Azt hittem, hogy augusztusban annyi limikolával lesz dolgom, hogy nem győzöm majd cserélni az akkumulátort a fényképezőben...
Ehelyett az elmúlt közel három hétben szinte semmi érdemlegeset nem láttam a TKM-tározón. Egyszer lessátras fotózással is próbálkoztam, de eredmény nélkül. A teleszkópos megfigyelések során pedig akadtak ugyan füstös-, pajzsos- és réti cankók, szép számmal voltak gólyatöcsök is, de partfutók vagy ritkább limikolák egyáltalán nem fordultak elő! A víz közben annyira eltűnt a területről, hogy már-már azok a medencék számítanak ritkábbnak, amelyek még nem száradtak ki teljesen...
Alig egy hete sem volt ez másképp, akkor a legizgalmasabb eseményt a füsti-, molnár-, és sarlósfecsketömegek felbukkanása jelentette. No meg az, hogy egy rossz mozdulat után idegbecsípődéssel térhettem haza és még csak mára jöttem annyira helyre, hogy újabb terepi megfigyelésre vállalkozhassak.
Nos, a helyzet ma sem volt sokkal jobb, mint korábban. A déli tavak alapos és tüzetes szemrevételezése sem hozott igazi eredményt. Mindössze ezt a Temminck-partfutót találtam:
Cankók közül is csak két szürke cankó és néhány sárszalonka hozott némi újdonságot, de a számos iszapzátony és sekély vízálláshoz képest ez meglehetősen kevés volt. A gátőrháztól északra lévő tavakon is kezd limikolás szintre süllyedni a vízszint, így még bízom benne, hogy a következő hetek még hozhatnak újabb fajokat. Most még ez a békát zsákmányoló fattyúszerkő is izgalmasnak bizonyult:-)
Már Mikepércs központja felé tartottam a Cserepes dűlőn, amikor hirtelen meg kellett állnom a kocsival. Szerencsére a teleobjektív még a gépen volt, így dokumentálhattam egy hamvas rétihéját, amely faj itt kifejezetten ritkaságnak számít. Mégsem volt eredménytelen a mai túra, de azért remélem, hogy lesz még olyan nap is az idén, amikor a tórendszeren limikola-bőség fog majd fogadni:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése