Semminél több

Röviden a fenti címmel összegezhetném a mai nap tapasztalatát. 

Rendkívüli a szárazság, a vizek egyre gyorsabban tűnnek el a területről, látszólag "ideális" a TKM-tározó most a limikoláknak, mégsem láttam igazán nagy "nyüzsgést". 

Sarlós- és havasi partfutók azért akadtak ma is.

Az alábbi képet sem a minősége miatt raktam fel, csak azért, hogy nyilvánvaló legyen: milyen fontos, hogy alaposan megfigyeljük a partimadarak minden bélyegét. A kép bal oldalán álló madarak eléggé hasonlítanak, ám a csőrüket, testalkatukat és a fejformát alaposan megnézve észrevehető, hogy két külön fajról van szó. A bal oldali réti cankó, a mellette álló pedig egy sarlós partfutó. (Jobboldalt pedig egy havasi.)  

Autóval a gátőrház felé vettem az irányt, az árnyékos úton egy vadgerle kínált fotótémát:

Egyes tájakon a nádirigót nádi verébnek hívják. Ez most egy "igazi":

Sokszor fejtörést okozott már, amikor utólag, fényképről próbáltam határozni. A gátőrháztól északra eső területeken kaptam lencsevégre ezt a réti cankót. Terepen csak a viszonylag világos színezete volt feltűnő, otthon a monitoron már többet molyoltam a képen: vajon tényleg ezt a fajt fotóztam. "Élőben" fel sem merült a tavi cankó, mint lehetőség, a fotót nézegetve -különösen ebből az egy szögből - meg nem zártam ki a tavi cankó lehetőségét sem. De a madár habitusa, a csőr vastagsága és a "sapka" alakja is mind az első határozást erősítette, sőt mások is ezt támasztották alá. Szóval ez egy réti cankó. Tanulság: A terepi megfigyelés mindig többet nyújt, mint az utólagos határozgatás, elemezgetés!

Lassan őszbe fordul a naptár. Szerencsére az időjáráson ez még nem érezhető, de a madárvonulás és a természet színei már észrevetetik velünk a változást. A nyár utolsó bejegyzéséhez stílszerűnek találtam az alábbi fotót:

Parti lilék és havasi partfutó

Gyülekező partfutók

Ma reggel újra a TKM-tározót látogattam meg. A szárazság egyre "látványosabb", már a déli tavak közül alig van olyan, amelyiken víz is van. Az egyik ilyen - egyébként jó iszapzátonyos - helyen ráadásul már valaki fotózott, így, hogy ne zavarjam meg, csak a szomszédos medencéken néztem körül.

Ez a magányos bütykös hattyú könnyen észrevetette magát:

Az "apróbb" madarakra is érdemes volt azonban figyelni. 

 Szó szerint: a réti cankó előtt egy apró partfutó (a növényzet takart valamelyest):

Legalább három sarlós partfutó is volt a tavon.(középen egy): A madár hajlott, hosszabb csőre és a fehér szemöldöksáv jó bélyeg a nyár végi tollruhában is:

Mindig érdemes minden madarat megnézni. Első pillantásra réti cankóknak is nézhetnénk az alábbi kép szereplőit. Pedig a kép jobb oldalán sarlós partfutó ácsorog:-)

Az alábbi havasi partfutóval tovább nőtt a fajszám:

Ismét egy apró partfutó, itt már a növényzet takarása sem zavaró. 

E faj esetében a rövid, tüskeszerű csőr és a hát fehér "V" mintázata segít:

Itt is előkerült egy parti lile.

Az előtte álló billegetőcankóhoz képest igazán feltűnő a faj mérete, már-már "robosztus" alakja.

Már az autóban ültem, amikor a Szilasi legelőn nagy pólingok is előkerültek.

 Egy dokumentum kép a végére:

Az első parti lile

Ha partfutók nem is nagyon mutatkoznak, az első parti lile már legalább előkerült. Méghozzá Debrecenben, ami növeli a megfigyelés értékét. Ráadásul idén még ez az első parti lile észlelésem, pedig a májusi limikola-dömpingben vártam már a fajt.

A Lovász-zugi tavak egyikén kezd kialakulni egy "ideális" élőhely, meglátjuk mire lesz elég. 

Szóval két dokumentum kép a madárról:

Jöhetnek a további ritkaságok:-))

Hol vannak a partfutók?

Azt hittem, hogy augusztusban annyi limikolával lesz dolgom, hogy nem győzöm majd cserélni az akkumulátort a fényképezőben...

Ehelyett az elmúlt közel három hétben szinte semmi érdemlegeset nem láttam a TKM-tározón. Egyszer lessátras fotózással is próbálkoztam, de eredmény nélkül. A teleszkópos megfigyelések során pedig akadtak ugyan füstös-, pajzsos- és réti cankók, szép számmal voltak gólyatöcsök is, de partfutók vagy ritkább limikolák egyáltalán nem fordultak elő! A víz közben annyira eltűnt a területről, hogy már-már azok a medencék számítanak ritkábbnak, amelyek még nem száradtak ki teljesen...

Alig egy hete sem volt ez másképp, akkor a legizgalmasabb eseményt a füsti-, molnár-, és sarlósfecsketömegek felbukkanása jelentette. No meg az, hogy egy rossz mozdulat után idegbecsípődéssel térhettem haza és még csak mára jöttem annyira helyre, hogy újabb terepi megfigyelésre vállalkozhassak. 

Nos, a helyzet ma sem volt sokkal jobb, mint korábban. A déli tavak alapos és tüzetes szemrevételezése sem hozott igazi eredményt. Mindössze ezt a Temminck-partfutót találtam:

Cankók közül is csak két szürke cankó és néhány sárszalonka hozott némi újdonságot, de a számos iszapzátony és sekély vízálláshoz képest ez meglehetősen kevés volt. A gátőrháztól északra lévő tavakon is kezd limikolás szintre süllyedni a vízszint, így még bízom benne, hogy a következő hetek még hozhatnak újabb fajokat. Most még ez a békát zsákmányoló fattyúszerkő is izgalmasnak bizonyult:-)

Már Mikepércs központja felé tartottam a Cserepes dűlőn, amikor hirtelen meg kellett állnom a kocsival. Szerencsére a teleobjektív még a gépen volt, így dokumentálhattam egy hamvas rétihéját, amely faj itt kifejezetten ritkaságnak számít. Mégsem volt eredménytelen a mai túra, de azért remélem, hogy lesz még olyan nap is az idén, amikor a tórendszeren limikola-bőség fog majd fogadni:-))

Ha augusztus, akkor limikolák

Utolsó nyári hónapunk a partimadarak szempontjából is fontos időszak. Ha sekély vizű - félig kiszáradt vagy leeresztett - tavak mellett járunk, érdemes szemügyre venni az iszapon táplálkozó limikolákat (cankókat, partfutókat, liléket). Nos, a nagymértékű szárazságnak köszönhetően a Tócó-Kösely menti tározó több medencéje is "ideális" a madarak fenti csoportjának, így hát mindenképpen érdemes nyitott szemmel járni mostanában arrafelé. Ha az ember nem kel fel idejében, akkor meglesz méltó büntetése. Egyrészt a jelzőlámpákat már bekapcsolják, így lassabban lehet "kijutni" a természetbe. Másrészt a nap is pont az ember szemébe süt, harmadrész meg már reggel meleg van a kocsiban. Ezeket mind megkaptam ma, de így is jó volt körülnézni a TKM-tározón. A déli medencék most sokkal izgalmasabbak. 

Érdekes módon gulipánok már alig vannak, mindössze ez az egy példány mutatkozott a múltkori "tömeg" után:

Ez a faj kézitávcsővel sem okoz nehézséget, de a legtöbb partimadár bizony - ilyen távolságról legalábbis - még teleszkóppal is kemény dió. A kép hátsó részén egy gólyatöcs, előtérben pedig egy sarlós partfutó:

Akadt még két tavi cankó, rengeteg (több száz) pajzsoscankó, több tucat füstös cankó és persze jó pár réti is. Hogy a szárazság milyen mértékű, azt az alábbi kép megfelelően illusztrálja:

Már legalább négy medence van kiszáradva, de szerencsére még vannak vízzel borított tavak, így az augusztus-szeptemberi időszakban bőven lesz miért kijárni a területre. Az egyik legjobb faj ma a nagy goda volt:

Érdekes módon kis őrgébiccsel is alig találkoztam az idén. Most még fotózhattam is, igaz csak kocsiból és nem ideális távolságból meg szögből.

De azért így is mutatós madár:

A gátőrháztól északra lévő tavakra is ránéztem. A szikes gát eróziós formái nekem mindig nagyon tetszettek, most meg is örökítettem a látványt:

Az a medence, ahol legutóbb kétszer is próbálkoztam sátrazással, most elég madárszegény volt. Pedig emberi szemmel nézve ideális lenne a limikoláknak, de hát mit lát az emberi szem... Könnyen lehet hogy itt már kevés a táplálék vagy valami más ok miatt népszerűbbek a déli tavak most a madaraknak. Itt csak néhány bíbic és füstös cankó mutatkozott ma, de tájképnek ez az élőhely is mutatós.