Fenyőszajkó és nílusi lúd

Tegnap már csak átrepülve kerültek elém reggel a pacsirták, pedig egy gyalogos bejárással több élőhelyet is felkerestem. Az iskola melletti gyepen kívül a Fenyves utca és a temető közötti gyomos területet, illetve a partfal környékét.  A borongós, felhős időben azonban nem sok minden akadt: a leglátványosabbnak maga az égbolt bizonyult.

Ablak a világra:

Ma újra sok napsütés várt. Ránéztem a gyepre, de a pintyek száma is folyamatosan csökken, már alig 100-150 példány mozgott a területen. Erdei pacsirták pedig már nem mutatkoztak...

Egy vadrózsabokorban mezei és házi verebek "fotóztatták" magukat:

Mezei veréb (a háttérben egy házi)

Házi veréb tojó

Kenderikék és tengelicek megfogyatkozott serege:

Pintyek

Tegnap jutott el hozzám a hír, hogy Debrecenben, a Poroszlay utcán egy fenyőszajkó tartózkodik néhány napja. Már tegnap arra kanyarodtunk délután Flórikával, de félórás keresés alatt nem lett meg a madár... Ma délután volt egy kis időm, újra próbálkoztam. Először úgy tűnt, megint nincs szerencsém. Néztem a fákat, a madáretető környékét (állítólag a kihelyezett magokra is rájár), a szomszédos házak kertjét. Már majdnem feladtam, amikor az egyik ablakpárkányon üldögélve megpillantottam őkelmét:

Fenyőszajkó

Így találkoztam hát 10 év után újra fenyőszajkóval. Ő maga nem lelkesedett a pillanattól, mint én. Egykedvűen üldögélt az ablakpárkányon, tollászkodott, velem egyáltalán nem törődött. Csak a kerítés miatt nem mehettem hozzá közelebb, de így sem panaszkodhatok: a legjobb fényben sikerült "elkapnom" a vendéget.

Fenyőszajkó

Én és az árnyékom...

A szükségesnél tovább nem akartam zavarni a madarat (bár, mint említettem, nem zavartatta magát:-), meg azt sem akartam megvárni, hogy engem küldjön el valaki a helyszínről. 

Gondoltam, hogy a Poroszlay utcák és a Mikszáth u. között telelő erdei fülesbaglyokat is felkeresem. (Régen 50-60 példány is összeverődött itt a társasházak közötti fenyőkön és egyéb fákon. Már jó pár éve azonban körbekerítették az épületeket, így csak az utcáról be-bekukucskálva lehet baglyokat keresgélni.) Először úgy tűnt nincsenek is baglyok, majd egy fenyőn mégis számolhattam 6 példányt.  (Fotózni azonban nem lehetett.) Ez is több volt mint a semmi, hogy ténylegesen mennyi lehet a területen, az kérdéses. A régi nagy létszámot valószínűleg nem közelíti meg a számuk. 

Végül még a nagyerdei Békás-tavat gondoltam felkeresésre érdemesnek. A befagyott vízen csak egy kisebb lihogó maradt, ezen azonban kb. száz tőkés réce tartózkodott. És még valaki. Egy nílusi lúd!

Nílusi lúd

Az elég agresszív madárnak általában nem örülnek, ha megjelenik a vízimadarak között, ráadásul nehezen bizonyítható az előkerülő példányok vad vagy félvad eredete is. (Mivel sok helyen tartják, még a debreceni állatkertben is van - lehet hogy onnan szökött?) Egyet azért el kell ismerni: ez a madár úgy csúnya, hogy mégis szép...

Nílusi lúd

Nílusi lúd

Tőkés réce

Nílusi lúd

Nílusi lúd-portré

Nílusi lúd

Tőkés réce-tojó

Duplázódtak...

Nagy esemény volt tegnap az erdei pacsirták megjelenése Bocskaikertben. Ráadásul 3 perc sétára az iskolától, úgyhogy egy-egy lyukasórámban is rájuk nézhetek. Ma reggelre még a nap is kisütött (bár némi felhősödés azért időnként szűrte a jó fényeket), így ideális volt a helyzet egy újabb fotós próbálkozáshoz. Hamar meg is lettek a pacsirták, és  örömmel nyugtázhattam, hogy a számuk megduplázódott: már hat példány tartózkodott a gyomos gyepen. 

Erdei pacsirták

Mind a hat persze nem fért rá egy képre, még felrepülve is csak öt vállalta egyszerre a szereplést:-)

Erdei pacsirták

Tegnap mit nem adtam volna egy kis napsütésért... Az összesereglett pintycsapatról akkor készültek volna igazán "tuti" képek. Ma sütött a nap, voltak pintyek is, de már nem volt olyan látványos tömörülésük, mint előző nap. Ennyi sikeredett:

Pintyek (tengelicek és kenderikék)

Pintyek

A tegnapinál jobb fotókat tudtam viszont készíteni az erdei pacsirtákról. (Korábban egyáltalán nem sikerült még fényképeznem a fajt, így mindenképpen örültem az újabb lehetőségnek.)

Erdei pacsirta

Erdei pacsirták

Erdei pacsirták

Erdei pacsirta

Erdei pacsirta

Téli meglepetések

Ma délelőtt egy jó nagy gyalogtúrát csaptam a bocskaikerti/hadházi határban. A nagy fehérségben akadt azért érdekesség is, a balkáni gerlék negyvenes, majd százas csapata is átrepült fölöttem, majd karvalyok és egerészölyvek is fel- felbukkantak. Sajnos a napsütés nélküli rossz fényben nem nagyon volt értelme a fotózásnak, így ezeket a fajokat nem örökítettem meg. A később előkerülő nagy őrgébicset is csak dokumentáltam, a fotó persze nem lett "galériaképes". Miközben visszafelé ballagtam, gondoltam, hogy téli énekesek reményében érdemes lenne ránézni az iskola melletti gyepes területre. Egy jó népes pintycsapat fogadott! 

 Legalább 600 példányra becsültem a mennyiségüket. Tengelicek, kenderikék, zöldikék és erdei pintyek alkották a tömeget. Napfényben gyönyörű képeket készíthettem volna, de így is sűrűn exponáltam, hátha utólag a képeket kielemezve mégis találok valamilyen ritkább fajt közöttük. Ritkaság ugyan nem akadt, de legalább dokumentáltam ezt a nem túl gyakran látható tömeget.

Hazaérve gondoltam, hogy megmutatom Flórikának is a pintyeket. Szánkóra pattantunk (vagyis csak ő) és elballagtunk a Borostyán utca mellé. Meg is találtuk a csapatot, sajnos a fények most sem voltak jobbak, de akadt valami más is. Pacsirták!

Erdei pacsirták

Ráadásul erdei pacsirták! Bár a faj időnként áttelelhet, én még ezt nem tapasztaltam. Három példány tartózkodott a gyepen, de a délelőtti túrán egy átrepülő madárról készült fotó elemzéséről is kiderült, hogy az is erdei pacsirta volt! Így ma legalább négy példány mutatkozott ebből a kedves kis madárból. Sajnos az éneküket most nem hallhattam, pedig az erdei pacsirták éneke a legszebb madárhangok közé tartozik. No, de helyette most fotózhattam őket- eddig meg ez nem sikerült!

Debrecen téli oázisa

Fekete fehérben

Az első komolyabb havazáson vagyunk túl. Jártam is egyet a bocskaikerti erdőben. Aktuális téli tájképek készítése közben még egy fekete harkályt is sikerült megörökíteni a nagy fehérségben. Egy kis napsütés nem ártott volna, de valami hangulat azért talán így is átjön a mai délelőttből.

Fekete harkály

Levelek nélkül

Ősz végére, tél elejére már csaknem az összes lombhullató fa megkopaszodott. A tölgyeket kivéve, az ő megbarnult levelei majd csak a tavaszi új hajtások megjelenésével pottyannak le teljesen. A levelek nélküli erdőben sokkal könnyebb madarászni: az addig jó rejtekhelyet találó madarak gyakran "fedezék nélkül" maradnak.

Máskor talán ez a karvaly sem tűnt volna fel, most csak az a vastagabb faág takarja:

Karvaly

A valódi téli álmot nem alvó, fészkéből többször is előmerészkedő mókussal általában nem sokáig lehet "szemezni". Ez a példány valószínűleg szomjas lehetett, mert a reggeli fagytól deres ágakat járta és nyalogatta végig.

Mókus

Mókus

Az a piros ott a nyelve:

Mókus

Mókus

Mókus

Mókus

Jönnek a fenyőszajkók!!!

Úgy tűnik, újra fenyőszajkó beözönlés van hazánkban.

Bár Bocskaikertben idén még nem sikerült megfigyelni a fajt, remélhetőleg hamarosan itt is  újra felbukkan majd egy-két egyed. Egy évtizede már volt erre példa! Ugyanis csaknem pontosan 10 évvel ezelőtt, 2008. november 23-án vette észre az első fenyőszajkót egy akkori madarász sulis tanítványom (Nagy Kinga). Akit a részletek érdekelnek, egy korábbi bejegyzésben olvashat az akkori megfigyelésekről. (A madarak ugyanis egészen 2009 februárjáig kitartottak.)  Fenyőszajkó-lesen

Az alábbi fotóm is akkoriban készült. 

Fenyőszajkó 2009. január 8-án a bocskaikerti Báthori utcán

Szóval jönnek szépen a fenyőszajkók. Idén október 15-én észlelték az első példányt Heves megyében, de tíz napon belül már Hajdú-Biharban is megfigyelték a fajt. Azóta már két debreceni adata is akadt, sőt Hajdúhadházon is találtak egy (sajnos elütött) példányt. Szóval érdemes figyelni a diófákat, lucfenyőket, mert a csonthéjasokat és a toboz magjait is szívesen fogyasztja. (Bár a szakirodalom szerint a kedvence a cirbolyafenyő magja:-) Készítettem egy kis animációt az idei fenyőszajkó-beözönlés eddigi adatairól.
Talán így egy kicsivel szemléletesebb, hogyan zajlott az elmúlt három hét inváziója.

Ha végre nekem is újra sikerül találkoznom a fajjal, ígérem, beszámolok róla!