Vörös és fekete

Ma délelőtt a Nagyerdőn volt egy félórám. Remek, napos időben aránylag kevés madár került elém, de sikerült egy rövidkarmú fakuszt megfigyelni. A fotózást nem várta meg, annál inkább a mókusok. Négy példányt is sikerült látni, és aránylag óvatosan megközelíteni is. Így sikerültek a képek:

Közönséges mókus

A vörös színűek mellett egy sötétebb példány is előkerült. Volt egy pillanat, amikor a kétféle színű mókus egy fatörzs két oldalán kapaszkodott. Remek fotó lett volna, de nem sikerült elcsípnem ezt a másodpercet. Állítólag a fenyvesekben tanyázó mókusoknak van barnásfekete bundájuk, a lombhullató fák között felnövő példányok pedig vöröses színezetűek. (Egyébként a kétféle bunda ellenére nálunk egyetlen fajuk fordul elő.)

Délután az újfehértói szikesre is volt időm ránézni. Bár mindenfelé sok a szemét, meg a villanyvezeték is sok helyen belelóg a képbe, csak sikerült a különben nagyon látványos szikformációkról néhány tájfotót készítenem. 

Vakszik Újfehértón

Tájkép templomtoronnyal

Újra a halastavakon

Kíváncsi voltam, milyen a halastavak állapota. Hallottam, hogy vannak jégmentes tóegységek, így reméltem, hogy talán valamilyen téli vendéggel is összeakadhatok. A Bivalyos nagy részén is volt még jég, de a többségén azért már csillogtak a vizek. Itt pedig tőkés récék, fütyülő récék és csörgő récék sokasága gyülekezett, majd pedig egy nyílfarkú récét is sikerült felfedeznem a seregükben. Ahol ennyi a zsákmány, ott a zsákmányolók is előkerülnek: Több, mint egy tucatnyi rétisas került ma délelőtt elém, némelyik többször is.

Rétisasok

A 33-ason autózva egerészölyveket, sőt két kis sólymot is láttam, de feltűnő volt a mindenfelé átrepülő nagy lilikek csapata is. A halastavakon azonban csak hazánkban fészkelő rokonaival, a nyári ludakkal találkoztam. A Bivalyoson is szépen gyülekeztek. Bár sok felhő szűrte a napfényt, egy-egy röpképpel már kísérletezhettem:

Nyári lúd

Akárcsak a rétisasok fenségesnek mondható látványának megörökítésével:

Rétisas

Míg a főgát felé gyalogoltam, az egyik rétisas nem törődve velem, egészen közel repült át fölöttem. Valószínűleg a fiatalsága/tapasztalatlansága volt az oka, mert általában sokkal óvatosabban viselkednek ezek a csúcsragadozók.

Rétisas

Ennek volt köszönhető, hogy életem eddigi legjobb rétisas-fotóját is sikerült elkészítenem:

Rétisas

A III-as tó nagy része jégmentes volt, itt sokezres récetömegek "vártak". A II. tónak csak kevés felülete nem volt befagyva, ott viszont kis bukók 14 példányos csapata mutatkozott. 8 fehér színű hímből, 6 sötétebb tojóból állt a téli vendégek serege.

Kis bukók

Szintén téli vendégek a kercerécék, belőlük tíznél többet számlálhattam a mai napon. Közben a fények is javultak, így a visszafelé gyaloglás közben is akadtak szép, megörökítésre váró pillanatok:

Nyári ludak

Szürke gém és nagy kócsag

Rétisas

Nyári ludak

Csókák

A halastóról távozva még az autóval is meg kellett állnom egy pillanatra. Ezeket a nyári ludakat is lencsevégre kellett kapnom. Érdemes volt kimozdulni ma is: 33 madárfajt sikerült összeszámolni és jó néhánnyal idén még először találkoztam.

Nyári ludak

Egy kis napsütés

A tél közepén

Fenyőszajkó és nílusi lúd

Tegnap már csak átrepülve kerültek elém reggel a pacsirták, pedig egy gyalogos bejárással több élőhelyet is felkerestem. Az iskola melletti gyepen kívül a Fenyves utca és a temető közötti gyomos területet, illetve a partfal környékét.  A borongós, felhős időben azonban nem sok minden akadt: a leglátványosabbnak maga az égbolt bizonyult.

Ablak a világra:

Ma újra sok napsütés várt. Ránéztem a gyepre, de a pintyek száma is folyamatosan csökken, már alig 100-150 példány mozgott a területen. Erdei pacsirták pedig már nem mutatkoztak...

Egy vadrózsabokorban mezei és házi verebek "fotóztatták" magukat:

Mezei veréb (a háttérben egy házi)

Házi veréb tojó

Kenderikék és tengelicek megfogyatkozott serege:

Pintyek

Tegnap jutott el hozzám a hír, hogy Debrecenben, a Poroszlay utcán egy fenyőszajkó tartózkodik néhány napja. Már tegnap arra kanyarodtunk délután Flórikával, de félórás keresés alatt nem lett meg a madár... Ma délután volt egy kis időm, újra próbálkoztam. Először úgy tűnt, megint nincs szerencsém. Néztem a fákat, a madáretető környékét (állítólag a kihelyezett magokra is rájár), a szomszédos házak kertjét. Már majdnem feladtam, amikor az egyik ablakpárkányon üldögélve megpillantottam őkelmét:

Fenyőszajkó

Így találkoztam hát 10 év után újra fenyőszajkóval. Ő maga nem lelkesedett a pillanattól, mint én. Egykedvűen üldögélt az ablakpárkányon, tollászkodott, velem egyáltalán nem törődött. Csak a kerítés miatt nem mehettem hozzá közelebb, de így sem panaszkodhatok: a legjobb fényben sikerült "elkapnom" a vendéget.

Fenyőszajkó

Én és az árnyékom...

A szükségesnél tovább nem akartam zavarni a madarat (bár, mint említettem, nem zavartatta magát:-), meg azt sem akartam megvárni, hogy engem küldjön el valaki a helyszínről. 

Gondoltam, hogy a Poroszlay utcák és a Mikszáth u. között telelő erdei fülesbaglyokat is felkeresem. (Régen 50-60 példány is összeverődött itt a társasházak közötti fenyőkön és egyéb fákon. Már jó pár éve azonban körbekerítették az épületeket, így csak az utcáról be-bekukucskálva lehet baglyokat keresgélni.) Először úgy tűnt nincsenek is baglyok, majd egy fenyőn mégis számolhattam 6 példányt.  (Fotózni azonban nem lehetett.) Ez is több volt mint a semmi, hogy ténylegesen mennyi lehet a területen, az kérdéses. A régi nagy létszámot valószínűleg nem közelíti meg a számuk. 

Végül még a nagyerdei Békás-tavat gondoltam felkeresésre érdemesnek. A befagyott vízen csak egy kisebb lihogó maradt, ezen azonban kb. száz tőkés réce tartózkodott. És még valaki. Egy nílusi lúd!

Nílusi lúd

Az elég agresszív madárnak általában nem örülnek, ha megjelenik a vízimadarak között, ráadásul nehezen bizonyítható az előkerülő példányok vad vagy félvad eredete is. (Mivel sok helyen tartják, még a debreceni állatkertben is van - lehet hogy onnan szökött?) Egyet azért el kell ismerni: ez a madár úgy csúnya, hogy mégis szép...

Nílusi lúd

Nílusi lúd

Tőkés réce

Nílusi lúd

Nílusi lúd-portré

Nílusi lúd

Tőkés réce-tojó