Újra Sárándon

Régen jártam már a mikepércsi-sárándi határban. Ezúttal hát errefelé vettem az irányt. Már a sárándi tsz-úton meg kellett állnom: ez a barna rétihéja szerepelni akart a felvételen:-))

Barna rétihéja

Ennél jobb portré is sikerült, néhány perccel később. Ugyancsak a kocsiból kaphattam lencsevégre ezt a gébicset. Az elmosódott háttérrel igazán ütős kép lett - szerintem.

Tövisszúró gébics

A Városréti legelőn néhány éve találtam pár tő korcs vagy más néven fátyolos nőszirmot.Kíváncsi voltam, megvannak e még. Szerencsére találtam két tövet, igaz már kezdtek elvirágozni. Ahogy tovább ballagtam, kb. 500 méterre valami kéklett tőlem a távolban. Csak nem ezek is Iris spuriák? Elhatároztam, hogy előbb a tározó madárvilágát derítem fel, azután visszafelé ellenőrzöm a gyanúmat. Az egykor szebb napokat látott Tócó-Kösely menti tározónak most csak egy medencéjében csillogott némi víz. Piroslábú cankó, szárcsa, átrepülő vörös gém szolgált némi madaras énekességet. No meg a nádi énekesek: cserregő- foltos és énekes nádiposzáták, nádirigó, nádi tücsökmadár és kékbegyek! Visszafelé egy madarász kollégával is összetalálkoztam, így együtt derítettük fel a kékes lilás rejtélyt. Közben két darut is láttunk, ami különösen örömteli volt (ennél nagyobb öröm csak az lett volna, ha fiókával kerülnek elénk:-))

Aztán meglett az íriszmező: 

Korcs vagy fátyolos nőszirom

Közelről a virág

Kibomlóban

Legalább 1600 tő virágzott a védett növényből, de talán a 2000 példány sem túlzás. Húsz millió forint eszmei érték (ha a majdnem ennyi, már elvirágzott, terméses egyedet nem számoljuk) terítette be előttünk a tájat: ezért már biztosan érdemes volt felkelni!

Haláptól a Fancsikáig

A múltkor nagyon bejött a Halápi tározó, megismételtem hát a kirándulást ma is. Barna rétihéja fogadott egy száraz fán kiülve:

Az alábbi képen jól látszik a mérete a szarkákhoz viszonyítva. (Bár a ragadozó madarak hímjei eleve kisebbek!)

Jöttek az elmaradhatatlan nyári ludak is:

Több helyen már párokba rendeződtek a cigányrécék:

A Fancsikára ezúttal nem a főúton, hanem az erdei utakon keresztül jutottam el. Autóval nagy kihívás volt, de sikerült. (Ahol erdőirtást végeznek, ott azt hinné az ember, hogy az utakon nem hagynak utána ágakat, gallyakat - de igen... Másutt a törmelékkel teleszórt kottyanók tettek próbára, de végül az autó is, én is kibírtuk:-)

Érdemes volt a Fancsika 2-re eljutni, mert itt kontyos récékbe "botlottam". 2 hím, egy tojó úszkált a tavon. Itt az egyik gácsér:

Persze akadtak cigányrécék itt is.

Kérdés, hogy a mostani vízmennyiség meddig áll fenn. Sajnos, ha újra bejön a hőség és a szárazság, akkor nyárra megint nem maradnak majd "használható" vízfelületek az erdőspusztai tavakon. A hó azért hiányzott a télen, ezt a mostani tavaszi esők nem tudják pótolni. De azért  reménykedjünk, hogy lesz utánpótlás rendszeresen és sok madárfajnak szolgál majd a Fancsika élőhelyül az idén!

Kezdődhet a tavasz!

Úgy döntöttem, hogy a rég nem látott Halápi víztározó felé veszem ma az irányt. És milyen jól döntöttem! Gyönyörű tavaszi nap fogadott, amint az egyik magasles előtt kiszálltam a kocsiból. Ez az ősz is kikíváncsiskodott a sűrűből:

De aztán jöttek a madarak. Nyári ludak átrepülve és a vízen úszkálva is mutatkoztak.

Megérkeztek a cigányrécék is:

Téli vendégek is akadtak. Fenyőrigók csapata mellett igazi élmény volt ezzel a kékes rétihéjával találkozni:

De voltak piroslábú cankók, bíbicek, barátrécék, szóltak a bölömbikák! Visított a guvat, megjelent a vízityúk, a kacagott a kis vöcsök és komótosan úszkált a búbos vöcsök. Igazi tavaszi hangulat volt, az énekesesekről (csilpcsalpfüzike, énekes rigó, cigánycsuk) nem is beszélve. A Halápi tározó után nagy nehezen keveredtem ki a főútra, hogy aztán a Fancsikai tavakat is szemügyre vegyem. Érdemes volt a kiruccanás, itt hallottam például az idei első búbosbankát! A bütykös hattyúk egyike már fészket épített, a tó egyik távoli szegletében meg egy nagy kócsag ácsorgott. Bizony sokáig meresztettem rá a szemem, mert elég rövidnek és "túl sárgának" tűnt a csőre. Megfordult a fejemben a pásztorgém lehetősége is, amikor azonban felrepült a madár, már egyértelmű volt, hogy mégis nagy kócsag volt.

De cseppet sem voltam csalódott! Gyönyörű napsütéses időben 55 madárfajt figyelhettem meg és számos élménnyel lettem gazdagabb ma is! Igaz, hogy induláskor még -3 C fok volt, de ez már akkor is TAVASZ!

Megfagyott pillanatok

Mínusz 16 fok. Ennyit mutatott reggel a hőmérő, amikor elindultam otthonról. A Vértesi úti Tócó-szakasz ilyenkor gyakran szolgál madártani meglepetéssel, a be nem fagyó folyószakaszon ugyanis hegyi billegető, havasi pityer, erdei cankó vagy sárszalonka is felbukkan időnként. Ma azonban más szolgált fotótémául. A rekultivált dombon ugyanis citromsármányok és mezei verebek csapata nyüzsgött. A remek fényben a zúzmarás ágakra ki- kiülő madarakat próbáltam fényképezni, így sikerült:

Citromsármány

A Tócó mellett gyalogolva a táli tájképek mellett őzeket is sikerült megörökítenem.

Őzek

A mederből legalább 2000 tőkés réce rebbent fel, kzötük 40-50 csörgő récét számoltam. A tömegből egyszerre mintha egy harmadik faj képviselőjét is megpillantottam volna. A kavargó masszában nem voltam biztos benn, így aztán gyorsan néhány kockát készítettem, és otthon átnézve a fotókat, meg is találtam a fütyülő récét! Érdekesség, hogy egyetlen korábbi adatom volt innen, amikor ugyancsak hasonló hidegben figyeltem (és fotóztam) egy példányt.

Fütyülő és tőkés récék

Persze a téli hideg is adott bőven témát:

Már visszafelé ballagtam, amikor karvaly szállt le nem túl messze tőlem. Az autóval meg is tudtam közelíteni, az ablakon kifotózva pedig ennyire sikerült megörökíteni a félénk madarat:

Karvaly

Később még többször megálltam, a citromsármány-csapatot érdemes volt fotózni a téli tájban:

Citromsármány

A kis énekesek persze nemcsak az én érdeklődésemet keltették fel. Újra megjelent a karvaly, ezúttal fára kiülve:

Karvaly

A nagy lárma oka

Gondoltam járok egyet a közelben, hátha akad a borult időben valamilyen madártani érdekesség. Az iskola mellett, miközben átvágtam az itt található fák között, nagy madárlárma állított meg. Rigók, szajkók, pintyek méltatlankodtak hangosan. Távcsővel próbáltam keresgélni a lárma okát, míg aztán végül megtaláltam:

Macskabagoly

Igen: egy macskabagoly. Szegény pont a fenyő tetejére ült ki, hátha lesz egy kis nyugalma...

Érdekes, hogy míg az erdei fülesbaglyok egyáltalán nem keltik fel az énekesek figyelmét, a macskabagoly megjelenésére mindig így reagálnak. Sajnos teljesen takarásmentes képet nem sikerült készítenem, a mai túra során így is ez volt a legérdekesebb megfigyelés.

Rigók nyomában

Újévi madarak