig találtam aranylilét, havasi partfutót, Temminck-partfutót, sőt még egy sarlós partfutót is véltem látni a gyakoribb fajok között. A közeli száraz fára kiülő hantmadár már fotogénebbnek mutatkozott:

Hantmadár barázdabillegetővel

Akadtak persze más látnivalók is: 

Kis kárókatona és kis kócsag

A fiatal tövisszúró gébicsek is itt vannak még, egyiküket félellenfényben sikerült megörökíteni:

Tövisszúró gébics

Kis kárókatona

Az egyik kis kárókatona aztán be is repült a "légterembe". Ennyit sikerült kihozni a témából:

Kis kárókatona

Hangulatos terület a Bivalyos, akárcsak a Halastó többi része. A délutáni fények és a gomolyfelhők egy kis tájképezésre biztattak:

Bivalyos

Bivalyos (tájkép)

Bivalyos

Utam megtervezésekor azon dilemmáztam, hogy a Bivalyos után - ha marad időm - melyik élőhelyet keressem még fel. Az Elepi-halastó is le van csapolva, gondoltam, hogy visszafelé esetleg arra nézek rá. Az idő azonban gyorsan szaladt és inkább újra az Akadémia-halastó melletti Bivalyos-hodály vízállását választottam. (Legutóbb itt láttak egy vékonycsőrű víztaposót, és reménykedtem, hogy talán én is belefutok még a régen látott fajba.) A hodály előtti kapu most nyitva volt, a kerítésen pedig egy rozsdás csuk fogadott:

Rozsdás csuk

A hodály mellől próbáltam átnézni a vízállást és hamar siker is koronázta a keresésemet: meglett a víztaposó!

Vékonycsőrű víztaposó bíbicekkel és pajzsoscankókkal

A közelben sárga billegetők is megmutatták magukat:

A víztaposó elég távol volt, de nem akartam közelebb menni hozzá, hogy ne riasszam fel a madarakat. Így egyfajta "hangulatképet" sikerült a fajról készítenem:

Vékonycsőrű víztaposó

Itt már egyértelműen sikerült sarlós partfutókat is megfigyelni, így e fajjal is kiegészíthettem a mai listámat, ami 49-re bővült. Búcsúzóul egy tájképet is mellékelek a Bivalyos hodályról, amit úgy tűnik, hogy ma is érdemes volt felkeresnem!

A Bivalyos-hodály

Fekete gólyák a Fancsikán

Idén nyáron több alkalommal is felkerestem a Fancsikai tavakat, de a szerkők és vöcskök költésén kívül nagyon érdekes madártani megfigyelésem nem nagyon akadt. Ráadásul a felnőtt növényzet miatt egyre kevésbé lehet belátni a vizeket, így látnivalóban sem volt annyira gazdag a terület, mint korábban. Mostanra mintha kezdene megváltozni a helyzet!

A nyílt vízfelület továbbra is kevés, viszont számos fokozottan védett madár vendégeskedik a tavon. Először a kis- és nagykócsagok nagyobb számú feltűnése volt izgalmas. (az előbbi fajból 16, az utóbbiból 35 példányt számoltam szeptember 3-án.) De akadt akkor 11 kanalasgém és 60 szürke gém is. (Utóbbi ugyan nem fokozottan védett, de azért ilyen mennyiségben mindenképpen feljegyzésre méltó faj.) A legérdekesebb megfigyelés viszont 15 fekete gólya megjelenése volt. Ma abban bíztam, hogy esetleg még nőhet is a számuk, ezért újra kilátogattam a Fancsikára.

A félellenfényes reggel először egy kisebb dankasirály csapatot hoz elém.

Dankasirályok

Az I. tó sarkában aztán megtalálom a fekete gólyákat is. Sajnos nagyon sok takarásban van, így nehéz a pontos számolás. Az már sejthető volt, hogy többen vannak, mint a múltkor.

Amikor egy közeledő autótól felrebbentek, a levegőben lévő madarakat próbáltam számolni. 23-ig jutottam, és akadt néhány kanalasgém is.

Fekete gólyák és társaik

Fekete gólyák

Találkoztam Prém Istvánnal, aki szintén madármegfigyeléseket végzett a tónál. "Konzultációnk" ereményeképpen legalább 30-ra kell, hogy becsüljem a most itt tartózkodó fekete gólyák számát, ugyanis több példány most is takarásban maradt és a tó más részein rejtőzött. Ez mindenképpen értékes adat.
Két, aránylag késői sarlósfecske hozott még némi érdekességet a mai napra, egyiküket sikerült is fotózni. (A legtöbb sarlósfecske már augusztusban elhagyja hazánkat.)

Sarlósfecske

(A Fancsika II-n 3 vörös gém is akadt - ez sem tipikus már szeptember 9-én.)

Macskabaglyok

Volt már rá példa, hogy egy lyukasórámon kiugrottam a közeli erdőszélre - felderíteni a következő Madarász Suli foglalkozásaira a terepet - és nem várt érdekességbe is belefutottam. Ma is szerencsém volt. Feltűnt, hogy a szajkók nagyon lármáznak, veszekednek, de először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Visszafelé azonban megtaláltam az okát: Macskabaglyok ültek egy kettétört fatörzs tetején, őket szidták az erdő őrei!

