2018. február 25., vasárnap

Jégkorongok és varázssüvegek

Ma reggelre -11 C-os hidegre ébredhettünk. A kemény fagy mellé erős szél is társult, így eredeti tervemről hamar lemondtam. (A Tisza-tóhoz vagy a Hortobágyi-halastóra szerettem volna kimenni, de a nagy szélben tartani lehetett attól, hogy a vízimadarak többsége a nádasban bújik meg - akkor meg minek annyit autózni...) Abban bíztem, hogy a nagy hidegben talán a be nem fagyó vízfelületre gyűlnek a környékbeli récék, így a K-2-es víztározót (hétköznapi nevén a Gatya-tavat) kerestem fel. Nem is volt befagyva a tó, de néhány tőkés récén kívül nem is találtam rajta madarat. A szél és a hideg által létrehozott alkotásokat viszont megcsodálhattam. A fűzfa gallyaira, a fatörzsekre fröccsenő víz jéggé dermedt és mesebeli figurákat készített. Jégkoloncok, fagykorongok, varázssüvegek voltak a víz szélén mindenütt:




Varázssüvegeg




Jégkorongok






Bár jól fel voltam öltözve, a kezemen kesztyű is volt, az ujjaim hamar el kezdtek fázni, néhány perc múlva pedig már olyan szinten fájni kezdtek, hogy nem gyönyörködhettem tovább a tél csodáiban, gyalogoltam vissza a kocsihoz. (Az erős és nagyon hideg széllel szemben még ez sem volt olyan egyszerű.)
A kocsiban hamar átmelegedtem, és mivel útközben a Tócóvölgy környékén sok fenyőrigót láttam, a következő úticél a Bartók Béla úti Tócó-hídhoz volt. Két örvös galamb fogadott, ahogy kiszálltam az autóból. (Bár majd' egy hónapja is láttak már itt egy példányt, most kettő rebben fel előttem.) Egy ölyv is keresztülrepül, majd néhány fenyőrigó is megjelenik.



Sikerül egy zöld küllőt is megfigyelni egész közelről, ám jó mindig takarja valami ág, így csak dokumentálom a harkályfaj jelenlétét. Egy jégcsapot még fotózok, aztán a Vértesi út felé veszem az irányt:

A Tócó itteni ága nem szokott befyagni, így itt is reménykedem valami érdekességben. Egyelőre a varjútömeg a fotótéma.
Vetési varjak
 Legutóbb olyan ötezerre becsültem a szeméttelep környékén csoportosuló varjak számát, most legalább tízezer példány nyüzsög:
Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg

Varjútömeg
Varjútömeg
 A Tócó vizén tőkés- és csörgő récék mutatkoznak. Érkezésemre felrebbennek, egy gácsér és egy tojó előttem repül át:
Csörgő réce
 A Tócó partján sétálva kis csapat énekesmadár kerül elém. Citromsármányok. Egyikük annyira belefeledkezik a táplálékkeresésbe, hogy egész közelről fotózhatom.
Citromsármány
 Újabb récecsapat kel szárnyra, a vetési varjak is izgatottá válnak.
Csörgő récék
 A riadalom oka is kiderül: az év madara, a vándorsólyom bukkan fel a semmiből. Meghajtja a varjakat, de nem sokáig tudom szemmel követni, olyan hirtelen tűnik el, mint ahogy előkerült.
Vándorsólyom
 Végre előkerül egy áttelelő madár: egy erdei cankó. Idén még nem láttam (csak decemberben), a jó fényben még fotózni is próbálom az óvatos madarat.
Erdei cankó
 Hamarosan egy hegyi billegető is felbukkan, de hamar odébbáll.
Hegyi billegető
 A csörgő récék is újra elém kerülnek, így velük zárom a mai fagyos napomat:
Csörgő récék

Csörgő récék

2018. február 11., vasárnap

Ritka vendég

Mindig nagy élmény, ha nálunk, az Alföldön egy olyan madárfaj jelenik meg, amellyel normál esetben csak hazánk hegyvidéki tájain találkozhatnánk. A madarak egy része minden télen lehúzódik az alacsonyabb fekvésű területekre, a süvöltőkkel, fenyőpintyekkel vagy a hegyi fakusszal való találkozás nem számít rendkívülinek. A rendszertelenül megjelenő hegyvidéki vendégek viszont már igazi "csemegét" jelentenek!
Hajdúböszörményben ezen a télen például vagy két hónapig mutatkozott egy fenyőszajkó. Ezzel a fajjal korábban már Bocskaikertben is összehozott a szerencse, de azért jó lett volna a ritka vendéget újra látni. A héten már felkerestem egyszer a települést, ám nem járt sikerrel a kutatásom. Más madarászok is hiába keresték a fajt, találtak helyette egy még jobbat! Veszelinov Ottó szúrta ki a böszörményi temető bejáratánál a fán üldögélő uráli baglyot. Az uhu után a legnagyobb hazai bagolyfaj bizony nem túl gyakori vendég megyénkben. Az Alföldre sem jellemző, többnyire csak a régi, "inváziós" években jegyezték fel sík vidéken történő előfordulását. Két éve egy beteg példányt találtak Debrecenben, ezen a télen azonban megszaporodtak a faj megfigyelései környékünkön. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például több helyen is észlelték, amikor decemberben Nyírderzsen látta valaki, már azt számolgattam, hogy az légvonalban nincs 60 kilométerre sem Bocskaikerttől... Hátha ide is "jutna" - bizakodtam. 

Hajdúböszörmény sincs olyan messze, ma reggel én is felkerestem a helyet, ahol a ritka vendéget találták. Először nem volt szerencsém. A temető kapuja még zárva volt, így aztán körbejártam a területet, de nem láttam a keresett madarat. Nyitás után már más madarászokkal együtt kerestem a baglyot és hamar meg is találtuk. Egy fűzfán üldögélt, és nem volt túl bizalmas, többször is felrebbent. (Lehet, hogy unja már a fokozott érdeklődést!) Végül sikerült néhány fotót is készítenem róla így ma reggel egy nagy élménnyel is gazdagodtam!

Uráli bagoly

Uráli bagoly

Uráli bagoly

2018. január 28., vasárnap

Köd a halastavon

Ma végre kijutottam a Hortobágyi Halastóra. Kezdetben a felfagyott talaj is kedvezett a gyaloglásnak, később egyre jobban olvadt és a főgát a visszaútra már egy nagy sáros masszává alakult. A kezdeti napos idő biztató volt, ráadásul sok réce és lúd nyüzsgött a tavak jégmentes részein. Mire elértem azonba n a VIII. és XI. tó közötti megfigyelő tornyot, a fényviszonyok hirtelen megváltoztak...  Még sikerült felfedeznem a madártömegben egy kontyos réce gácsért, majd hatalmas köd szállt le, gyakorlatilag minden további megfigyelést lehetetlenné téve. A köd kialakulásának elején sikerült még ezt a rétisast is lencsevégre kapnom, így ezzel az egy fotóval legalább beszámolhatok a halastavakon tett túrámról. 

Eredménytelennek nem nevezném a mai kirándulást, hiszen 26 madárfajjal sikerült találkozni, de mi lett volna köd nélkül??!

2018. január 27., szombat

Fenyőpinty

Az etetőhelyen rendre megjelenik 1-2 fenyőpinty is. Így néhány képet idén is sikerült  készítenem a fajról.
Fenyőpinty

Fenyőpinty

Fenyőpinty

2018. január 25., csütörtök

Közép

Az erdőben létesített etetőhelyhez kilátogatva ma napsütéses idő fogadott. Alig álltam néhány percig csöndben, két érdekesebb madárfaj is bejött az objektív elé. A harkályok közül talán a legszebb a közép fakopáncs...
Közép fakopáncs
a téli vendégek közül pedig egy süvöltő is mutatkozott:
Süvöltő

2018. január 22., hétfő

Magolási módszerek

Az MME jóvoltából egy jó adagnyi napraforgó tányérhoz jutottunk. Az erdőben létesített etetőhelyen vetettem be a csemegét, remek megfigyelési lehetőséget teremtve így a madarász sulis gyerekeknek. Remekül meg lehet például figyelni a pintyfélék és a cinegék táplálkozása közötti különbséget. A meggyvágó a legnagyobb pintyünk, és ő is igazi magevő. A napraforgót a csőrével képes kibontani, így profin szotyizva tud táplálkozni a téli madáretetőn. Nem is hagyja ott a "terített asztalt", amíg jól nem lakik. Az alábbi képeken is megfigyelhető a meggyvágó technikája:
Meggyvágó magbontása 1.

Meggyvágó - magbontás 2.


Meggyvágó - magbontás 3.


Meggyvágó - magbontás 4.

A fenyőpinty is tudja mindezt, ám sokkal óvatosabb, bizalmatlanabb madár, így nem marad olyan sokáig egy helyben, mint a meggyvágó vagy a zöldike.

Fenyőpinty

Fenyőpinty

Fenyőpinty és meggyvágó

Fenyőpinty és meggyvágó
A cinegék ezzel szemben igazi rovarevő csőrrel rendelkeznek. Ez a "szerszám" nem alkalmas a magolásra, így csak lábukkal leszorítva, csőrükkel felkopácsolva tudják felnyitni a csemegét. Ezért van az, hogy a cinegék kikapnak egy magot, elrepülnek vele egy biztonságos ágra, ott felbontják, megeszik a tartalmát és utána térnek vissza az etetőre. Mivel rövid ideig tartózkodnak csak egy helyben, ezért fotózni is nehezebb őket. Ezúttal egy barátcinege: 
Barátcinege

Barátcinege
... és egy kék cinege állt modellt:-)
Kék cinege

2017. december 30., szombat

Napsütésben...

Végre kisütött a nap, így az év utolsó előtti napján egy kis fotós-madarászós sétára indultam. Néhány az ellesett pillanatokból:

Nagy fakopáncs - hím

Házi veréb - portré

Házi veréb - portré

Fekete rigó
Hazatérve még itthon is akadt látnivaló. Az etetőt is látogató fenyvescinege ezúttal is adott témát. Nem könnyű fotózni az izgó-mozgó kis madarat, ezúttal is csak így sikeredett:
Fenyvescinege

Fenyvescinege
Egy mezei veréb is modellt ült végül, így egy majdnem festményszerű fotóval zárhatom az idei esztendőt.
Mezei veréb