Móra Ferenc címét kölcsönvéve ma nekem is hasonló dilemmám volt. Kilenc apró partfutó mutatkozott ma a Lovász-zugi tavakon. Melyik fotózzam? Egy Temminck-partfutó mindenesetre önként jelentkezett:-)
Majd hogy ne kelljen választani, az egész csapatot próbáltam megörökíteni. A kilenc apró partfutó mellett akadt egy havasi partfutó is. Azért továbbra is meresztettem a szemem: vajon mindegyik apró "elég apró"-e? (A limikolák határozása nem könnyű dolog, nem is kézitávcsöves mulatság...) Egyszer csak egy barna rétihéja jött a segítségemre. Minden madár felrebbent és előtűntek további bélyegek is. Mégiscsak apró partfutók ezek, plusz a havasi. Érdekesség, hogy egyes példányoknak a lába túlér a farkán: de ennek ellenére sem lehet valami ritkaságot "magyarázni" e madarakba:
Aztán újra, leszállva is megmutatták magukat. Figyelemreméltó, hogy mennyire eltérnek egymástól ugyanazon faj különböző egyedei. Ez ritkán tűnik fel, pedig teljesen természetes: mi sem vagyunk egyformák - ahogy mondani szokták: hál' Istennek...
Végül még egy parti lilét is sikerült találni.
Miközben a kocsiból fotóztam, odajött hozzám a juhász, aki itt szokott a gáton legeltetni. Tőle tudtam meg, hogy fel akarják számolni a teljes Lovász-zugi tórendszert. Felháborít, dühít és elkeserít az egész. Több mint egy évtizede vizsgálom ennek az élőhelynek a madárvilágát. Részben e terület értékeiből írtam a szakdolgozatomat is. A vonuláskor megjelenő ritkaságok mellett olyan fokozottan védett fajok is rendszeresen költenek itt, mint a törpegém, a cigányréce vagy a gólyatöcs. Erre az egészet felszámolják: Fel vagyok háborodva. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése