Röviden a fenti címmel összegezhetném a mai nap tapasztalatát.
Rendkívüli a szárazság, a vizek egyre gyorsabban tűnnek el a területről, látszólag "ideális" a TKM-tározó most a limikoláknak, mégsem láttam igazán nagy "nyüzsgést".
Sarlós- és havasi partfutók azért akadtak ma is.
Az alábbi képet sem a minősége miatt raktam fel, csak azért, hogy nyilvánvaló legyen: milyen fontos, hogy alaposan megfigyeljük a partimadarak minden bélyegét. A kép bal oldalán álló madarak eléggé hasonlítanak, ám a csőrüket, testalkatukat és a fejformát alaposan megnézve észrevehető, hogy két külön fajról van szó. A bal oldali réti cankó, a mellette álló pedig egy sarlós partfutó. (Jobboldalt pedig egy havasi.)
Autóval a gátőrház felé vettem az irányt, az árnyékos úton egy vadgerle kínált fotótémát:
Egyes tájakon a nádirigót nádi verébnek hívják. Ez most egy "igazi":
Sokszor fejtörést okozott már, amikor utólag, fényképről próbáltam határozni. A gátőrháztól északra eső területeken kaptam lencsevégre ezt a réti cankót. Terepen csak a viszonylag világos színezete volt feltűnő, otthon a monitoron már többet molyoltam a képen: vajon tényleg ezt a fajt fotóztam. "Élőben" fel sem merült a tavi cankó, mint lehetőség, a fotót nézegetve -különösen ebből az egy szögből - meg nem zártam ki a tavi cankó lehetőségét sem. De a madár habitusa, a csőr vastagsága és a "sapka" alakja is mind az első határozást erősítette, sőt mások is ezt támasztották alá. Szóval ez egy réti cankó. Tanulság: A terepi megfigyelés mindig többet nyújt, mint az utólagos határozgatás, elemezgetés!
Lassan őszbe fordul a naptár. Szerencsére az időjáráson ez még nem érezhető, de a madárvonulás és a természet színei már észrevetetik velünk a változást. A nyár utolsó bejegyzéséhez stílszerűnek találtam az alábbi fotót:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése