A legkisebbtől a legnagyobbig

A Fancsikára mentem ma reggel. A Panoráma úton hagytam a kocsit, és gyalog jártam be az I. tavat. A legjobb madaras téma ma egy kis fakopáncs volt, sajnos elég sokat "bujkált". Azért a végén nem úszta meg és mégis lencsevégre került:

Kis fakopáncs

Kis fakopáncs

Természetesen remek őszi témát kínált az aranysárga színekben tündöklő bálványfa lombja, amit nem lehetett kihagyni:

Már visszafelé ballagtam, amikor az egyik fa mögül ismerős nyávogó hangot hallottam. Legnagyobb fakopáncsunk, a fekete harkály! Óvatosan megálltam a törzs előtt és vártam. Egyszerre előbújt a különben nagyon félénk és óvatos madár, és remek fényben, ideális távolságból próbálkozhattam a fotózásával. A madár sokszor elbújt, de mindig újra meg újra előbukkant a fatörzs valamelyik oldalán. Ez lesz idén a legjobb fotóm! - gondoltam naivan - mert kisvártatva megjelent egy kóbor horgász gépkocsival és pontosan a "harkályos fa" meg köztem berregett végig. A madár persze ezt már nem bírta ki, világgá ment, így a remek fotózásnak vége is szakadt. 

Az eddig elkészült képek közül azért ide illesztek kettőt. Fekete harkályról nem készítettem még ennél jobb fotót sem, de a tudat, hogy mit ki lehetett volna hozni a helyzetből egy kis szerencsével, még most is bosszant... (A horgász persze csak egy kört tett a gépkocsival, majd vissza is fordult. Egész délelőtt ő volt az egyetlen ember, akivel találkoztam a túrám során...)

Fekete harkály

Fekete harkály

Szeptemberi pillanatok

Beindult a madárvonulás, így a nagy "tavaszi madárles" után jöhetnek az őszi élmények. A bocskaikerti erdőszélen először egy mogyorót rejtegető szajkóval hoz össze a sors. Sajnos csak rövid ideig mutatja magát és "zsákmányát", aztán továbbáll.

Szajkó

Aztán a lucernaföld melletti fasorban már egy vonuló madárral is találkozom. Nem is eggyel, legalább egy tucatnyi szürke légykapóval hoz össze a sors. Idén most először látom a fajt, sőt, egyik-másik példány rövid időre ki is ül, hogy fotózhassam...

Szürke légykapó

Harkályok is fel- feltűnnek, a legjobb faj ma kétségtelenül egy közép fakopáncs:

Közép fakopáncs

Kis csapat énekesmadár bukkan fel halkan nyüzsögve: őszapók. Némelyik olyan közel van, hogy nem tudok ráélesíteni. Egyébként is nagyon szelíd faj, csak hát néhány másodpercnél tovább egyik sem bír megülni, így ez lesz a legjobb képem róla:

Őszapó

Délután a Fancsikai tavaknál is teszek egy futó látogatást. Tavalyhoz képest bőven van víz, viszont nincsenek partimadarak. Vagy ha vannak is, a felnőtt mocsári növényzetben nem tűnnek fel, akárhogy keresgélek. Viszont fészkelt idén mind a négy vöcsökfaj, meg költöttek a hattyúk is. A hét fióka most már anyányi méretű, most is készítek egy fotót a "csonka" családról. (A többi nem fért rá a képre)

Bütykös hattyúk

Ezután már csak egy érdekesség maradt. Mint egy hosszú nyakú vöcsök vagy búvár, úgy tűnt fel ez a vörös gém a vízen. Ugyanis úszott!!!

Vörös gém

Vörös gém

Pásztorgémek a Hortobágyon

Régen jártam a halastavakon, végül a mai napot tűztük ki Dorka lányommal egy kis hortobágyi kirándulás dátumának. Koczka Andrisék is épp erre a napra hirdettek szakvezetéses madarász túrát ide, így aztán csatlakoztunk a rendezvényhez. Mivel a csaknem három hete itt tartózkodó pásztorgémekkel is volt esélyünk találkozni, megvolt a megfelelő motiváció is számunkra.

Szerencsénk volt! Már a kisvonatból ki tudtunk szúrni három példányt, és a jármű zötyögése ellenére fénykép is készült egyikükről:

Pásztorgém

A Kondás tavon a rengeteg nyári lúd mellett darvakat, nagy godákat és füstös cankókat is megfigyelhettünk. A nagy hőségben sok egyébre már nem számíthattunk, így a következő járattal a Bivalyos tóig (a pásztorgémek tartózkodási helyéig) visszamentünk, és a a ritka vendégeket próbáltuk még keresni. Persze egy-két fotótéma addig is akadt:

Dankasirály

Kardoslepke

Végül előkerült mindhárom pásztorgém (ma csak ennyit láttunk, de Andristól tudom, hogy korábban 5 példányt is megfigyeltek a területen.). Aránylag elfogadható távolságról fotózhattuk a madarakat, csak a déli napsütéssel volt baj. Máskor nem is fényképeztem volna ilyen fényviszonyok mellett, na de a fajjal ez volt az első találkozásom!!!

Pásztorgémek

Pásztorgém

Végül egy rövid videót is készítettem a teleszkópba kamerázva a telefonnal. Mázlim volt, épp kajált közben valamit a madár - hogy mit, azt sajnos nem tudtam kilesni utólag sem.

Végül nagy hőségben, de eredményesen zárhattuk a mai napot: jót madarásztunk!

Pacsirták között

Érdekes élőhely Bocskaikertben az úgynevezett "partfal". Az egykori homokbányászattó tanúskodó hatalmas gödrök falában partifecskék és gyurgyalagok költenek, de a környező mezőgazdasági területek is tartogatnak élményeket. Ma reggel például erdei pacsirta hangjára figyeltem fel, sajnos megpillantani nem sikerült a madarat. A mezei pacsirták viszont rendületlenül fújják gyönyörű éneküket a magasban. Leszállva viszont ritkán mutatkozik meg olyan szépen, mint ma történt. Az autó ablakán át fotózva sikerült is megörökíteni:

Mezei pacsirta

Mezei pacsirta

Bocskaikertben egyáltalán nem ritkaság, ha búbosbankával találkozunk. Őkelme ezúttal egy barázdabillegetővel sétálgatott, rovarzsákmány után kutakodva. Sajnos a billegető nem lett éles, így ő végül lemaradt a képről. A banka-fotó viszont hangulatos lett - szerintem.

Partfalas élmények

Ma ismét a partfalat látogattam meg. 9-10 pár gyurgyalag, 15-20 pár partifecske költhet itt.

Partifecske

Érdemes azonban a partfal mögé is vetni egy-egy pillantást. Örömteli egy sármányféle jelenléte a területen: ez pedig a sordély! Minden bizonnyal költ ezen az élőhelyen.

Sordély

A homoktalaj sok érdekességet tartogathat még. Ezt a kis "tölcsérlakót" alig vette észre, majd később egy negyedórán át figyeltem a viselkedését. Talán valamilyen aknászpók lehet, folyamatosan kiszaladt, majd visszaszaladt a lyukból.

A cigánycsuk hímje igencsak mutatós, kár, hogy félig takarták az akáclevelek:

Cigánycsuk

A tövisszúró gébics is rendszeresen szem elé kerülő és minden bizonnyal fészkelő faj a területen. Ez a szürke fejű tojó igazán mutatósan ült be elém, így aztán lencsevégre kaphattam.

Tövisszúró gébics - tojó

Tövisszúró gébics - tojó

Tócó-völgyi pillanatok

Elhatároztam, hogy ma reggel körbejárom a Tócó-völgy köntösgáti részét. Az énekesek domináltak ezúttal. A vasúti töltés melletti, fás-bokros élőhelyen barátposzáták, fülemülék és mezei poszáták fogadtak.

A réti útifüvet porzó méhecske látványa is fotótémát kínált.

Akárcsak a Tócó-patakban nyugodtan pihenő tavi béka.

A Lapos melletti vasúti töltés mentén bodzabokrok, diófák, sőt nádasok húzódnak. Egy virágzó (gyalog)bodzán érdekes jószágra bukkantam, Valamilyen darázsra hasonlító, hártyásszárnyú rovar, de hogy pontosan micsoda, azt eddig nem sikerült kiderítenem. Várom az ötleteket!

Újra Sárándon

Régen jártam már a mikepércsi-sárándi határban. Ezúttal hát errefelé vettem az irányt. Már a sárándi tsz-úton meg kellett állnom: ez a barna rétihéja szerepelni akart a felvételen:-))

Barna rétihéja

Ennél jobb portré is sikerült, néhány perccel később. Ugyancsak a kocsiból kaphattam lencsevégre ezt a gébicset. Az elmosódott háttérrel igazán ütős kép lett - szerintem.

Tövisszúró gébics

A Városréti legelőn néhány éve találtam pár tő korcs vagy más néven fátyolos nőszirmot.Kíváncsi voltam, megvannak e még. Szerencsére találtam két tövet, igaz már kezdtek elvirágozni. Ahogy tovább ballagtam, kb. 500 méterre valami kéklett tőlem a távolban. Csak nem ezek is Iris spuriák? Elhatároztam, hogy előbb a tározó madárvilágát derítem fel, azután visszafelé ellenőrzöm a gyanúmat. Az egykor szebb napokat látott Tócó-Kösely menti tározónak most csak egy medencéjében csillogott némi víz. Piroslábú cankó, szárcsa, átrepülő vörös gém szolgált némi madaras énekességet. No meg a nádi énekesek: cserregő- foltos és énekes nádiposzáták, nádirigó, nádi tücsökmadár és kékbegyek! Visszafelé egy madarász kollégával is összetalálkoztam, így együtt derítettük fel a kékes lilás rejtélyt. Közben két darut is láttunk, ami különösen örömteli volt (ennél nagyobb öröm csak az lett volna, ha fiókával kerülnek elénk:-))

Aztán meglett az íriszmező: 

Korcs vagy fátyolos nőszirom

Közelről a virág

Kibomlóban

Legalább 1600 tő virágzott a védett növényből, de talán a 2000 példány sem túlzás. Húsz millió forint eszmei érték (ha a majdnem ennyi, már elvirágzott, terméses egyedet nem számoljuk) terítette be előttünk a tájat: ezért már biztosan érdemes volt felkelni!