Fekete gólyák és kanalasgémek

Elhatároztam, hogy ma bejárom a TKM-tározó teljes területét. A fő cél persze az volt, hogy kiderítsem: költöttek-e bütykös ásóludak az idén vagy sem. Mikepércs felől érkeztem és az volt a tervem, hogy először a déli tavakat nézem át. Itt találkoztam Gyüre Petivel, aki először észak felé indult, de mint kiderült, csak az első két medencét vizsgálta. Így én egyedül gyalogoltam dél felé a keleti gáton és meglepő madárbőség fogadott. Gólyatöcsök, fattyú- és kormos szerkők, kis és nagy kócsagok kerültek elém, de sok volt a bakcsó és a kendermagos réce is. Amikor elrepült előttem egy kanalasgém, nagyon megörültem, akkor még nem sejtettem, hogy nem ez lesz ma az egyetlen találkozásunk:-)

A  szerkőket is fotózgattam, míg ezt a kormost próbáltam lencsevégre kapni, észre sem vettem, hogy két küszvágó csér is átrepült fölöttem. 

Erre már Gyüre Peti hívta fel a figyelmemet, akivel újra összefutottam. Ő kocsival jött a középső hídig és rögtön újságolta, hogy fekete gólyák vannak az első tavon. Rendes volt tőle, hogy mielőtt felriadtak volna a félénk madarak, előbb nekem szólt. Így aztán együtt örökíthettük meg az itt nem mindennapi látványt: a négy fekete gólyát egy tavon!

Ráadásul, mint látható, a gólya mellett álló madár sem akármi: egy újabb kanalasgém!

De a meglepetés még ezután következett. A szomszédos tavon 18 példányt számoltam meg a fokozottan védett madárból!!! Néhány alkalommal ugyan találkoztam már itt a faj egy-egy képviselőjével, na de ennyivel??! Az alábbi kép nem is tudja visszaadni azt a látványt, amit ott a helyszínen tapasztaltunk Petivel:

Azért a kócsagok is érdemeltek egy kis figyelmet. Legalább hatvanan voltak, ami szintén nem lebecsülendő mennyiség.

Csak azért nem tudott jobban lenyűgözni, mert még mindig a kanalasgémek élményének hatása alatt voltam. Próbáltam közelebbi felvételeket is készíteni, de ez lett a legjobb:

A felrebbenő csapat látványa sem volt utolsó:

Meg persze az újabb röpkép megörökítése is sikerült.

Azon már meg sem nagyon lepődtünk, amikor egy 24 példányból álló gulipáncsapat repült át fölöttünk. Így összesen e fajból is előkerült vagy negyven egyed!

Ez a róka sem akart hinni a szemének, igaz, ő nem a gulipánokra, hanem ránk meresztette:-))

Miután Peti kocsival visszavitt a gátőrházig, én még az északi tavakat is bejártam. Kevés sikerrel, mert az ásóludaknak nyomát sem láttam:-((

De azért mégis akadt valami izgalmas. Kendermagos récék! Utána kell még néznem, de nem emlékszem, hogy a TKM-tározón egy csapatban ennyit megfigyelhettem volna valaha is e fajból. Honnan jöhettek? Itt is költöttek volna? Ki tudja? De itt voltak, akárcsak a többi "jó faj" ma.

Újra Márokpapin...

Úgy alakult, hogy idén is bejutott egy csapatunk a Zöld Szemfüles országos természetismereti vetélkedő döntőjébe, így ismét három napot tölthettem Márokpapiban. A verseny közben és mellett számos természeti értékkel és szépséggel is találkozhattunk, most ezekből mutatok be egy válogatást. Néhány faj nevét még nem sikerült pontosan azonosítanom, ehhez ismét szívesen fogadok segítséget. 

A Csiperke Tanösvényen járva jó néhány növényfajjal megismerkedhettünk. Itt van mindjárt a réti iszalag. Virágzó állapotában már tavaly bemutattam

(http://pasticsaba.blogspot.hu/2011/06/harom-napi-marokpapi.html)

, most itt a növény másik "arca": 

Ellenfényben különösen szépen mutat a tarka koronafürt. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy egyáltalán nem ritka növény, a szépség nem függ egy faj gyakoriságától:-)

A fészkes virágzatú növények közül is álljon egy példa: réti peremizs.

Nem ismertem korábban a következő növényt. Ez a kakascímer:

A következő fajjal is csak könyvekben találkoztam eddig. 

Most végre én magam fotózhattam egy réti kardvirágot. (Védett növény!)

A következő faj (vagyis inkább alfaj) még érdekesebb volt. Első pillantásra macskafarkú veronikának tűnik, de ez egy másik, ritkább rokona. Szerencsére Horváth András segített a határozásban.  Ő korábban a Szegedi Tudományegyetemen tanárom is volt, most pedig a simontornyai csapat felkészítő pedagógusaként volt itt döntőn.  Szóval ez a növény a Bugás veronika (Pseudolysimachion spurium subsp foliosum), mely ugyancsak védett taxon. (Veronica spuria néven is ismert) 

A bakfű virágát már tavaly is megfotóztam. Most ezzel a lepkefajjal még izgalmasabb témát kínált. 

A fajnevet még keresem:-) 

Most már nem... Ha a tanár már lusta, akkor jó, ha számíthat a diák szorgalmára (még a nyári szünetben is). Bevallom, én nem törtem magam a fel nem ismert fajok pontos határozásával, de a gyerekek ennél szorgalmasabbak. Most jelezte Csengeri Zsófi, hogy ez a faj a Közönséges fémlepke  (Procris statices). Köszönet Zsófinak a kutakodásért! (Most már tényleg illene a hiányzó ízeltlábúaknak utánanéznem:-))

A szöcskéket csápjuk hossza alapján különíthetjük el legkönnyebben a sáskáktól. 

Ez a példány sem panaszkodhat:-))

Az alábbi, ecsetpázsiton látható rovarok is határozásra várnak még. Valamilyen poloskák lennének?

A tatárjuhar pirosló, ikerlependék termése már messziről feltűnik. Fotótémának sem utolsó.

Csoportos túra közben a növényfotózásra nincs túl sok idő. Ideális körülmények között talán jobb képet is készítettem volna az alábbi orchideafajról. 

Így marad a dokumentáció: a kétlevelű sarkvirág is előfordul a területen.

Nemcsak mi voltunk kíváncsiak. Az itt élő állatok is érdeklődve figyeltek bennünket:-) (Erdei béka)

A gyerekek találták ezt a nagyon érdekes "bölcsőt". A kis, csengettyű alakú "lakásból" valami biztosan ki fog kelni. Ha kiderül, hogy mi, a fajnévvel sem leszek adós:-)

Tákoson és Csarodán is jártunk, ahol a két műemlék templomról is készítettem fotókat. Ezekkel azonban most nem rabolnám a tárhelyet -mert hamar úgy járok majd, mint az előző blogomban - így csak egy kétéltű fajt mutatok be, amely a Csaronda partján került lencevégre. Valószínűleg nagy tavibéka az illető.

A Csiperke Erdei Iskola azért is nagyon jó hely, mert ki sem kell mozfulni a táborhelyről, hogy az ember érdekességekre bukkanjon. Az alábbi méh például a tábor hátsó részén található tavacskájának nádbugáját látogatta szorgosan! A nád közismerten szélbeporzású növény, de úgy látszik ez a méhecske nem olvasta a szakirodalmat. (A furcsa viselkedésről több fotót is készítettem, ha valakit érdekel, keressen bátran.)

Éjjel pedig csak úgy nyüzsögnek a tábor fehér falán a fény által odacsalogatott rovarok.

 Itt van például egy farontólepke:

Ez a furcsa, "földönkívüli" kinézetű faj még határozásra vár:

A könnyű zsákmány reményében ragadozó ízeltlábúak is felkeresik a terített asztalt. Egy pókfaj:

Az alábbi rovarfajban sem vagyok biztos. Talán valamelyik holyva lenne?

Ez a félgömb alakú bogár nagyon "vízi" kinézetű. Még itt is keresem a pontos fajnevet.

Az erdei csótány felismerése már nem okoz gondot:-)

Az alábbi éjjeli lepkét azonban még nem mondanám biztosra. Ha meglesz a pontos fajnév, jelentkezem:-)

Reggeli táj a tábor hátsó részéről:

A túrák során madarakat is észleltünk. A legjobb fajoknak a holló, a berki tücsökmadár, a fekete harkály és a fürj bizonyultak. A  madarak egyébként a táborhelyre is rendre belátogattak. Az udvari fenyőn erdei fülesbagoly költ, az odúban seregély, de a rozsdafarkú, barázdabillegető, széncinege is mindennapos volt. Az utcán kaptam lencsevégre ezt a fiatal balkáni fakopáncsot. 

Szóval a gyerekekkel együtt számos élménnyel és ismerettel gazdagodhattam Márokpapiban. Köszönet a szervezőknek, az E-misszió Egyesület munkatársainak: Szőke Zsuzsának, Kolocsán Tündének és Kovács Tamásnak a lehetőségért. 

Ja, és míg el nem felejtem: csapatunk, a Madárvédők (Bácsi Eszter, Csengeri Zsófi és Harangi Viktória) bronzérmesek lettek az országos versenyben!!!

Tokajtól Tokajig

Regécen a harmadik osztályos gyerekekkel tett osztálykirándulásunk remekül sikerült. Kifogtuk az ideális időt: eső nem volt, sem túl hideg, sem túl meleg fogadott bennünket és persze rengeteg érdekes és szép dolgot láthattunk. Tokajban megálltunk, itt megfigyelhették a gyerekek, hogyan találkozik a Bodrog és a Tisza.

A regéci várba kellemes gyalogtúrával lehet feljutni. Útközben persze akadtak fotótémák is. Sok időm persze nem volt, hogy komponáljak és a lehető legjobb beállításokat megkeresve örökítsem meg a természeti szépségeket, inkább a bemutatás és a dokumentálás célja vezérelt. 

Itt van például egy látványos növény, a baracklevelű harangvirág:

Ez a virág nekem már fejtörést okozott, de szerencsére kértem és kaptam is segítséget a pontos határozáshoz. Köszönet érte Bőhm Éva Irénnek!!! 

Szóval ez a gamandor ínfű:

Az alábbi növény már egyszerűbb volt, ezt még én is ismertem, sőt a gyerekeknek még azt is bemutathattam, hogy honnan kapta a nevét. (Farkaskutyatej, a szára sérüléskor fehér tejszerű nedvet ereszt.)

A regéci vár romjaiban is impozáns látványt nyújt.

A kilátás tényleg gyönyörű, a gyerekek is egyet értettek abban, hogy érdemes volt már a panoráma miatt is idáig felgyalogolni.

A kövek mellett a növények is izgalmasak voltak. Most is "futtában" kellett fényképeznem, de ezt az imola fajt meg akartam örökíteni. Kiderült, érdemes volt, ez a faj ugyanis a szirti imola (Centaurea mollis), védett növényünk.

Ezt a varjúhájat az egyik sziklán sikerült megörökíteni:

A remek kilátás miatt még a tájat is érdemesnek tartottam a fotózásra, bár a dél körüli időpont a legrosszabb fényviszonyokat kínálja az ilyen témákhoz.

 Ennyit tudtam kihozni a lehetőségekből:

A regéci vár romjai:

Lefelé menet több olyan fémes zölden csillogó bogárra is bukkantunk. Először ganajtúrónak néztem őket, de a határozót böngészve ez inkább csalán-levélbogár lehet. Ha valaki pontosítani tud, akkor javítom a fajnevet. Jánossy Lászlótól kaptam üzenetet, szerinte mégiscsak ganajtúró lesz ez, talán a tavaszi ganajtúró. Köszönet a segítségért!

Ez a növény pedig valamelyik "gólyaorr" lesz.

A "hegymászás" után a Háromhuta völgyben, patak partján lehetett játszani és pihenni a gyerekeknek. Az aktívabbak persze nyitott szemmel nézelődtek és egyikük talált is egy nagyon szép szarvasbogarat:

Persze az alábbi fajt is kérdezgették a gyerekek, hogy mi lehet. Szerintem egy lárvabőréből kibújni készülő kérész, de hogy pontosan melyik faj, azt nem tudom.

A fák között csobogó patak is szép látványt nyújtott:

Ezt a cserebogár-fajt az egyik pokrócon sikerült lencsevégre kapni. A pontos fajnévvel még itt is adós vagyok. Közben felvilágosítottak, hogy ez valamelyik szipolyfaj lesz inkább, nem pedig cserebogár. (Bár azért közeli rokonságban áll a két csoport.) Köszönet Jánossy Lászlónak az információért.

A kirándulás végén, hazafelé még újra tettünk egy megállót Tokajban. Itt aztán lehetett fagylaltozni, vásárolni (ami az osztálykirándulások elengedhetetlen velejárója -gyerekszemszögből:-)), de maradt még idő egy kis Tisza-parti sétára is: