Fenyvescinege és társai

A ma délelőtti napsütéses időben kerékpárral jártam be a környék élőhelyeit. A "szokásos" fajokon kívül végül akadt egy meglepetés is.

Szajkó

Süvöltő

Csuszka

Az alábbi madár okozott egy kis fejtörést. Teleszkóp nem volt nálam, a kézitávcső meg nem adta ki a nagy távolságból. Ahogy közeledtem, egyre használhatóbb képeket készíthettem róla, végül egy kis segítséggel sikerült meghatározni őkelmét. Kenderike. (Köszönet Kovács Gergelynek!)

Kenderike

A szántóföldek fölött egy nagy őrgébics is átrepült:

Nagy őrgébics

Az iskola melletti erdőben jött a meglepetés. Legalább 3 fenyvescinege sürgölődött a tűlevelű ágakon. Nem akkora ritkaság, de idén még nem kerültek elő, fényképeznem meg eddig nem igazán sikerült a fajt. Amúgy is elég nehéz fotótéma. Hol az ágak takartak be, hol árnyékba került a madár, hol meg bemozdult. A legjobban még ezek a képek sikerültek. A legjobb bélyeg, a madár fehér tarkója azért látszik mindegyiken:

Fenyvescinege

Fenyvescinege

Fenyvescinege

Elepi élmények

Ma reggel az Elepi-halastó lecsapolás alatt álló medencéjét vettem szemügyre. Az iszapos fenéken bármilyen érdekesebb faj felbukkanhat, persze a limikolák többsége már odébb állt. Néhány sárszalonka, nagy póling és bíbic azért előkerül, de partimadárból több fajt nem találok. Szürke gémből és nagy kócsagból már több akad. Utóbbi faj kéviselője a hálók tetején pihen.

Nagy kócsag

Egyszerre riadalom támad, ez pedig csak egyet jelenthet: Ragadozó! Mégpedig egy rétisas! Sajnos hamar eltűnik a fák takarásában, de két kockát azért tudok exponálni a fokozottan védett madárról.

Rétisas

Rétisas

Érdeme az át- meg áthúzó madarakra is figyelni. Kárókatonák...

Kárókatonák

és nagy lilikek repülnek át leggyakrabban.

Nagy lilikek

Nagy lilik

Hirtelen egy közelebbi vízálláson egy limikola is felbukkan. Szürke cankó.

Szürke cankó

Maga a tóegység is elég hangulatos az őszi fényekben:

Elepi-halastó hangulatkép

Elepi-halastó

Tőkés récék csapatai is átrepülnek. Egy gácsért sikerül "röpképeznem".

Tőkés réce

A tavon pihenő lúd- és récecsapatokban két bütykös ásóludat is sikerül felfedeznem. Sajnos olyan távol vannak, hogy fotózni nem érdemes őket. Az időm is fogytán, így lassan visszafelé ballagok az autóhoz. Eg nádi sármánnyal búcsúzik tőlem a halastó.

Nádi sármány

Nem olyan könnyű azonban szabadulni a madaras élményektől. Egyre-másra húznak át a ludak meg a darvak. Nehéz megállni, hogy újabb röpképekkel gyarapítsam a kollekciómat.

Nyári ludak

Lilikek

Ludak és darvak

Ludak és darvak

Darvak

Ludak és darvak

Darvak

Mint a pinty...

Ma reggel úgy döntöttem, hogy ránézek a bocskaikerti szántóföldekre, hátha akad valami érdekesség. Jókora pintycsapatok kavarogtak a learatott napraforgótáblák fölött, sajnos teleszkóp nélkül nem volt könnyű kisilabizálni, hogy milyen fajok alkották a seregeket. Egy citromsármány leszállt egy hozzám közelebbi vezetékre, a pintyek azonban nem voltak ilyen kegyesek. 

Citromsármány

Azért hamar sikerült kihámozni a fel- felrebbenő csapatok tömegéből a kenderikéket meg a fenyőpintyeket. Utóbbiak téli vendégeink, idén még most először látom őket.

Fenyőpintyek

Amikor a vezetékekre leszállnak, egészen hangulatos a látványuk. Akad persze tengelic is köztük, meg erdei pinty, a repülő csapatokban egy-egy meggyvágó is feltűnik, így már ötféle pintynél tartok a számolásban.

Újabb téli vendég is feltűnik: egy nagy őrgébics. Tóth Máté már csaknem egy hónapja is látott a közeli partfalnál egyet, én Bocskaikertben még most látom az elsőt.

Nagy őrgébics

Nagy őrgébics

Visszafelé találkozom még egy füsti fecskével és egy erdei pacsirtával is, így tovább nő a mai fajlistám. Meg is állapítom, hogy érdemes volt ezt az úti célt választanom a ragyogó őszi napsütésben.

Bocskaikertbe tegnap beszökött az ősz...

Persze néhány hete már itt van. Mármint az ősz, de a most beköszöntött vénasszonyok nyarában azért több kedve van az embernek őszi képeket fotózni, mint a borongós, szürke időben. A fények és a színek most viszont tényleg gyönyörűek. A közeli erdőben készült felvételek remélem visszaadják az élményt, amit a készítésükkor én magam is tapasztaltam. 

Nagy fakopáncs

Őszi "nyár"

Vadszőlő

Vadszőlő

Felirat hozzáadása

Ragadozók

Egy reggeli lyukasóra is lehet eredményes, ha madarakról van szó. Célszerű a terep felderítése is, hogy a soron következő Madarász Sulin merre érdemes majd mennünk a gyerekekkel. Nos, az erdőszéli út ígéretesnek tűnik. A szeptemberben megfigyelt macskabaglyok például most is előkerültek. 

Ezúttal talán jobban sikerült a felvétel róluk:

Macskabagoly

És a vörös példány:

Macskabagoly

A levágott napraforgótábla fölött két nappali ragadozó is feltűnik. Karvalyok. Ritka, hogy nem magányosan mutatkozik, ráadásul mintha civakodna is a két madár. Az alsó egy hím, a felső tojónak tűnik. Lehet hogy házastársi perpatvarról van szó:-)) A biztató témából sajnos csak ennyit sikerült kihozni, a karvalyok hamar odébállnak:

Karvalyok

Búcsú a nyártól

Bár már az első őszi hónapnak is vége van, a mai, fancsikai kirándulásom mégis a nyár elmúlását idézte. Az augusztus végén látható fajok többsége mára eltűnt a tóról, de akadtak kivételek. Kanalasgémből még hármat is számolhattam. Először csak egy átrepülő példány került elém.

Kanalasgém

A vízen kis vöcskök, tőkés récék, nagy kócsagok mutatkoznak, a kis kócsagok és vörös gémek már eltűntek. Helyettük nagy lilikek bukkantak fel. Három nappal ezelőtt Veszelinov Ottó a Madártani Egyesülettől hat példányt figyelt itt meg, most 11 egyed tartózkodik a vízen. Sajnos jó távol, így csak dokumentálni lehet a jelenlétüket. (Ez a hazánkba ősszel érkező lúdfaj a levegőben bárhol feltűnhet - akár nagy csapatokban is - de leszállva Debrecen területén nem túl gyakran lehet látni.)

Fancsikai életkép

A nádi énekeseket is hiába keresném, helyettük kék- és széncinegék, meg a vonulásban lévő füzikéket találom. Itt például egy csilpcsalpfüzike volt aránylag kis távolságra az objektívemtől. Rövid ideig láttam, így megfigyelni nem tudtam alaposan, a fotón azonban jól látszik a fekete láb, ami fajra jellemző bélyeg. (A madár szemsávja, sárgászöld színe akár a fitiszre is utalhatna.)

Csilpcsalpfüzike

A múltkor a Nagyerdőn találkoztam nagy kócsaggal, itt azért ez sokkal gyakoribb faj. Nem volt persze ez mindig így, 15-20 évvel ezelőtt még az Erdőspusztákon is rendkívüli élmény volt a fokozottan védett madárral találkozni. Az alábbi példányt a nádas rejtekéből sikerült fotóznom:

Nagy kócsag

Közben a kanalasgémek is újra feltűnnek: 

Egyikük nem vesz észre, így aránylag közelről sikerül megörökítenem. Jól látszik a csőrén, hogy fiatal madár.

Kanalasgém

Ahogy a másik kettő is ideinek tűnik. 

Kanalasgémek

Kanalasgémek

Még három fekete gólyát is látok a tavon. Nem sokkal később két példány jelent meg a levegőben, a vízen tartózkodő három madár pedig csatlakozott hozzájuk és az ötös talán már a telelőterületük felé indult - de a Fancsikát biztosan elhagyta.

Fekete gólyák

A napokban nagy őrgébicset is láttak már itt, ma én is összeakadok a téli vendéggel:

Nagy őrgébics

Van még egy kis időm, így átmegyek a Cserei ér melletti kaszálóra. Nagy őzlábgomba adja a táj őszies hangulatát.

Nagy őzlábgomba

Egy átsétáló tehéncsorda még hangulatosabbá varázsolja a helyet:

Egy lepke - valószínűleg kéneslepke is hagyja fotózni magát.  Sajnos nem sokáig...

Kéneslepke

A kaszáló fölött vörös vércse szitál, majd egy másik példány is megjelenik. Utóbbi mellé egy kabasólyom is társul, próbálom együtt fotózni a két ragadozót. 

Kabasólyom és vörös vércse

Kabasólyom és vörös vércse