Bocskaikertben

Vöcskök a Fancsikán

Félbemaradt blogomat folytatom...

Ma reggel a Fancsikai tavakra látogattam ki és meglepő madárbőség fogadott. 

Feketenyakú vöcsökből csak ez a három példány került elő:

Búbos vöcsökből azonban legalább 12 pár mutatkozott, sőt már fészket építő madarakat is láttam. Ez a példány úszott el legközelebb a parthoz.

Az viszont sajnáltam, hogy cigányrécével már nem találkoztam, viszont a kendermagosok jó tucatnyi mennyisége örömteli volt. Akármit mond is a szakirodalom, szerintem az egyik legtetszetősebb récefajunk:

Ahogy a Fancsika I-es Panoráma út felőli szakaszához értem, már messziről felhangzott a kis vöcskök kacagása. Csak számoltam, számoltam és végül 115 példányos minimum mennyiséget sikerült összehozni! (A tényleges mennyiség ennél csak több lehetett, akár 140 madár is lehetett a teljes vízfelületen.)

A Fancsika II-n aztán meglett a negyedik vöcsökfaj is: a vörösnyakú!

Később visszafelé újra a Fancsika I. partján haladtam, ahol Papp Gáborral is összefutottam. Az ő teleszkópján még másik 4 vörösnyakú vöcsök is előkerült, így összesen 5 példány jött össze a legritkább fészkelő vöcsökfajunkból. A tavon közel 500 szárcsa is tartózkodott, így a kanalas-, tőkés-, fütyülő-, böjti- és barátrécékkel együtt igazán gazdag volt a vízivilág a Fancsikán. (És a tucatnyi nagy kócsagot, szürke gémet, két barna rétihéját, bütykös hattyúkat még nem is említettem.)

Ha tél, akkor Tócó

Volt, aki azt jósolta, hogy szép, hosszú őszünk lesz. De hogy ennyire??! Hogy még január közepén is +15 C legyen és a télnek se híre-hamva. De amikor már nagyon hozzászoktunk volna, akkor csak beköszöntött a zimankó: hóval, faggyal, ahogy kell. Ilyenkor különösen érdekes a debreceni Tócó szikgáti és Vértesi úti szakaszát meglátogatni, mert a be nem fagyott vízfolyáson bármilyen madár előkerülhet.  A hó még mindig szakadt, amikor kilátogattam a területre, így nemcsak a fotózás, hanem a távcső használata is elég problémás volt. Mégis elég hamar sikerült kiszúrni egy havasi pityert, de közel kétezernyi tőkés réce is volt í vízen. Nemsokára meglett az első barázdabillegető is. Ezt az (öreg) példányt nem sikerült még fényképezni, de kissé északabbra egy első teles példányt már nem tudtam megállni. Takartam az objektívet meg a gépet, amíg összeszereltem és néhány képet csak készítettem a korai érkezőről (vagy inkább áttelelőről). 

Akadt két kis vöcsök is, láttam elrepülni egy szürke gémet is, a szeméttelep fölött meg kb. 15 ezer vetési varjú kavargott. Amikor egy pillanatra kibújt a nap a felhők mögül, egész mutatós képet sikerült készíteni a területről is:

Sirályok is akadtak a szeméttelep környékén, főleg viharsirályok:

Akadt néhány sztyeppi sirály is a távolban, a varjak között meg sok csóka is. Végre felrebbent egy erdei cankó is. A kavargó hóesésben a nagy varjúcsapat fényképezésével nem is próbálkoztam, a récék meg nem vártak be olyan közelre, hogy érdemes legyen fotóznom őket. Miközben a kocsi felé ballagtam vissza, azért mégis kivételt tettem. Valahogy a mai nap hangulatát jól visszaadja az alábbi kép (előtérben a Tócóból előtogyogott tőkések, a háttérben a hóesésben kissé elmosódott kocsi:)

Közép fakopáncs

Nagy bukók a Fancsikán

Novemberi gombák

Mostanában kevesebb "madaras" érdekességet hoztak a bocskaikerti erdőben tett sétáink, de az avarban annál inkább akadtak fotótémák. Egyes gombák ugyanis ilyenkor is hoznak még termőtestet és némelyikük egészen mutatósat is. Sajnos a határozásukban még mindig nem sikerült eléggé elmélyednem, így aztán ezúttal is Bőhm Éva Iréntől (Csukókától) kaptam segítséget. Köszönet érte!!!

Szóval elég sok a kerti tintagomba (Coprinus micaceus), amelynek már elfolyósodó példányait is megtaláltuk a gyerekekkel.

Kerti tintagomba (Coprinus micaceus)

Kerti tintagomba (Coprinus micaceus)

 Kifejezetten mutatós közelről a gyenge áltintagomba (Coprinus plicatilis), amelynek bordázott kalapja és a tetején található kis barna "korong" a legfeltűnőbb ismertetőjegye. Egyébként azért "áltintagomba", mert a valódi tintagombákkal ellentétben ez nem folyósodik el.

Gyenge áltintagomba (Coprinus plicatilis)

Az erdei út mellett találtuk a gyerekekkel az alábbi, első látásra pöfetegre emlékeztető "golyót". Ez az áltrifla. Talán nem is golyóra, hanem egy földön heverő krumplira hasonlít leginkább. Mérgező gombának tekintik, de ahogy olvastam, nálunk nemigen okozott még bajt. (Külföldön szarvasgomba hamisításra is használják.)

Nyeles áltrifla (Scleroderma verrucosum)

Nyeles áltrifla (Scleroderma verrucosum)

A fehér porhanyósgomba (Psathyrella candolleana) sem csúnya. 

Fehér porhanyósgomba (Psathyrella candolleana)

 A gomba világos lemezei idővel megbarnulnak:

Fehér porhanyósgomba (Psathyrella candolleana)

 A különös nevű könnyező szálkásgomba (Lacrymaria lacrymabunda) nevét onnan kapta, hogy a fiatal példányok lemezei vízcseppeket választanak ki. Ezt a jelenséget ezeken az idősebb példányokon már nem figyelhettük meg.

Könnyező szálkásgomba (Lacrymaria lacrymabunda)

Könnyező szálkásgomba (Lacrymaria lacrymabunda)

Jelen kollekcióból következik az egyetlen faj, amit magamtól is sikerült meghatározni. Ez a ráncos tintagomba. Néhány más tintagombához hasonlóan ehetőnek számít, de alkohollal együtt fogyasztva mérgezést okozhat.

Ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius)

Ez egy viszonylag fiatal példány lehetett, mert a ráncos tintagomba  lemezei öregen elfolyósodnak és lecsepegnek. 

Ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius)

 Az iskolai sportpálya mellett találtuk ezt a fatönköt belepő gombafajt. Ez a sörtés dücskőgomba. Elég változatos megjelenésű lehet, kedveli a napos helyeket, a szárazságot is elég jól bírja.

 Sörtés dücskőgomba (Lentinus strigosus)

 A gomba mellett a vöröstölgy jellegzetes levele is megfigyelhető.

Sörtés dücskőgomba (Lentinus strigosus)

Az itt bemutatott képek csak egy részét jelentik a november hónapban megfigyelt gombáknak. Néhány fajt a fotó és a felületes megfigyelés miatt nem lehetett meghatározni, más fajok a blog más részén kerültek bemutatásra. Lásd: http://pastijozsefcsaba.blogspot.hu/2013/11/fekete-hattyu-gombak-es-ugropok.html

Fekete hattyú, gombák és ugrópók

Ismét téli vendégek reményében látogattam ki a Fancsikára, de búvárokkal, füles vöcskökkel ezúttal sem találkoztam. A nagy köd miatt pedig a fotózás sem szolgált nagy élménnyel... 

Napfényes időben még ebből a jégmadárból is "többet ki lehetett volna hozni".:

A ködben néhány dankasirály repkedett, őket csak akkor láthattam, mikor egész közel repültek hozzám. Néhány alkalommal furcsa "sirályszerű" kiáltást is hallottam, amelynek forrását nem sikerült megtalálni. (Lehet, hogy csüllő volt a hang tulajdonosa??! Otthon meghallgattam, de utólag már nem mertem rámondani, hogy biztosan az lett volna... Mindenesetre a dankák és sárgalábú sirályok hangját már elég jól ismerem, és nem azokra emlékeztetett.)

A ködös vízfelület helyett figyelmemet inkább a talajon található élőlények kötötték le. A gombákat legalább fotózni is tudtam, sőt vakuval egészen hangulatos képeket is készíthettem róluk. Mondjuk a határozáshoz segítséget is igénybe kellett vennem, de Bőhm Éva Irén (Csukóka) szerencsére ezúttal is megmentett:-)) Köszönet érte.

A vízhez egész közel találtam ezt az apróságot, amely még határozásra vár.

A nyírfák között ballagva találtam ezt a szürke korallgombát (Clavulina cinerea).

Egy másik "csomó":

Nagyon mutatós volt ez a gomba is, amely nyilvánvalóan a színéről kapta a nevét:

 Ez a lila pereszke (Lepista nuda):

Gyanakodtam, hogy a bimbós pöfeteg lehet a szintén a nyírek tövében talált újabb faj, de a megerősítést Csukókának köszönhettem:

Az alábbi, különleges megjelenésű zuzmót még nem sikerült meghatároznom:

Hogy madártani érdekesség nélkül se maradjak a mai napon, arról az alábbi faj gondoskodott:

Igen, fekete hattyú!

A nyilvánvalóan nem "A" kategóriás madár valószínűleg szökevényként keveredett a Fancsikai tórendszerre, bár Németországban állítólag vannak betelepített és önfenntartó állományai is. Ennek ellenére nem olyan faj, amire twitcherek indulnának el az ország minden tájáról. (Mint a kardoskúti sztyeppi lile esetében, amellyel hazánk madarainak száma ismét gyarapodott eggyel.) De azért érdekes volt együtt látni a bütykös hattyúkkal ezt az ausztráliai "vendéget":

A gyapjas tintagombához már nem kellett segítség, ez azon kevés gombafajok egyike, amelyet még én is meg tudok határozni:

Odahaza még egy apróság várt rám: egy picike ugrópók a szobában, amit mielőtt kitessékeltem, még sikerült lefotóznom: