2017. július 18., kedd

Pillanatképek

A Fancsikai tavakon nyugodt az élet. Úgy is írhatnám, hogy nem sok minden történt, amikor ott jártam. A szerkőfiókák már nagyok, de még nem repültek, a melegben meg nem sok minden mutatkozott. Azt a huszonegynéhány nagy kócsagot leszámítva, amelyek azért jól néztek ki a tó egyik sarkában - csak éppen fotózni nem lehetett őket. 
 Néhány pillanatképet azért készítettem ma is.
Fekete szemeslepke

Átrepülő búbosbanka

A legjobb faj ma kétségkívül ez a parlagi pityer volt: A gyurgyalagok élőhelyén sikerült lencsevégre kapni, és egész sokáig hagyta magát fotózni. Ennyit sikerült kihozni a témából:
Parlagi pityer

Parlagi pityer

2017. július 15., szombat

Aliga


Családi nyaralásunk helyszíne ezúttal Balatonaliga volt. Mivel vonattal mentünk, a csomagok mennyiségének csökkentése érdekében le kellett mondani pár dologról, így sem távcsövet, sem teleobjektívet nem vittem magammal:-(( 

A kisebb fotómasinámmal szerencsére lehet elfogadható tájképeket készíteni, így azért némi természetfotót csak sikerült becsempészni a családi felvételek közé...

Rögtön első este ilyen naplemente fogadott bennünket:
Naplemente Balatonaligán








A fenti képekből azt gondolnánk, hogy békés, nyugodt este várt ránk, Nem így történt... Míg a lemenő nap fotózásával bíbelődtem, dél felől valami nagyon ijesztő dolog kezdett közeledni: 


Nyugati irányban a naplemente narancsvörös színei is rávetültek az érkező viharfelhőkre, ettől a rózsaszínes-szürkés árnyalatban úszó égbolt még nyugtalanítóbbá vált. 


Nem is alaptalanul. Néhány másodperc múlva leszakadt az ég. Futva menekültem fel a szobánkba - szerencsére nem volt messze - a vihar ekkor már a szálloda folyosóján tombolt. Valaki nyitva hagyta az ablakot és az orkánerejű szél vízzel együtt mint valami trópusi monszun tett látogatást a falak között. Miután nagy nehezen becsuktam az ablakot, már a szobánk menedékéből sztoikus bölcsként figyeltem a kint zúgó áradatot. Szerencsére ez a fényképezőm videót is képes készíteni, így némi ízelítőt nyújthatok az átélt ítéletidőből:


A szélvihar nem is tartott olyan sokáig, utána jégeső és erős zivatar zárta a természet "bemutatóját". A villámlások az erkélyről szemlélve is félemetesek voltak, egyet sikerült "elcsípnem" és ezt lassítva közé is teszem:


A vihar alaposan lehűtötte az egyébként jókora hőséget, így végül még nyugodtan is aludtunk. Egy-egy furcsa robajt azért hallottunk még az éjszaka, amit nem nagyon tudtunk hova tenni. Másnap reggel derült ki, hogy mik voltak. A kidőlő fák zuhanása és törése...


Amerre mentem, tövestől kicsavart és derékbe tört fák voltak mindenütt. Azt hittük, hogy a Balaton mellett élőknek ez a tegnapi vihar nem szokatlan jelenség, de kiderült, hogy alaposan tévedtünk. 157 km/órás sebességű orkán csapott le ránk és a környező településekre, ilyet korábban még sohasem mértek a Balatonon!


Ezen a stégen tegnap délután még napoztak a nyaralók, ma már romokban az építmény:




Ezt a két vitorlást is felborította  a szélvihar:

Előző nap még ezen a lépcsőn mentünk le a vízbe, most fél méterrel odébbtéve és keresztbe fordítva találtam:

A parti zuhanyzó vascsövét(!) is elhajlította az ítéletidő!

De volt, ahol a cserepeket is lekapkodta:

Másnap éjjel órákon át tartó zivatar, harmadnap pedig erős szél jött, így a korábban talpon maradt fák közül is sok dőlt még ki a hét folyamán... 


Pedig volt gyökerük a kidőlt fáknak rendesen. A méretük talán jobban érzékelhető a következő képeken:





Sajnos egész héten elég erős szél fújt, így a balatoni fürdőzésünk nem volt zavartalan.  Tájképnek viszont a hullámzó tó látványa nem volt csúnya:











Aztán persze jöttek az újabb naplementék is. Nincs belőlük két egyforma...




A komponálásba még egy kis művészkedés is belefért:


 Kevés fürdéssel, sok pihenéssel és "izgalmas" élményekkel telt hát a balatoni nyaralásunk. Az alábbi szitakötős képpel köszönök el - remélem csak egy évre - a magyar tengertől.

Vízipásztor

2017. július 9., vasárnap

Fancsikától Halápig

A ma reggeli fényeket a Fancsikán csodáltam meg. Sok újdonság nem volt, de a fiókás madarak látványa mindig nagy élmény. A búbos vöcsöknek legalább négy családját számoltam meg a tavon.

Búbos vöcsök fiókával
A fattyúszerkők fiókái között már repülősek is vannak. Feltűntek a bakcsók is. A képen egy öreg madár, de akadtak fiatalok is.
Bakcsó
A homokfalnál a gyurgyalagokat próbáltam fotózni. Nem 100%-os a kép, de  érdekessége, hogy egy olyan óriás szitakötőt visz, amit a múltkor fényképeztem.
Gyurgyalag szitakötővel

Gyurgyalag szitakötővel

Gyurgyalag szitakötővel
Miután hamar végeztem, elhatároztam, hogy teszek egy kitérőt a Halápi-víztározóhoz. És milyen jól tettem! Egy berki tücsökmadár szólt hangosan, alighogy a tóhoz értem. A kocsi ablakán keresztül próbáltam fotózni. Sajnos sokszor takarásban volt, de mivel nem mindennapos fotótéma számomra, így is megörökítettem:
Berki tücsökmadár

Berki tücsökmadár
Egyszer-egyszer csak kibukkant a nadárka:
Berki tücsökmadár
Sőt, egy pillanatra ki is ült:
Berki tücsökmadár



Berki tücsökmadár
Egy lepke is mindig olyan látvány, ami miatt érdemes megállni.
Vörös szemeslepke
Vörös szemeslepke


A Halápi-tározó nagy részét már a nádas benőtte, a nyíltabb vízfelületek meg ezúttal kevesebb látnivalót nyújtottak. Csak néhány szárcsa meg kis vöcsök mutatkozott. A levegőbe már érdemesebb volt nézni. Fekete gólya repült át előttem!
Fekete gólya
A nádasban fiatal kék cinegék akarták mindenáron, hogy megörökítsem őket. Hát legyen:
Kék cinege (fiatal)

Kék cinege (fiatal)

Kék cinege (fiatal)
És persze fiatal tövisszúró gébics is akadt. Ezúttal egy selyemkóró árnyékában:
Tövisszúró gébics (fiatal)

2017. július 8., szombat

Bocskaikerti reggel

Nagyszerű, napsütéses és szélcsendes reggel volt ma Bocskaikertben. Egy rövid kerékpáros túrával próbáltam kihasználni a remek időt. A vasútállomás közelében egy fiatal tövisszúró gébics bizonyította, hogy itt is költ a faj. 
Tövisszúró gébics (fiatal)
A távolban fecskék riasztottak az alábbi rgadozót meglátva. Valószínűleg héja lehetett! (Köszönet Papp Gábornak a határozásért!)
Héja
Mindenhol vírítanak a napraforgók. Jó kis fotótéma, bár Van Gogh után már nem nagyon rúghatunk labdába.
Napraforgó

Napraforgók


Napraforgótábla