Apró figyelmességek - figyelmes apróságok

Bocskaikerti sétám során ezúttal sem a madarak játszották a főszerepet. Miközben némi bodzavirágot gyűjtöttem, tekintetem óhatatlanul az apróságok felé fordult. Máskor talán fel sem tűntek volna azok az ízeltlábúak, amelyek ma viszont még fotótémául is szolgáltak. 

Például ez a szitakötőfaj, a sebes acsa: 

Ez a lepkefaj számomra ismeretlen volt. Valamilyen boglárkalepkének néztem. Szerencsére találtam egy nagyon jó honlapot, a http://www.macrolepidoptera.hu címen. Itt addig bogarásztam (illetve lepkésztem), míg megtaláltam, hogy a Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) lehetett a fotóalanyom:-)

Érdekes volt ez a levélen pihenő ugrópók-faj. Remekül lát, így közeledtemre azonnal a levél túloldalára húzódott. Pedig közelről igazán mutatós és izgalmas téma lenne.

 Ezúttal ez volt a maximum, amit sikerült kihoznom a lehetőségből:

Nem ismertem az alábbi fajt sem, a határozókból viszont egyértelműnek tűnt, hogy ez a közönséges darázscincér.

Ez a cincérfaj valószínűleg a fehérgyűrűs bogáncscincér lehet, de szakértők cáfolata még meggyőzhet:-)

A gyűjtögető méhekről nagy kihívást jelentett a "röpkép" készítése. Így sikerült:

Ha nem lenne olyan bonyolult a békák határozása, kapásból mondanám, hogy ez egy kecskebéka. De a helyzet a kereszteződések és a számos variáció és köztes forma miatt nem egyszerű. 

Ma újra sikerült látnom egy tövisszúró gébicset. Ezúttal az erdőszéli fasorban mutatkozott.

Az alábbi, taréjos tarackbúza ugyancsak mutatós volt. Ma még erre is emelkedett az objektív.

 Így sikerült:

Kékbegyes élmény

Épp ideje volt már felkeresnem a mikepércsi határt. Nem is bántam meg a mai napot, még ha nem is azt kaptam, amit vártam. (De hát a természetben ez gyakran így van...) Azt már áprilisban láttam, hogy jó partimadaras helynek ígérkezik a TKM-tározó egyik része. Azóta valóban remek limikolás híreket is kaptam a területről, és szó szerint. Előbb a tározón, majd tegnap a derítőn is megfigyeltek sárjárókat (amely faj tudományos neve a Limicola falcinellus). Persze - szerencsémhez híven - ma már nem találtam a fajt egyik helyen sem, viszont szép napos idő és sok más madár fogadott. És nemcsak madár: a mezei nyulak mellett az őzek képviselték az emlősök osztályát is: 

Csak egy ugrás:

A tározón a fattyúszerkők voltak jelen legnagyobb számban, kísérleteztem hát újra röpképpel is.

De a "zátonyos" medencén is jól mutattak a fokozottan védett madarak:

Néhány pajzsos cankó is akadt, rajtuk kívül csak piroslábú cankó, egy fiatal billegetőcankó, no meg gólyatöcsök és gulipánok képviselték a "limikolákat".

No meg 4 havasi partfutó:

A levegőben is akadt érdekesség: kakukk röpképem még nem nagyon volt, igaz ez sem a legjobb...

Végre akadtak bütykös ásóludak is. Ez a pár ígéretesnek tűnik a későbbi fészkelés szempontjából:

De a nap legjobb fotóját egy kisebb madár biztosította. Kékbegy! Soha ilyen közelről nem sikerült még ezt a rendkívül mutatós madarat fényképeznem. (Les nélkül voltam!)

A tározón egyébként a vízimadarak sem bővelkedtek. A legdélebbi tavakig el sem mentem, helyettem horgászok zavarták ott az élővilágot. Messziről bütykös hattyú, nagy kócsagok és szárcsák tűntek csak fel. Ami feltűnt, hogy egyetlen vöcsökfajjal sem találkoztam ma:-((

Még szerencse, hogy cigányrécék azért akadtak:

Erdőszélen

Ideje volt már tennem egy sétát Bocskaikertben az erdőszélen. Ma volt egy lyukasórám, így eljött az alkalom. Egy hím nagy fakopáncs volt az első fotóalany:

A madarak után tekintetem (és objektívem) a rovarok felé fordult. Így sikerült egy májusi cserebogarat...

Meg különböző legyeket fotóznom:

Ezt a növényt egyébként nem sikerült azonosítanom, még átböngészem a határozókat. Ha valaki tudja, akkor segíthet:-)

A tsz-tó felé már nem jutottam el - annyi időm nem volt - de a közeli gyepnél tövisszúró gébicset sikerült megfigyelnem. Eddig csak vonuláson láttuk, akár meg is telepedhetne pedig és így újabb költőfajjal gyarapodna Bocskaikert (azaz az iskola környéke).

Réti cankó

A szeméttelep melletti vízállásra ezúttal a délelőtti órákban jutott pár percem. Nem sok eredménnyel... Mindössze egy Temminck-partfutó, pár dankasirály, egy gulipán és néhány gólyatöcs mutatkozott a területen. Meg persze kis lilék, bíbicek, piroslábú cankók.

Réti cankóból már több is akadt, ezt a példányt 

a Tócó patakban sikerült fotózásra alkalmas távolságig megközelítenem:

Délutáni kiruccanás

Ma délután újra kiruccantam a szeméttelep mellé. Kevesebb madár volt, legalábbis a limikolák tekintetében. Havasi partfutóból például már csak ezt a hármat találtam:

Közelebb is voltak valamivel, mint a múltkor, így egy fokkal jobb kép készülhetett róluk:

Bár a partimadarak nem nyüzsögtek, sirályok már akadtak. Ez a normálatlan csőrű például elég feltűnő volt...

Akadt azért klasszikus sárgalábú is:

Mindenképpen biztató, hogy nő a nagysirályok aránya:

Idén még nem láttam parti lilét, ma is csak egy kis lile párt sikerült dokumentálni:

Madarak szigete

Ma késő délután sikerült a szeméttelep melletti vízállást felkeresnem. Korábban a Tócót téli oázisnak neveztem el, hiszen számos madárnak szolgál télen táplálkozóhelyül a be nem fagyó víz, ezt a kis élőhelyet pedig nyugodtan nevezhetnénk madarak szigetének, hiszen iszapzátonyaival igazán csalogatója a különféle limikoláknak. A lassan aláhanyatló nap fényében még ezek a távoli havasi partfutók is mutatósak voltak:

Ezúttal is a kocsi volt a leshely, így még egy tőkés réce pár sem fogott gyanút, amely közvetlenül előttem sétált el.

Íme a gácsér:

Az alábbi madár okozott némi fejtörést. Habitusában, nagyságában is elmegy pajzsoscankónak, ám a viszonylag homogén színezetű háta és az az ideges táplálkozási mód, ahogy az iszapban keresgélt, elbizonytalanított. De semmi más, hasonló fajt nem tudok helyette, így valószínűleg ez mégiscsak egy pajzsos.

A part mentén ki-kiültek madarak a bokrokra, így egészen közeli képeket is sikerült készítenem.

Például erről a mezei verébről:

Az alábbi képen jól megfigyelhető a pajzsoscankók ivari "dimorfizmusa" azaz a két nem közötti nagyfokú eltérés.

Temminck-partfutók is mozogtak a területen, ezt az egyet sikerült lencsevégre kapni, sajnos nem volt olyan közel, ahogy szerettem volna.

Ezt a sarlós partfutót viszont röptében sikerült elkapni, így tükörképpel egész hangulatos lett a fotó:

Kivágással ugyanez a madár:

A hím pajzsosok extrém külsejükkel közelről még izgalmasabbak:

Egészen közel egy nádirigó is leszállt elém, igaz, nem fért a képbe, de elég részletgazdagra sikerült a felvétel:

Idén elég sok pajzsoscankó-felvételt készítettem, íme egy újabb:

A piroslábú cankók már ritkábban kerülnek lencsevégre, ezúttal egy kivétel:

Annak idején a pajzsosokat borzascankónak is nevezték. Én ma találtam egy igazi "borzast" bár ez egy réti cankó, és nem "elaludta" a sérót, hanem a szél tupírozta ilyenné:

A kutyák sajnos továbbra is garázdálkodnak a területen, aminek előbb-utóbb rossz vége lesz a gólyatöcsök sikeres költésére nézve.

Ez pedig egy északi billegető!!!