Debreceni vadlúdsokadalom

 Aki nem tud eljutni Tatára, a vadlúdsokadalomra (http://vadludsokadalom.hu/), annak a Hortobágyon is érdemes keresgélnie. Sőt, már Debrecen határában is láthatunk többezres libacsapatokat. Természetesen 99%-uk nagy lilik, de kis szerencsével ritkább fajokat is felfedezhetünk közöttük. Kis lilikek, tundraludak, apácaludak is felbukkanhatnak a lilikek seregében. A borús, kissé ködös idő nem kedvezett a fotózáshoz, amikor az Ondód határában tartózkodó vadludakat mentem megszemlélni. (Debreceni madarászoktól kaptam a fülest a libák tartózkodási helyéről, köszönet érte!)

Az említett ritkaságok közül most csak a vörösnyakúakat sikerült kiszúrni a csapatban, de abból mindjárt 14 példányt. Nagyon megörültem nekik. Az alábbi kis videó jobban visszaadja egy ilyen madarászat hangulatát:

(Aki szemfüles, a vörösnyakúakat is megtalálhatja!)

Fagyos napkelte

Hideg reggelre ébredtem. Ilyenkor mindig izgalmas a Tócó-patakra ránézni, mert a be nem fagyó víz sokszor mágnesként vonzza a madarakat. Szürke gémek, erdei cankók, csörgő- és tőkés récék most is akadtak a mederben, de a fény még kevés volt a madarak fotózásához. A tájkép viszont adott volt:

A Tócó a Vértesi úton.

A vetési varjak és csókák tömegei az éjszakázó helyeikről most térnek vissza a kedvenc táplálkozó helyükre, a hulladéklerakóra. Míg a csapatokat figyelem, lassan felkel a Nap: 

Napkelte a Tócóval

A kemény fagy miatt járhatónak ígérkezik a szepesi szikesekhez vezető dűlőút is. Az autót persze le kell tenni, de hamar kiderül, hogy gyalog sem túl kényelmes a járás. A fagyok ellenére a hótakaró "szigetelő" hatása miatt alatta a sár még képlékeny anyagnak bizonyul, így vigyázni kell minden lépéssel. Téli énekesek felbukkanásban reménykedem, de nincs szerencsém. Még madár is alig akad, az ilyenkor rendszeresen előkerülő kékes rétihéják sem mutatkoznak. Egy áttelelő vörös vércse meg néhány egerészölyv kerül csak elő. A fények szerencsére jók, így a környékbeli halmokat örökítem meg. 

A Róka-halom reggeli fényben

Szepes-halom

A behavazott szántókon és gyepeken az őzek csapatai jelentettek még némi látnivalót.

Őzek

Őzek

Visszagyalogoltam az autóhoz és hazafelé vettem az irányt. Még Szepes településen akadt egy újabb látnivaló: Egy kuvik a kéményen!

Kuvik

                                       A fények még jók voltak, az autóból azonban csak pár kockát készítettem a bagolyról. Dokumentumnak azért elmegy...

Kuvik

                                                  
 

Hósármányok nyomában...

Ködöm volt hozzá...

A ködben semmi szép nincsen - vélik sokan, és bevallom, én is jobban szeretem a napsütéses, fényben gazdag időszakot. Pedig a levegőben lévő vízpára hangulatos tájképeket teremthet, ha pedig fagypont alatti hőmérséklettel érkezik, gyönyörű zúzmarákat eredményezhet. Madárfotók helyett jöjjenek most az elmúlt két hétben megörökített fagyos pillanatok:

Egy csipkebogyó zúzmaraköntösbe bújva:

Falevél fagyos csipkejelmezben:

Vastag zúzmara az ágakon. Variációk egy témára...

A ködben egy magányos kőrisfa is látványos, főleg, ha zúzmara borítja az ágait:

A zúzmara és a zuzmó együttese is "zúzós" lehet.... Kár, hogy a háttér nem volt elég homogén...

A napok óta tartó ködben már az is furcsa, amikor az ember végre megpillantja a napot....

A legjobb pillanat, amikor köd is van, napsütés is, meg még tart a zúzmara. Ezek nagyon rövid ideig tartó alkalmak, nem is tudtam igazán kihasználni. Ha a nap tartósan kisüt, eltűnik a köd és lepotyog a zúzmara. Ha a felhők győznek újra, akkor meg lőttek a remek fényeknek...

Az idei legszebb zúzmarákat január 17-én produkálta a természet. Sajnos, csak húsz percem volt, így valódi komponálásra, a téma teljes kihasználására nem volt módom. De azért nem bántam meg, hogy nálam volt a gép:

"Gyengébb" napokon inkább a köd adja a témát. A Tócó-patak a Szikgát közelében így mutatott:

A köd jótékony hatása ilyenkor is megmutatkozik. A magányos fa és a Tócó medre mögött például nem látszik a debreceni hulladéklerakó. Így a látvány is elviselhetőbb...

A tél egy kis köddel igazán hangulatossá varázsolja az amúgy megszokott útvonalakat is. A bocskaikerti erdő is misztikusabb, mint más alkalmakkor:

Egy alkalommal a debreceni Botanikuskertet is felkereshettem. A nagy ködhöz és a hideghez még egy rövid hózápor is társult. Sajnos, hiába nyüzsögtek a madarak, az ő fotózásukra nem voltak alkalmas fények, pedig szőlőrigók, fenyőrigók, fakopáncsok is nagy számban mozogtak. Maradt itt is a tájkép, mint lehetőség:

 Szóval igyekeztem kihasználni az időjárás adta lehetőségeket az elmúlt napokban. Most már jöhet a ragyogó napsütés, és jöjjenek a madarak is!