Ködöm volt hozzá...

A ködben semmi szép nincsen - vélik sokan, és bevallom, én is jobban szeretem a napsütéses, fényben gazdag időszakot. Pedig a levegőben lévő vízpára hangulatos tájképeket teremthet, ha pedig fagypont alatti hőmérséklettel érkezik, gyönyörű zúzmarákat eredményezhet. Madárfotók helyett jöjjenek most az elmúlt két hétben megörökített fagyos pillanatok:

Egy csipkebogyó zúzmaraköntösbe bújva:

Falevél fagyos csipkejelmezben:

Vastag zúzmara az ágakon. Variációk egy témára...

A ködben egy magányos kőrisfa is látványos, főleg, ha zúzmara borítja az ágait:

A zúzmara és a zuzmó együttese is "zúzós" lehet.... Kár, hogy a háttér nem volt elég homogén...

A napok óta tartó ködben már az is furcsa, amikor az ember végre megpillantja a napot....

A legjobb pillanat, amikor köd is van, napsütés is, meg még tart a zúzmara. Ezek nagyon rövid ideig tartó alkalmak, nem is tudtam igazán kihasználni. Ha a nap tartósan kisüt, eltűnik a köd és lepotyog a zúzmara. Ha a felhők győznek újra, akkor meg lőttek a remek fényeknek...

Az idei legszebb zúzmarákat január 17-én produkálta a természet. Sajnos, csak húsz percem volt, így valódi komponálásra, a téma teljes kihasználására nem volt módom. De azért nem bántam meg, hogy nálam volt a gép:

"Gyengébb" napokon inkább a köd adja a témát. A Tócó-patak a Szikgát közelében így mutatott:

A köd jótékony hatása ilyenkor is megmutatkozik. A magányos fa és a Tócó medre mögött például nem látszik a debreceni hulladéklerakó. Így a látvány is elviselhetőbb...

A tél egy kis köddel igazán hangulatossá varázsolja az amúgy megszokott útvonalakat is. A bocskaikerti erdő is misztikusabb, mint más alkalmakkor:

Egy alkalommal a debreceni Botanikuskertet is felkereshettem. A nagy ködhöz és a hideghez még egy rövid hózápor is társult. Sajnos, hiába nyüzsögtek a madarak, az ő fotózásukra nem voltak alkalmas fények, pedig szőlőrigók, fenyőrigók, fakopáncsok is nagy számban mozogtak. Maradt itt is a tájkép, mint lehetőség:

 Szóval igyekeztem kihasználni az időjárás adta lehetőségeket az elmúlt napokban. Most már jöhet a ragyogó napsütés, és jöjjenek a madarak is!

Polgár vallomásai

Havasi lilék között

Kaptam egy fülest...

Kaptam egy fülest! Szerencsére nem pofont, hanem egy információt a füles vöcsök egy példányáról, amely a Hortobágyi Halastavon bukkant fel nemrégiben. Az időpont nagyon szokatlan, mert őszi vagy tavaszi vonuláson előkerülő fajról van szó, most pedig nyár végi megjelenést jegyezhettek fel. A www.birding.hu oldalon azt is olvashattam, hogy az I. tó gátjához viszonylag közel úszkált a madár, így elhatároztam, hogy szerencsét próbálok. Sikerült időben felébrednem, így már 6 óra után a halastó gátján ballaghattam. A Bivalyos nagy része ki van száradva, a főgát melletti része azonban nem mutatott csúnyán a reggeli fényben:

A Bivalyos látképe

A Nap még időnként el-elbújt a felhők mögött, pedig nagyon vártam a jó fényeket, mert pár perc múlva már meg is találtam a füles vöcsköt. Az általam korábban még nem látott faj ráadásul nászruhában mutatkozott (nyilván a nyári időpont miatt), és mivel aránylag közel volt, próbálkozhattam a fotózással is.

Füles vöcsök

Elég gyorsan úszkált a madár, hol távolabb, hol közelebb került hozzám, de a fények nem mindig voltak megfelelőek. Közben a szülőtől kunyeráló fiatal búbos vöcsköket is fotózhattam:

Búbos vöcsök fióka

Búbos vöcsök

Egyszer-egyszer egy jégmadár hangját is hallottam, sőt nemsokára le is szállt a közeli zsilipre egy példány! Sajnos félig ellenfényben, de így is készítettem róla néhány képet:

Jégmadár

Időközben a füles vöcsök is előkerült, aminek nagyon megörültem, mert már a fények is ideálisabbak lettek. Ennek ellenére nem volt könnyű jó képet készíteni a fajról, talán a gyors mozgása volt az oka, hogy csak ilyen fotó sikeredett róla:

Füles vöcsök

Búbos vöcsök fióka

Füles vöcsök

Egy üstökösgém is átrepült előttem, sikerült is megörökíteni:

Üstökösgém

Füles vöcsök

Füles vöcsök

Fattyúszerkő

Az I. tó, ahol a füles vöcsök úszkált:

A kormos szerkő példányai is előkerültek:

Kormos szerkő

Ha van fotótéma, akkor gyorsan telik az idő. Egy utolsó fotó a fülesről és ballagtam is vissza a kocsihoz.

Füles vöcsök

Útközben azonban még akadt fotózni való. Partifecskék tömegei szállták meg a közeli épület cseréptetőjét, ahol a résekből szedegettek ki valamiket. Sajnos nem sikerült kivennem, hogy mit.

Partifecskék

Partifecskék

Gondolatok a RAMM-ban

Megígértem, hogy az exeteri Royal Albert Memorial Museum-ban tett látogatásunkról is beszámolok. Angliában nagyon szimpatikus gyakorlat, hogy sok múzeum és kiállítás ingyenesen látogatható, nem kell belépődíjat fizetnünk. Ilyen a RAMM is, így természetesen fel is kerestük - ha már ingyenes...

Nem bántuk meg. Több szinten rendkívül gazdag kiállítási anyag, amit több száz éve gyűjtenek...

A RAMM épülete

Külön részen vannak bemutatva a tengeri csillagok, medúzák és tengeri herkentyűk...

A különböző földrészeket bemutató kultúrtörténeti rész is nagyon érdekes volt, a tengeri emlősök beléből készített, emberi hajszálakkal díszített eszkimó ruházat, az indián fejdísz vagy a rabszolgakereskedelem emlékei mellett is sok különleges dolgot láthattunk. A természettudományos tárlatok azonban még izgalmasabbnak ígérkeztek. Bevallom, nem szívesen nézegetek kitömött állatokat, itt pedig volt bőven. A kitömött tigris vagy zsiráf és elefánt ugyanúgy megtalálható, mint a jegesmedve és sok madárfaj preparátuma. 

A Nepálban V. György király által elejtett tigris...

 A már kihalt fajok példányai közül a legmegdöbbentőbb a vándorgalamb egyik példányának bemutatása. Annak idején sokat olvastam a faj szomorú történetéről. A 19. században még sokmilliós csapatai lepték el az észak-amerikai égboltot. Eltelt pár évtized és az utolsó példányig sikerült kiirtania  az embernek ezt madárfajt... Itt pedig látható egy kitömött példány belőle:

Vándorgalamb

 De megtalálható a már szintén kihalt eszkimó-póling preparátuma is. Örömtelibb történet a Dávid-szarvasé. Vadon ugyan ez a faj is kihalt - természetesen az ember közreműködésével... - mégis vannak ma élő példányai, ami egy érdekes történet. Kínában már a középkorban eltűntek a faj vadon élő példányai, de a császári vadasparkokban még volt egy kisebb állománya. Első európaiként a francia Armand David szerzetes - aki a tilalom ellenére átmászott egy vadaspark falán -  láthatta ezeket a furcsa állatokat. Ez 1865-ben történt. Miután földrészünkön is tudomást szereztek a kínai nyelven milu-nak nevezett fajról, hamarosan európai állatkertekbe is  eljutottak példányai, és kivételesen ez volt a  Dávid-szarvas szerencséje. Mert a Kínában tartott példányok nemsokára kipusztultak, az utolsó egyedeket 1900 körül fogyasztották el a bokszerlázadás idején...  Az Európába került milukat viszont sikerült szaporítani és ma már két kínai nemzeti parkban is élnek visszatelepített populációi. 

Dávid-szarvas

A fehér gólyáról is megtudhattunk egy érdekes történetet. 25 évvel ezelőtt egy horvát városkában egy helyi lakos talált egy lelőtt tojó példányt. A meggyógyított gólya röpképtelen maradt, így elvonulni sem tudott többet.  A Malena-nak elnevezett madárnak azonban fészket épített a gazda a ház tetején, sőt a téli időszakban a fűtött garázsában biztosította számára az "afrikai" környezetet. Nyolc évvel később történt a meglepetés: Egy hím gólya rátalált Malenára és miután párba álltak, a mai napig 59 fiókát neveltek fel együtt sikeresen. A horvát Love-story-nak nevezett történetet webkamerán keresztül emberek milliói követhetik ma már, ami a madárvédelemnek sem egy rossz reklám...

Malena és a fiókái

 Malena története mellett egy gólyás bélyegkiállítást is láthattunk, ahol még egy jól ismert ország bélyegét is sikerült felfedezni:-)