2019. január 13., vasárnap

Téli meglepetések

Ma délelőtt egy jó nagy gyalogtúrát csaptam a bocskaikerti/hadházi határban. A nagy fehérségben akadt azért érdekesség is, a balkáni gerlék negyvenes, majd százas csapata is átrepült fölöttem, majd karvalyok és egerészölyvek is fel- felbukkantak. Sajnos a napsütés nélküli rossz fényben nem nagyon volt értelme a fotózásnak, így ezeket a fajokat nem örökítettem meg. A később előkerülő nagy őrgébicset is csak dokumentáltam, a fotó persze nem lett "galériaképes". Miközben visszafelé ballagtam, gondoltam, hogy téli énekesek reményében érdemes lenne ránézni az iskola melletti gyepes területre. Egy jó népes pintycsapat fogadott! 
 Legalább 600 példányra becsültem a mennyiségüket. Tengelicek, kenderikék, zöldikék és erdei pintyek alkották a tömeget. Napfényben gyönyörű képeket készíthettem volna, de így is sűrűn exponáltam, hátha utólag a képeket kielemezve mégis találok valamilyen ritkább fajt közöttük. Ritkaság ugyan nem akadt, de legalább dokumentáltam ezt a nem túl gyakran látható tömeget.





Hazaérve gondoltam, hogy megmutatom Flórikának is a pintyeket. Szánkóra pattantunk (vagyis csak ő) és elballagtunk a Borostyán utca mellé. Meg is találtuk a csapatot, sajnos a fények most sem voltak jobbak, de akadt valami más is. Pacsirták!
Erdei pacsirták

Ráadásul erdei pacsirták! Bár a faj időnként áttelelhet, én még ezt nem tapasztaltam. Három példány tartózkodott a gyepen, de a délelőtti túrán egy átrepülő madárról készült fotó elemzéséről is kiderült, hogy az is erdei pacsirta volt! Így ma legalább négy példány mutatkozott ebből a kedves kis madárból. Sajnos az éneküket most nem hallhattam, pedig az erdei pacsirták éneke a legszebb madárhangok közé tartozik. No, de helyette most fotózhattam őket- eddig meg ez nem sikerült!

2018. december 16., vasárnap

Fekete fehérben

Az első komolyabb havazáson vagyunk túl. Jártam is egyet a bocskaikerti erdőben. Aktuális téli tájképek készítése közben még egy fekete harkályt is sikerült megörökíteni a nagy fehérségben. Egy kis napsütés nem ártott volna, de valami hangulat azért talán így is átjön a mai délelőttből.






Fekete harkály


2018. december 14., péntek

Levelek nélkül

Ősz végére, tél elejére már csaknem az összes lombhullató fa megkopaszodott. A tölgyeket kivéve, az ő megbarnult levelei majd csak a tavaszi új hajtások megjelenésével pottyannak le teljesen. A levelek nélküli erdőben sokkal könnyebb madarászni: az addig jó rejtekhelyet találó madarak gyakran "fedezék nélkül" maradnak.

Máskor talán ez a karvaly sem tűnt volna fel, most csak az a vastagabb faág takarja:

Karvaly
A valódi téli álmot nem alvó, fészkéből többször is előmerészkedő mókussal általában nem sokáig lehet "szemezni". Ez a példány valószínűleg szomjas lehetett, mert a reggeli fagytól deres ágakat járta és nyalogatta végig.

Mókus

Mókus

Az a piros ott a nyelve:
Mókus

Mókus

Mókus

Mókus

2018. november 6., kedd

Jönnek a fenyőszajkók!!!

Úgy tűnik, újra fenyőszajkó beözönlés van hazánkban.
Bár Bocskaikertben idén még nem sikerült megfigyelni a fajt, remélhetőleg hamarosan itt is  újra felbukkan majd egy-két egyed. Egy évtizede már volt erre példa! Ugyanis csaknem pontosan 10 évvel ezelőtt, 2008. november 23-án vette észre az első fenyőszajkót egy akkori madarász sulis tanítványom (Nagy Kinga). Akit a részletek érdekelnek, egy korábbi bejegyzésben olvashat az akkori megfigyelésekről. (A madarak ugyanis egészen 2009 februárjáig kitartottak.)  Fenyőszajkó-lesen

Az alábbi fotóm is akkoriban készült. 
Fenyőszajkó 2009. január 8-án a bocskaikerti Báthori utcán
Szóval jönnek szépen a fenyőszajkók. Idén október 15-én észlelték az első példányt Heves megyében, de tíz napon belül már Hajdú-Biharban is megfigyelték a fajt. Azóta már két debreceni adata is akadt, sőt Hajdúhadházon is találtak egy (sajnos elütött) példányt. Szóval érdemes figyelni a diófákat, lucfenyőket, mert a csonthéjasokat és a toboz magjait is szívesen fogyasztja. (Bár a szakirodalom szerint a kedvence a cirbolyafenyő magja:-) Készítettem egy kis animációt az idei fenyőszajkó-beözönlés eddigi adatairól.
Talán így egy kicsivel szemléletesebb, hogyan zajlott az elmúlt három hét inváziója.

Ha végre nekem is újra sikerül találkoznom a fajjal, ígérem, beszámolok róla!

2018. október 23., kedd

Bedőtől Hortobágyig

Ismét Bedőben akadt dolgunk bátyával. A méltán nevezetes Sárközi-féle könyvkötőműhely meglátogatása előtt Nagykereki-Nagyzomlin határát kerestük fel. Egy kékes rétihéját sikerült  is megfigyelnünk, de fényképet csak a tájról készítettem. 

Nagyzomlin határa - háttérben Nagykereki templomtornya
A bekötött könyvek becuccolása után egy nevezetes értéket, a bedői epreskert évszázados fáit kerestük fel. A sárgára színeződött lombú eperfák messziről is mutatósak...
Epreskert, Bedő

Epreskert, Bedő
.. ám közelebbről feltűnik a fák törzsének mérete is.

Kisebbfajta csoda, hogy még megvan ez az öreg, és ma is élő eperfás élőhely! Védettséget érdemelne, tudtommal be is van adva egy erről szóló javaslat a helyi önkormányzathoz, de egyelőre nem született még döntés az ügyben. Bízzunk benne, hogy az illetékesek is felismerik majd az ügy fontosságát és hamarosan védelmet kaphat a bedői Epreskert! 

Hortobágy felé Konyár, Hosszúpályi, Sáránd, Derecske, Hajdúszovát, Hajdúszoboszló érintésével haladtunk, hogy Nádudvar határában még darvakat is láthassunk. Már hamarabb meg kellett állnunk, a levegőben ugyanis egy gatyás ölyvet vettünk észre:
Gatyás ölyv
A Koronás-halom környékén a múlt héten is sok daru volt, ma is érdemes volt itt nézelődnünk. A tarlón táplálkozó és az ivóhelyeket felkereső madarak fenséges látványt nyújtottak. (Sajnos a fotók ezt nem tükrözik kellőképpen, a fényképező beállításait nem ellenőriztem megfelelően, így sok fotó életlen lett. Az élmény miatt mégis mellékelek ide párat...)
Darvak

Darvak
Akadtak még ragadozók is Előbb egy fiatal rétisas...

Rétisas
... majd egy parlagi sas is objektív elé került.

Parlagi sas
A darvak persze nem maradtak helyben, de azért sok "tömegjelenetet" sikerült lencsevégre kapnom:
Darvak


Felirat hozzáadása




Darutömeg


Két közelebbi (bár nem sokkal jobb) képet is készíthettem a parlagi sasról:

Parlagi sas

Parlagi sas

Darvak ellenfényben
Maga a táj sem volt csúnya, bár a déli fények nem a legjobbak az ilyen képek készítéséhez, azért mutatósra sikeredett az élőhely: