Fenyőrigók paradicsoma

Gyönyörű fényekkel indult a ma reggel. Nem lehetett tudni, meddig tart, mert a felhők egyre sűrűsödtek. Autóba pattantam, és a környéken kerestem fotótémát. A homokbánya környékén kezdtem, itt néhány citromsármányon kívül mást nem láttam. (Hacsak azt a három kóbor kutyát nem számítom, amelyek egy őzet üldöztek a szántón keresztül...) Továbbálltam, és az egykori tsz (ma állattartó telep) mellett elhaladva az almás felé igyekeztem. Útközben néhány tájképet is készítettem:

Az állatartó telep épületei

Téli táj - hó nélkül

Az almás

Átrepülve három (2+1) hollóval találkoztam, az almásban pedig csak úgy nyüzsögtek a madarak. Főleg fenyőrigók (legalább 2000 példányra becsültem a számukat, de a pontos számolás lehetetlen volt), de százával voltak a verebek, meg akadtak néhány fenyőpinty is. Sajnos igazi jó tömegképet nem tudtam készíteni, mert a rengeteg almafán jól szétoszlottak a madarak, az időnkénti felrebbenésüket meg nagylátószöggel lehetett volna megörökíteni. 

Fenyőrigók

Fenyőrigó

Mezei verebek

Fenyőrigó

Fenyőrigó

Fenyőpinty

Fenyőrigók (a bal oldali adult példány)

Szeméttelepi kiruccanás

Reggel először a K-II-es víztározó, közismert nevén Gatya-tó volt az úti célom. A vízfelület teljesen befagyott az elmúlt hetek zimankójában, így itt nem sok keresnivalóm maradt. Úgy döntöttem, a debreceni hulladéklerakó környékét veszem szemügyre. A be nem fagyó Tócó vízfolyás itt gyakran szolgál meglepetéssel, abban bíztam, most is akad majd valami "jobb faj". A Tócóból szürke gémek, tőkés récék rebbentek fel, majd egy nagy kócsag is felbukkant. A récék között az apróbb termetű csörgő récék is előkerültek, egy tojót sikerült közelebbről lencsevégre kapnom: 

Csörgő réce

 Sem havasi pityer, sem hegyi billegető, sem egyéb ritkaság nem akadt a vízen, de még a szokásos erdei cankók sem mutatkoztak. A lerakó fölött nagy csapat vetési varjú mozgott, de akadt szarka és csóka is a varjúfélék közül.

Vetési varjú

 Aztán egy újabb rokon is felbukkant: Holló!

Holló

Hangosan korrogva két pédány repült át fölöttem, egyikük aránylag jó fényben és viszonylag közelről mutatta meg magát.

Holló

Holló

 Később még két példány átrepült, így összesen négy egyede mutatkozott ma a fajnak a területen. Ragadozók közül egy vörös vércse, egy karvaly, meg a szokásos egerészölyv került a fajlistára.

Egerészölyv

Sirályok közül is csak néhány dankát sikerült megfigyelnem, így a ritkább, vagy esetleg idén még nem látott fajok feljegyzése ma elmaradt.

Nagy őrgébics Bocskaikertben

Ölyvek fenn és lenn

Ma reggel Bocskaikertben néztem rá a környező erdőkre. Balkáni és nagy fakopáncs, csuszkák, néhány tengelic és süvöltő akadt, meg persze a cinegék. Szerencsére egy libacsapat is áthúzott felettem, őket már érdemes volt megörökíteni. Pláne, hogy még a Hold is látszott a reggeli égbolton:-)

Lilikek

 Délután volt néhány lyukas órám, így aztán autóba vágtam magam és felderítettem a fancsikai tavakat. A fény remek volt, látnivaló már kevesebb. A hat fiókás bütykös hattyú pár megvolt most is, akadt vagy 300 szárcsa, tőkés- és fütyülő récék, meg egy kis vöcsök a vízen. 

Bütykös hattyú

Tőkés réce

Két egerészölyv is felkörözött előttem, az egyik példányt így sikerült megörökítenem:

Egerészölyv

Ránéztem még a Fancsika - II-re is, ott 3 hattyú, vagy 50 szárcsa és egy kis vöcsök volt, más semmi. Nem sok időm volt, így visszafelé vettem az irányt. Az autóból az  Acsádi út mellett egyszerre táplálkozó egerészölyvet pillantottam meg. Lehúzódtam, majd a kocsival takarásából próbáltam lefotózni az óvatos madarat. Így sikerült:

Egerészölyv

Szuperhold és remek fények

 A tegnap nagy dérrel-dúrral beharangozott "Szuperhold" látványának megörökítésével tegnap este is próbálkoztam, de nagyon párás volt az égbolt. Ma reggel mínusz 6 fokos hideg és tiszta égbolt fogadott és a Hold is megvárt:-) Bár nem volt rossz látvány, nagysága, megjelenése meg sem közelítette a híradások után elvárt méretet:

Hold

 Délelőtt Fancsikai tavakhoz ugrottam ki, a felfagyott gáton most körbe lehetett autózni az élőhelyet. A hattyúcsalád teljes létszámban itt volt:

Bütykös hattyúk

Bütykös hattyúk

 A tiszta, hideg időben mindig remek fényekre lehetett számítani. A madarak is élénkebben mozogtak mint korábban, így bukkant elő a part menti bokrok között ez e vörösbegy:

Vörösbegy

 Még jobb volt az ökörszem megjelenése. Sajnos csak rövid ideig fotózhattam, de egy aránylag tűrhető képet is sikerült a folyton izgő-mozgó madárról készítenem:

Ökörszem

 A széncinege már sokkal gyakrabban fotózható madár, de ez a példány olyan közel jött, hogy képet érdemelt:-)

Széncinege

Közben átrepült egy holló is a tó felett, de igazán jó fotó nem készült róla. Mint ahogy a gyékényeken megjelenő barkóscinege-csapatról sem, pedig igazán jól mutattak. Hazafelé még a Vértesi utat is útba ejtettem, ahol a vízálláson nagy nyüzsgés volt. Dankasirályok, viharsirályok, meg kis számban "nagysirályok" (sárgalábúak és sztyeppiek) is akadtak, de a múltkor megfigyelt heringsirály most nem került elő. Azért életképként megörökítettem a pillanatot:

Sirályok

Sirályok

A legkisebbtől a legnagyobbig

A Fancsikára mentem ma reggel. A Panoráma úton hagytam a kocsit, és gyalog jártam be az I. tavat. A legjobb madaras téma ma egy kis fakopáncs volt, sajnos elég sokat "bujkált". Azért a végén nem úszta meg és mégis lencsevégre került:

Kis fakopáncs

Kis fakopáncs

Természetesen remek őszi témát kínált az aranysárga színekben tündöklő bálványfa lombja, amit nem lehetett kihagyni:

Már visszafelé ballagtam, amikor az egyik fa mögül ismerős nyávogó hangot hallottam. Legnagyobb fakopáncsunk, a fekete harkály! Óvatosan megálltam a törzs előtt és vártam. Egyszerre előbújt a különben nagyon félénk és óvatos madár, és remek fényben, ideális távolságból próbálkozhattam a fotózásával. A madár sokszor elbújt, de mindig újra meg újra előbukkant a fatörzs valamelyik oldalán. Ez lesz idén a legjobb fotóm! - gondoltam naivan - mert kisvártatva megjelent egy kóbor horgász gépkocsival és pontosan a "harkályos fa" meg köztem berregett végig. A madár persze ezt már nem bírta ki, világgá ment, így a remek fotózásnak vége is szakadt. 

Az eddig elkészült képek közül azért ide illesztek kettőt. Fekete harkályról nem készítettem még ennél jobb fotót sem, de a tudat, hogy mit ki lehetett volna hozni a helyzetből egy kis szerencsével, még most is bosszant... (A horgász persze csak egy kört tett a gépkocsival, majd vissza is fordult. Egész délelőtt ő volt az egyetlen ember, akivel találkoztam a túrám során...)

Fekete harkály

Fekete harkály

Szeptemberi pillanatok

Beindult a madárvonulás, így a nagy "tavaszi madárles" után jöhetnek az őszi élmények. A bocskaikerti erdőszélen először egy mogyorót rejtegető szajkóval hoz össze a sors. Sajnos csak rövid ideig mutatja magát és "zsákmányát", aztán továbbáll.

Szajkó

Aztán a lucernaföld melletti fasorban már egy vonuló madárral is találkozom. Nem is eggyel, legalább egy tucatnyi szürke légykapóval hoz össze a sors. Idén most először látom a fajt, sőt, egyik-másik példány rövid időre ki is ül, hogy fotózhassam...

Szürke légykapó

Harkályok is fel- feltűnnek, a legjobb faj ma kétségtelenül egy közép fakopáncs:

Közép fakopáncs

Kis csapat énekesmadár bukkan fel halkan nyüzsögve: őszapók. Némelyik olyan közel van, hogy nem tudok ráélesíteni. Egyébként is nagyon szelíd faj, csak hát néhány másodpercnél tovább egyik sem bír megülni, így ez lesz a legjobb képem róla:

Őszapó

Délután a Fancsikai tavaknál is teszek egy futó látogatást. Tavalyhoz képest bőven van víz, viszont nincsenek partimadarak. Vagy ha vannak is, a felnőtt mocsári növényzetben nem tűnnek fel, akárhogy keresgélek. Viszont fészkelt idén mind a négy vöcsökfaj, meg költöttek a hattyúk is. A hét fióka most már anyányi méretű, most is készítek egy fotót a "csonka" családról. (A többi nem fért rá a képre)

Bütykös hattyúk

Ezután már csak egy érdekesség maradt. Mint egy hosszú nyakú vöcsök vagy búvár, úgy tűnt fel ez a vörös gém a vízen. Ugyanis úszott!!!

Vörös gém

Vörös gém

Pásztorgémek a Hortobágyon

Régen jártam a halastavakon, végül a mai napot tűztük ki Dorka lányommal egy kis hortobágyi kirándulás dátumának. Koczka Andrisék is épp erre a napra hirdettek szakvezetéses madarász túrát ide, így aztán csatlakoztunk a rendezvényhez. Mivel a csaknem három hete itt tartózkodó pásztorgémekkel is volt esélyünk találkozni, megvolt a megfelelő motiváció is számunkra.

Szerencsénk volt! Már a kisvonatból ki tudtunk szúrni három példányt, és a jármű zötyögése ellenére fénykép is készült egyikükről:

Pásztorgém

A Kondás tavon a rengeteg nyári lúd mellett darvakat, nagy godákat és füstös cankókat is megfigyelhettünk. A nagy hőségben sok egyébre már nem számíthattunk, így a következő járattal a Bivalyos tóig (a pásztorgémek tartózkodási helyéig) visszamentünk, és a a ritka vendégeket próbáltuk még keresni. Persze egy-két fotótéma addig is akadt:

Dankasirály

Kardoslepke

Végül előkerült mindhárom pásztorgém (ma csak ennyit láttunk, de Andristól tudom, hogy korábban 5 példányt is megfigyeltek a területen.). Aránylag elfogadható távolságról fotózhattuk a madarakat, csak a déli napsütéssel volt baj. Máskor nem is fényképeztem volna ilyen fényviszonyok mellett, na de a fajjal ez volt az első találkozásom!!!

Pásztorgémek

Pásztorgém

Végül egy rövid videót is készítettem a teleszkópba kamerázva a telefonnal. Mázlim volt, épp kajált közben valamit a madár - hogy mit, azt sajnos nem tudtam kilesni utólag sem.

Végül nagy hőségben, de eredményesen zárhattuk a mai napot: jót madarásztunk!