Újra Márokpapin...

Úgy alakult, hogy idén is bejutott egy csapatunk a Zöld Szemfüles országos természetismereti vetélkedő döntőjébe, így ismét három napot tölthettem Márokpapiban. A verseny közben és mellett számos természeti értékkel és szépséggel is találkozhattunk, most ezekből mutatok be egy válogatást. Néhány faj nevét még nem sikerült pontosan azonosítanom, ehhez ismét szívesen fogadok segítséget. 

A Csiperke Tanösvényen járva jó néhány növényfajjal megismerkedhettünk. Itt van mindjárt a réti iszalag. Virágzó állapotában már tavaly bemutattam

(http://pasticsaba.blogspot.hu/2011/06/harom-napi-marokpapi.html)

, most itt a növény másik "arca": 

Ellenfényben különösen szépen mutat a tarka koronafürt. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy egyáltalán nem ritka növény, a szépség nem függ egy faj gyakoriságától:-)

A fészkes virágzatú növények közül is álljon egy példa: réti peremizs.

Nem ismertem korábban a következő növényt. Ez a kakascímer:

A következő fajjal is csak könyvekben találkoztam eddig. 

Most végre én magam fotózhattam egy réti kardvirágot. (Védett növény!)

A következő faj (vagyis inkább alfaj) még érdekesebb volt. Első pillantásra macskafarkú veronikának tűnik, de ez egy másik, ritkább rokona. Szerencsére Horváth András segített a határozásban.  Ő korábban a Szegedi Tudományegyetemen tanárom is volt, most pedig a simontornyai csapat felkészítő pedagógusaként volt itt döntőn.  Szóval ez a növény a Bugás veronika (Pseudolysimachion spurium subsp foliosum), mely ugyancsak védett taxon. (Veronica spuria néven is ismert) 

A bakfű virágát már tavaly is megfotóztam. Most ezzel a lepkefajjal még izgalmasabb témát kínált. 

A fajnevet még keresem:-) 

Most már nem... Ha a tanár már lusta, akkor jó, ha számíthat a diák szorgalmára (még a nyári szünetben is). Bevallom, én nem törtem magam a fel nem ismert fajok pontos határozásával, de a gyerekek ennél szorgalmasabbak. Most jelezte Csengeri Zsófi, hogy ez a faj a Közönséges fémlepke  (Procris statices). Köszönet Zsófinak a kutakodásért! (Most már tényleg illene a hiányzó ízeltlábúaknak utánanéznem:-))

A szöcskéket csápjuk hossza alapján különíthetjük el legkönnyebben a sáskáktól. 

Ez a példány sem panaszkodhat:-))

Az alábbi, ecsetpázsiton látható rovarok is határozásra várnak még. Valamilyen poloskák lennének?

A tatárjuhar pirosló, ikerlependék termése már messziről feltűnik. Fotótémának sem utolsó.

Csoportos túra közben a növényfotózásra nincs túl sok idő. Ideális körülmények között talán jobb képet is készítettem volna az alábbi orchideafajról. 

Így marad a dokumentáció: a kétlevelű sarkvirág is előfordul a területen.

Nemcsak mi voltunk kíváncsiak. Az itt élő állatok is érdeklődve figyeltek bennünket:-) (Erdei béka)

A gyerekek találták ezt a nagyon érdekes "bölcsőt". A kis, csengettyű alakú "lakásból" valami biztosan ki fog kelni. Ha kiderül, hogy mi, a fajnévvel sem leszek adós:-)

Tákoson és Csarodán is jártunk, ahol a két műemlék templomról is készítettem fotókat. Ezekkel azonban most nem rabolnám a tárhelyet -mert hamar úgy járok majd, mint az előző blogomban - így csak egy kétéltű fajt mutatok be, amely a Csaronda partján került lencevégre. Valószínűleg nagy tavibéka az illető.

A Csiperke Erdei Iskola azért is nagyon jó hely, mert ki sem kell mozfulni a táborhelyről, hogy az ember érdekességekre bukkanjon. Az alábbi méh például a tábor hátsó részén található tavacskájának nádbugáját látogatta szorgosan! A nád közismerten szélbeporzású növény, de úgy látszik ez a méhecske nem olvasta a szakirodalmat. (A furcsa viselkedésről több fotót is készítettem, ha valakit érdekel, keressen bátran.)

Éjjel pedig csak úgy nyüzsögnek a tábor fehér falán a fény által odacsalogatott rovarok.

 Itt van például egy farontólepke:

Ez a furcsa, "földönkívüli" kinézetű faj még határozásra vár:

A könnyű zsákmány reményében ragadozó ízeltlábúak is felkeresik a terített asztalt. Egy pókfaj:

Az alábbi rovarfajban sem vagyok biztos. Talán valamelyik holyva lenne?

Ez a félgömb alakú bogár nagyon "vízi" kinézetű. Még itt is keresem a pontos fajnevet.

Az erdei csótány felismerése már nem okoz gondot:-)

Az alábbi éjjeli lepkét azonban még nem mondanám biztosra. Ha meglesz a pontos fajnév, jelentkezem:-)

Reggeli táj a tábor hátsó részéről:

A túrák során madarakat is észleltünk. A legjobb fajoknak a holló, a berki tücsökmadár, a fekete harkály és a fürj bizonyultak. A  madarak egyébként a táborhelyre is rendre belátogattak. Az udvari fenyőn erdei fülesbagoly költ, az odúban seregély, de a rozsdafarkú, barázdabillegető, széncinege is mindennapos volt. Az utcán kaptam lencsevégre ezt a fiatal balkáni fakopáncsot. 

Szóval a gyerekekkel együtt számos élménnyel és ismerettel gazdagodhattam Márokpapiban. Köszönet a szervezőknek, az E-misszió Egyesület munkatársainak: Szőke Zsuzsának, Kolocsán Tündének és Kovács Tamásnak a lehetőségért. 

Ja, és míg el nem felejtem: csapatunk, a Madárvédők (Bácsi Eszter, Csengeri Zsófi és Harangi Viktória) bronzérmesek lettek az országos versenyben!!!

Tokajtól Tokajig

Regécen a harmadik osztályos gyerekekkel tett osztálykirándulásunk remekül sikerült. Kifogtuk az ideális időt: eső nem volt, sem túl hideg, sem túl meleg fogadott bennünket és persze rengeteg érdekes és szép dolgot láthattunk. Tokajban megálltunk, itt megfigyelhették a gyerekek, hogyan találkozik a Bodrog és a Tisza.

A regéci várba kellemes gyalogtúrával lehet feljutni. Útközben persze akadtak fotótémák is. Sok időm persze nem volt, hogy komponáljak és a lehető legjobb beállításokat megkeresve örökítsem meg a természeti szépségeket, inkább a bemutatás és a dokumentálás célja vezérelt. 

Itt van például egy látványos növény, a baracklevelű harangvirág:

Ez a virág nekem már fejtörést okozott, de szerencsére kértem és kaptam is segítséget a pontos határozáshoz. Köszönet érte Bőhm Éva Irénnek!!! 

Szóval ez a gamandor ínfű:

Az alábbi növény már egyszerűbb volt, ezt még én is ismertem, sőt a gyerekeknek még azt is bemutathattam, hogy honnan kapta a nevét. (Farkaskutyatej, a szára sérüléskor fehér tejszerű nedvet ereszt.)

A regéci vár romjaiban is impozáns látványt nyújt.

A kilátás tényleg gyönyörű, a gyerekek is egyet értettek abban, hogy érdemes volt már a panoráma miatt is idáig felgyalogolni.

A kövek mellett a növények is izgalmasak voltak. Most is "futtában" kellett fényképeznem, de ezt az imola fajt meg akartam örökíteni. Kiderült, érdemes volt, ez a faj ugyanis a szirti imola (Centaurea mollis), védett növényünk.

Ezt a varjúhájat az egyik sziklán sikerült megörökíteni:

A remek kilátás miatt még a tájat is érdemesnek tartottam a fotózásra, bár a dél körüli időpont a legrosszabb fényviszonyokat kínálja az ilyen témákhoz.

 Ennyit tudtam kihozni a lehetőségekből:

A regéci vár romjai:

Lefelé menet több olyan fémes zölden csillogó bogárra is bukkantunk. Először ganajtúrónak néztem őket, de a határozót böngészve ez inkább csalán-levélbogár lehet. Ha valaki pontosítani tud, akkor javítom a fajnevet. Jánossy Lászlótól kaptam üzenetet, szerinte mégiscsak ganajtúró lesz ez, talán a tavaszi ganajtúró. Köszönet a segítségért!

Ez a növény pedig valamelyik "gólyaorr" lesz.

A "hegymászás" után a Háromhuta völgyben, patak partján lehetett játszani és pihenni a gyerekeknek. Az aktívabbak persze nyitott szemmel nézelődtek és egyikük talált is egy nagyon szép szarvasbogarat:

Persze az alábbi fajt is kérdezgették a gyerekek, hogy mi lehet. Szerintem egy lárvabőréből kibújni készülő kérész, de hogy pontosan melyik faj, azt nem tudom.

A fák között csobogó patak is szép látványt nyújtott:

Ezt a cserebogár-fajt az egyik pokrócon sikerült lencsevégre kapni. A pontos fajnévvel még itt is adós vagyok. Közben felvilágosítottak, hogy ez valamelyik szipolyfaj lesz inkább, nem pedig cserebogár. (Bár azért közeli rokonságban áll a két csoport.) Köszönet Jánossy Lászlónak az információért.

A kirándulás végén, hazafelé még újra tettünk egy megállót Tokajban. Itt aztán lehetett fagylaltozni, vásárolni (ami az osztálykirándulások elengedhetetlen velejárója -gyerekszemszögből:-)), de maradt még idő egy kis Tisza-parti sétára is: 

Csigaszerelem

Hagymás reggel

Ezúttal annyi időm volt csak, hogy a környéken széjjelnézzek. A Tócó-völgynek erről a szakaszáról (a 33-as út és a Kishegyesi út közé eső területről) kevesen gondolnák, hogy értékes lehet, de én már sok élménnyel gazdagodtam az itteni túráim során is. Most a vasúti töltésen gyalogosan toltam a kerékpáromat és rögtön két repülő bakcsót pillanthattam meg. Csakhamar meghallottam az énekes nádiposzátát is. Füsti fecskét, mezei verebet, szarkát is utánzott, de a kavalkádból még legalább három másik faj hangját is fel lehetett ismerni. A közelben aztán egy poszáta csattogása is felhangzott. Sajnos csak egy villanásnyira láttam, a szürkés, aránylag egyszínű tollazata a kerti poszátát sugallta, de nem voltam biztos a határozásomban:-((

A közeli Gyékényesben térdig érő vizes fűben gázoltam. Még jó, hogy rajtam volt a gumicsizma, legalább a zoknim száraz maradt... Ekkor még sütött a nap, a levegőben sarlósfecskék cikáztak: 

A további élményekre azonban már rányomta a bélyegét a borúsra fordult, szeles idő. Nem is sok madarat fotóztam, pedig még három további énekes nádiposzáta meg egy mezei poszáta is akadt volna. A gémeskutas legelőn valamilyen hagymát is találtam, a rutinpálya közelében pedig egész kis állományt. Ezek már virágoztak is, itt aránylag szélcsendes helyen még a fotózásukkal is próbálkoztam. Talán kígyóhagyma lehet?

A szép virágról az embereknek nem feltétlenül a hagymák jutnak eszükbe, pedig a közeli felvételeken jól látszik, nem csúnya növények ezek:

Kevésbé örömteli, hogy a Tócó itteni szakaszán megjelent a gyalogakác is, pedig itt korábban nem fordult elő ez az özönnövény. Ezután már csak a kerékpárról leesett láncot kellett visszaraknom és olajos kézzel, de némi tapasztalattal is gazdagabban indulhattam hazafelé.