2018. február 11., vasárnap

Ritka vendég

Mindig nagy élmény, ha nálunk, az Alföldön egy olyan madárfaj jelenik meg, amellyel normál esetben csak hazánk hegyvidéki tájain találkozhatnánk. A madarak egy része minden télen lehúzódik az alacsonyabb fekvésű területekre, a süvöltőkkel, fenyőpintyekkel vagy a hegyi fakusszal való találkozás nem számít rendkívülinek. A rendszertelenül megjelenő hegyvidéki vendégek viszont már igazi "csemegét" jelentenek!
Hajdúböszörményben ezen a télen például vagy két hónapig mutatkozott egy fenyőszajkó. Ezzel a fajjal korábban már Bocskaikertben is összehozott a szerencse, de azért jó lett volna a ritka vendéget újra látni. A héten már felkerestem egyszer a települést, ám nem járt sikerrel a kutatásom. Más madarászok is hiába keresték a fajt, találtak helyette egy még jobbat! Veszelinov Ottó szúrta ki a böszörményi temető bejáratánál a fán üldögélő uráli baglyot. Az uhu után a legnagyobb hazai bagolyfaj bizony nem túl gyakori vendég megyénkben. Az Alföldre sem jellemző, többnyire csak a régi, "inváziós" években jegyezték fel sík vidéken történő előfordulását. Két éve egy beteg példányt találtak Debrecenben, ezen a télen azonban megszaporodtak a faj megfigyelései környékünkön. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például több helyen is észlelték, amikor decemberben Nyírderzsen látta valaki, már azt számolgattam, hogy az légvonalban nincs 60 kilométerre sem Bocskaikerttől... Hátha ide is "jutna" - bizakodtam. 

Hajdúböszörmény sincs olyan messze, ma reggel én is felkerestem a helyet, ahol a ritka vendéget találták. Először nem volt szerencsém. A temető kapuja még zárva volt, így aztán körbejártam a területet, de nem láttam a keresett madarat. Nyitás után már más madarászokkal együtt kerestem a baglyot és hamar meg is találtuk. Egy fűzfán üldögélt, és nem volt túl bizalmas, többször is felrebbent. (Lehet, hogy unja már a fokozott érdeklődést!) Végül sikerült néhány fotót is készítenem róla így ma reggel egy nagy élménnyel is gazdagodtam!

Uráli bagoly

Uráli bagoly

Uráli bagoly

2018. január 28., vasárnap

Köd a halastavon

Ma végre kijutottam a Hortobágyi Halastóra. Kezdetben a felfagyott talaj is kedvezett a gyaloglásnak, később egyre jobban olvadt és a főgát a visszaútra már egy nagy sáros masszává alakult. A kezdeti napos idő biztató volt, ráadásul sok réce és lúd nyüzsgött a tavak jégmentes részein. Mire elértem azonba n a VIII. és XI. tó közötti megfigyelő tornyot, a fényviszonyok hirtelen megváltoztak...  Még sikerült felfedeznem a madártömegben egy kontyos réce gácsért, majd hatalmas köd szállt le, gyakorlatilag minden további megfigyelést lehetetlenné téve. A köd kialakulásának elején sikerült még ezt a rétisast is lencsevégre kapnom, így ezzel az egy fotóval legalább beszámolhatok a halastavakon tett túrámról. 

Eredménytelennek nem nevezném a mai kirándulást, hiszen 26 madárfajjal sikerült találkozni, de mi lett volna köd nélkül??!

2018. január 27., szombat

Fenyőpinty

Az etetőhelyen rendre megjelenik 1-2 fenyőpinty is. Így néhány képet idén is sikerült  készítenem a fajról.
Fenyőpinty

Fenyőpinty

Fenyőpinty

2018. január 25., csütörtök

Közép

Az erdőben létesített etetőhelyhez kilátogatva ma napsütéses idő fogadott. Alig álltam néhány percig csöndben, két érdekesebb madárfaj is bejött az objektív elé. A harkályok közül talán a legszebb a közép fakopáncs...
Közép fakopáncs
a téli vendégek közül pedig egy süvöltő is mutatkozott:
Süvöltő

2018. január 22., hétfő

Magolási módszerek

Az MME jóvoltából egy jó adagnyi napraforgó tányérhoz jutottunk. Az erdőben létesített etetőhelyen vetettem be a csemegét, remek megfigyelési lehetőséget teremtve így a madarász sulis gyerekeknek. Remekül meg lehet például figyelni a pintyfélék és a cinegék táplálkozása közötti különbséget. A meggyvágó a legnagyobb pintyünk, és ő is igazi magevő. A napraforgót a csőrével képes kibontani, így profin szotyizva tud táplálkozni a téli madáretetőn. Nem is hagyja ott a "terített asztalt", amíg jól nem lakik. Az alábbi képeken is megfigyelhető a meggyvágó technikája:
Meggyvágó magbontása 1.

Meggyvágó - magbontás 2.


Meggyvágó - magbontás 3.


Meggyvágó - magbontás 4.

A fenyőpinty is tudja mindezt, ám sokkal óvatosabb, bizalmatlanabb madár, így nem marad olyan sokáig egy helyben, mint a meggyvágó vagy a zöldike.

Fenyőpinty

Fenyőpinty

Fenyőpinty és meggyvágó

Fenyőpinty és meggyvágó
A cinegék ezzel szemben igazi rovarevő csőrrel rendelkeznek. Ez a "szerszám" nem alkalmas a magolásra, így csak lábukkal leszorítva, csőrükkel felkopácsolva tudják felnyitni a csemegét. Ezért van az, hogy a cinegék kikapnak egy magot, elrepülnek vele egy biztonságos ágra, ott felbontják, megeszik a tartalmát és utána térnek vissza az etetőre. Mivel rövid ideig tartózkodnak csak egy helyben, ezért fotózni is nehezebb őket. Ezúttal egy barátcinege: 
Barátcinege

Barátcinege
... és egy kék cinege állt modellt:-)
Kék cinege

2017. december 30., szombat

Napsütésben...

Végre kisütött a nap, így az év utolsó előtti napján egy kis fotós-madarászós sétára indultam. Néhány az ellesett pillanatokból:

Nagy fakopáncs - hím

Házi veréb - portré

Házi veréb - portré

Fekete rigó
Hazatérve még itthon is akadt látnivaló. Az etetőt is látogató fenyvescinege ezúttal is adott témát. Nem könnyű fotózni az izgó-mozgó kis madarat, ezúttal is csak így sikeredett:
Fenyvescinege

Fenyvescinege
Egy mezei veréb is modellt ült végül, így egy majdnem festményszerű fotóval zárhatom az idei esztendőt.
Mezei veréb

2017. november 5., vasárnap

Fenyvescinege és társai

A ma délelőtti napsütéses időben kerékpárral jártam be a környék élőhelyeit. A "szokásos" fajokon kívül végül akadt egy meglepetés is.

Szajkó

Süvöltő

Csuszka
Az alábbi madár okozott egy kis fejtörést. Teleszkóp nem volt nálam, a kézitávcső meg nem adta ki a nagy távolságból. Ahogy közeledtem, egyre használhatóbb képeket készíthettem róla, végül egy kis segítséggel sikerült meghatározni őkelmét. Kenderike. (Köszönet Kovács Gergelynek!)
Kenderike

A szántóföldek fölött egy nagy őrgébics is átrepült:
Nagy őrgébics
Az iskola melletti erdőben jött a meglepetés. Legalább 3 fenyvescinege sürgölődött a tűlevelű ágakon. Nem akkora ritkaság, de idén még nem kerültek elő, fényképeznem meg eddig nem igazán sikerült a fajt. Amúgy is elég nehéz fotótéma. Hol az ágak takartak be, hol árnyékba került a madár, hol meg bemozdult. A legjobban még ezek a képek sikerültek. A legjobb bélyeg, a madár fehér tarkója azért látszik mindegyiken:
Fenyvescinege

Fenyvescinege

Fenyvescinege