Macskabaglyok 

Az öreg a már jó nagyra megnőtt fiókával egy darabig tűrte a szidalmakat - és a fotózást - majd kisvártatva beljebb repült az erdőbe. A fiatal madarat egy őt ott is zaklató szajkóval is sikerült megörökíteni:

Szajkó és macskabagoly

Végül a mai élményhez még egy fiatal tövisszúró gébics is hozzá tudott tenni a pirosló galagonyabokron ülve:

Tövisszúró gébics

Bivalyostól bivalyosig

A mai augusztus végi hőségben Dorkával a Hortobágyi halastóra látogattunk el. Ezúttal azonban nem ültönk fel a kisvonatra, csupán a Bivalyosig sétáltunk el. Látnivaló itt is akadt bőven! 

Nyári ludak minden mennyiségben:

Nyári ludak

A félellenfényben nem volt az igazi a szemlélődés, ezért átsétáltunk az élőhelyet kelet felől szegélyező gátra, ahol sokkal jobb fényben láthattuk a madarakat. Ezt a billegetőcankót például jól megfigyelhettük:

Billegetőcankó

Időnként még az ellenfénybe is érdemes volt néznünk. Ez a vörös gém például elég sokáig hagyta magát fotózni.

Vörös gém

A billegetőcankó röptében is elég könnyen felismerhető, jellegzetes hangja is segít a határozásban:

Billegetőcankó

Egész közel kis liléket is megfigyelhettünk. Jó lett volna végre egy parti lilét is találni, de nem volt ma szerencsénk.

Kis lile

Mégis akadt egy "jobb" faj: egy Temminc-partfutó! Idén még nem találkoztam vele, most Dorkának is meg tudtam mutatni. A mérete különösen jól összehasonlítható volt a lilékkel, mivel többször egymás közelében mozogtak.

Temminck-partfutó

Temminck-partfutó

Temminck-partfutó

Azt is sikerült lencsevégre kapnom, amikor felrebbent és egy távolabbi iszapzátonyra szállt át a madár. Érdemes a röpképét is szemügyre venni.

Temminck-partfutó (röpkép)

Amikor kigyönyörködtük magunkat a Bivalyos-tavon látott madarakban, autóval átmentünk az Akadémia-tó melletti élőhelyet megnézni. Tulajdonképpen ez is "Bivalyos", mert az ún. Bivalyos-hodály mellett található és a nagy jószágok fürdését szolgáló "létesítmény". Persze a ludak, sirályok, récék és partimadarak is szívesen látogatják a helyet.

A hodály előtti kapu zárva volt - szerencsére, mert a bivalyok kinn voltak - a fények viszont ilyen távolságból nem voltak a legjobbak a megfigyeléshez. Ezért kelet felé kerülve a szomszédos tó gátjáról közelítettük meg a "fürdőhelyet", hogy jobban láthassunk. Bár a magas napállás és a remegő levegő miatt már egyébként sem voltak ideálisak a körülmények -  a rekkenő hőségről nem is beszélve - így is nagyszerű élmény volt megszemlélni a felgyűlt madártömeget.

Madártömeg a Bivalyos-hodály mellett

Persze a "fürdőzők" is látványosnak bizonyultak:

Bivalyok

Már éppen visszafelé igyekeztünk volna a kocsihoz, amikor sikerült felfedezni egy újabb limikolát. Apró partfutó! A korábban látott Temminck-kel össze lehetett hasonlítani, így még hasznosabbnak bizonyult a mai kirándulásunk.

Apró partfutó

Apró partfutó

Nekünk egyre inkább melegünk lett, közel lett volna a víz is, valahogy mégsem akartunk csatlakozni a "strandolókhoz". Inkább hazafelé vettük az irányt, élményekkel és fotókkal gazdagodva.

Augusztusi pillanatok

Nyakig benne vagyunk az augusztusban! Úgy döntöttem, hogy ezúttal Szepes felől közelítve ránézek a TKM-tározóra. Útközben akadtak lepkék is, nagy valószínűséggel ezek a kis tűzlepkék,

Kis tűzlepke

Kis tűzlepkék

Az út menti nádfoltban egy közelre kiülő foltos nádiposzátát is sikerült megörökítenem:

Foltos nádiposzáta

Egy aránylag közel átrepülő örvös galamb is képet érdemelt:

Örvös galamb

A tározón már csak nagyon kevés víz volt, pajzsoscankók, réti cankók és gólyatöcsök azért akadtak, meg néhány bíbic is mutatkozott. Róluk nem sikerült túl látványos képet készíteni, így a csapat átnézése után visszaballagtam az autóhoz. A nagy porban a Sárga dűlőt a Vértesi úttal összekötő földúton is át tudtam vágni a hulladéklerakó melletti Tócó-szakaszhoz. A kocsiból egy fekete gólyát is véltem látni a levegőben, ám mire meg tudtam állni, már nem találtam. A Tócó-partján egy errefelé nem gyakori madár fogadott. Vörös gém! Az autó takarásában próbáltam fotózni, ennyit sikerült kihozni a témából:

Vörös gém

Vörös gém

A vörös gém egy idő után csak megunta és elrepült. Ránéztem még a vízállásra. Dankasirályokon kívül egy gólyatöcs család is mutatkozott még, partimadarak nem akadtak.

Gólyatöcsök

A magasból még látványosabbm hogy a hőség hatására hogyan zsugorodott össze a nemrégiben még oly kiterjedt vízfelület.

Zsugorodó vízállás

A fehér gólyák is szépen gyülekeznek, ezúttal 35 példányt sikerült számolnom a Tócó melletti dombon.

Fehér gólyák

Azért a levegőben is jól mutatnak a magyar ember legkedvesebb madarai:

Fehér gólya

Fehér gólyák